Kilenc szerző jegyzi azt a tanulmányt amely a székelyföldi Gyilkos- és Szent Anna-tavakat vizsgálta meg sajátos perspektívából: a víz alól. A tudományos munka eredménye számos káprázatos fotó is.
A világ egyik legszebb természetes torlasztavaként számon tartott gyergyószéki Gyilkos-tó, és Európa egyik jelentős krátertavának számító, alcsíki Szent Anna-tó keletkezéséről és mibenlétéről is számos legenda kering a tavaknak otthont adó Székelyföldön.
Hűséges szerelmes, szüzek, hattyúk
A Gyilkos-tó keletkezésének okául a szájhagyomány egy, a szerelméhez hűséges hajadont elrabló haramia felsőbb hatalmak általi büntetését tartja. A lányt Fazakas Eszter és ditrói Ferencz Anikó néven is emlegetik. A kedvesére várakozó lányt egy gonosztevő rabolja el, aki először kincsekkel próbálja megvásárolni a lány szerelmét (haramia helyett néha egy gőgös nagyúr tűnik fel egy másik változatban). Amikor elutasítással találja szembe magát, a rabló erőszakhoz folyamodik. A lány ekkor a hegyekhez fohászkodik, akik megsegítik: mindent maguk alá temetnek. Egyes legendaváltozatokban az omlás – a lány és a rabló mellett – egy juhnyájat is elpusztított. Az egykori vörös színt az eltemetett juhok vérével, a mai, a planktonosodás miatti kékeszöldet pedig Fazakas Eszter szeme színével hozzák összefüggésbe, aki minden éjjel feljön a tó mélyéről, hogy kedvesét várja.
A Szent Anna-tó legendája szintén több változatban ismert, de gyökerük hasonló. A tó helyén egykoron vár állott, akárcsak a Bálványos-hegy csúcsán. Ezekben két kevély testvér lakott, akik egymást sem szerették. Amikor egyikük egy cifra, hatlovas hintó birtokába jutott, a másiknak még csodálatosabb hintó kellett, és ördögi ötlete támadt: a várba hurcoltatott tizenkét szüzet és hintója elé fogatta őket – a kíméletlenebb változat szerint mezítelenül, a szelídebb változatokban a lányokon maradt a ruha. A hajadonok dolga lett volna elhúzni a hintót, de ez nem sikerült, így a gazdag úr mérgében ostorral kezdte verni a szüzeket. Ekkor a legszebb közülük, Anna megátkozta az urat, a vár elsüllyed, a helyén pedig tó keletkezett. A legenda vége szerint a lányok hattyúkká, az úr a tó közepén levő örvényben vergődő sárkánnyá változott. Innen a történet több ágra szakad: a hattyúk visszaváltoztak lányokká, de Anna néha hattyú képében feltűnik a tavon.
És a kicsit szürkébb valóság
A Gyilkos-tó keletkezése az 1837. év nyara esőzéseinek, vagy az 1838. év elején kipattanó földrengések számlájára írható. Ekkor a Gyilkos-havasról leszakadó törmelék elzárta a Keleti-Kárpátok Békás-szorosa melletti Vereskő-patak medrét. A belemosódó vasoxid miatt kezdetben vörös színű tavat eleinte Verestónak hívták, mai nevét Orbán Balázs honosította meg 1864-ben, de román nyelvterületen ma is régi nevét használják.
A Szent Anna-tó Délkelet-Európa legépebben fennmaradt krátertava, melyet csak esővíz táplál. A tó a Keleti-Kárpátokban található Csomád hegység egyik utolsó, mintegy 30 ezer évvel ezelőtti vulkáni kitörése után visszamaradt kráterben jött létre. A szomszédos kráterben található a Mohos-tőzegláp, amely egy egykori tó feltöltődése révén jött létre. Az utóvulkáni tevékenységeknek köszönhetően a Székelyföldön számos híres szénsavas ásványvíz forrást és mofettát (nagyrészt a levegőnél nehezebb széndioxidból álló gázkeverékkel feltöltődő mélyedéseket) találunk. A mofettákat gyógyászati célra, főleg keringési betegségek kezelésére is használják.
A kutatás
Székelyföldi tavak kutatásával több jeles ökológus, geológus és limnológus foglalkozik. Máthé István (Sapientia EMTE) és Felföldi Tamás (ELTE) új bakteriumfajokat is felfedeztek a Szent Anna-tóban: egyiket Rhizobium aquaticumnak, a másikat Siculibacillus lacustris-nak elnevezve.
Nem rég Hantz Péter, a Pécsi Tudományegyetem biofizikus metagenomikai és orvostudományi célú mintavétel érdekében lemerült a tavak mélyére. A Gyilkos tóban azt tapasztalta: a felgyülemlett, tíz méternél is mélyebb víz elpusztította ugyan a völgy fenyőfáit, azonban a fák víz alá kerülő törzsei csodálatos részletességgel megőrződtek. Közvetlenül a vízfelszín alatt erősen pusztulnak a fák, de három méteren vagy annál mélyebben még a legvékonyabb ágacskák is épek. A lemerülést végző kutató szerint megfontolandó lenne egy átlátszó, kivilágított alagút létesítése a tó mélyének egy részében, hogy mindenki megcsodálhassa az alsó világot.
Érdekes megfigyelés, hogy mélyen lent már minden feltűnően vörös volt egy eső utáni napon. A tó fenekén (nagyjából tíz méter mélyen) dermesztően hideg a víz, és szinte teljes a sötétség, csak a búvárlámpa fényének köszönhetően lehetett látni bármit. A Szent Anna-tó medre holdbéli tájra hasonlít: öt méteres mélységben mindent iszap borít be. Egy tó természetes pusztulása lassan végbemenő folyamat, melyet a hordalék, valamint a tóba kerülő elhalt növényzet okoz, mindaddig, amíg a tó láppá alakul – írják a kutatók.
A tavakról szóló legfrissebb tanulmány kilenc szerzője közül hárman a Babeș-Bolyai Tudományegyetem különböző részlegein dolgoznak – Rigó Erika az ökológia, Szabó-Schuller Emőke a menedzsment szakon, Rajka Géza pedig a Barlangkutató Intézetben. Albert Zoltán a Zabola Estate munkatársa. Dósa Elek-Levente Szent Anna-tó – Mohos Tőzegláp Természevédelmi Terület és Pro Szent Anna Egyesület szakértője, Barabás Szilárd pedig a Gyilkos-tó Viridis kft-nél dolgozik. Angi Zoltán a Békás-szoros és Nagyhagymás Nemzeti Parknál, Miklóssy Ildikó a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem biomérnöki tanszékén, míg végül Hantz Péter Pécsi Tudományegyetem biofizikai intézetében.
Pro Domo: a 042-es végű fotó és a parton álló bővár készült a Szent Annánál, a többi a Gyilkos-tóban.
Lukács Csaba / Magyar Hang
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
