Négy éve még nagy csinnadrattával jelentették be a megalakulását, fél éve mint Európa egyik mintaintézményéről beszéltek róla, mára azonban már létrehozói sem mutatnak politikai érdeklődést iránta. A szabadon hagyott préda így a letűnt hatalmasságok érdeklődési köréből fokozatosan átkerül az új idők új dalait hallató új garnitúra befolyási övezetébe. Bízzunk benne, hogy a Kisebbségi Kulturális Alap (Kult Minor) mindezek ellenére elsősorban a nevében jelzett tevékenység miatt marad majd meg a köz tudatában!
Idén júliusban jár le a megbízatási ideje a 2017-ben létrehozott intézmény első igazgatójának, Molnár Norbertnek, így a megüresedő posztra Szlovákia Kulturális Minisztériuma pályázatot írt ki. A pályázat eredményét június utolsó napjaiban hirdették ki, s ennek lényege, hogy a három pályázó közül Alena Kotvanová végzett az első helyen, Petőcz Kálmán a másodikon, s a sort Eduard Čonka zárta. A Ma7 Médiacsalád az elsők között kereste meg a győztest, illetve a magyar nemzetiségű jelöltet, Petőcz Kálmánt.
Amíg Alena Kotvanová tartózkodóan addig nem kívánt nyilatkozni, míg megbízólevelét át nem veszi, Petőcz Kálmán viszont egyre határozottabban fogalmazza meg a fenntartásait az igazgatóválasztással kapcsolatban.
A ma7-nek az eredményhirdetés napján még csak a választás alkotmányosságát kérdőjelezte meg, a hangsúlyt elsősorban arra helyezve, hogy az alaptörvény is kimondja, a kisebbségeknek részt kell venniük az őket érintő témák rendezésében. Mivel Alena Kotvanová a többségi nemzethez tartozik, illetve tudomásunk szerint soha nem sorolta magát más nemzethez vagy etnikumhoz tartozónak, így Petőcz szerint sérült a kisebbségek részvételéről szóló elv.
Petőcz későbbi nyilatkozataiban, illetve az interneten közzétett további közleményeiben újabb kifogásokat is emelt a választással kapcsolatban,
a jelöltek pontozását, a szakmai zsűri hozzá nem értését, illetve konkrét döntnök személyével kapcsolatos kifogását hangsúlyozva.
De miről is szólnak konkrétan a Petőcz Kálmán által megfogalmazott bírálatok? Elsősorban arról, hogy
nem nemzeti kisebbséghez tartozó jelölt nyerte el a kisebbségi kultúrát támogató alap igazgatói posztját.
Van, aki ebben nem lát problémát, s abból indul ki, hogy a konkrét személy képességei a döntőek, s ha azok megfelelőnek látszanak, akkor a személy nemzetisége nem játszik szerepet. Vannak viszont olyanok is, akik hisznek a nemzeti közösségeket is érintő kollektív jogok létezésében, s ebből kiindulva azt tartanák természetesnek, hogy egy, a kisebbségi kulturális önkormányzatiság felé hajló intézmény esetében természetes lenne, hogy azt kisebbségi jelölt vezesse.
Petőczcel ellentétben a kulturális minisztérium lapunknak nyilatkozó államtitkára, Zuzana Kumanová ezt nem így látja, s elmondása szerint bár fontos a kisebbségi háttér, ő elsősorban, mint menedzseri, sőt, krízismenedzseri pozícióként fogja fel a Kult Minor igazgatói posztját. Hozzátette, Alena Kotvanová tíz éve a Kisebbségi Tanács titkáraként dolgozik, így ez is bizonyos garanciát ad arra, hogy a kisebbségi témakörben megvan az elvárható tapasztalata.
Petőcz Kálmán második problémaként a pályázók pontozásának egyik furcsaságát jelölte meg.
Ennek lényege, hogy személyét a bíráló bizottság egyik tagja feltűnően alacsony pontszámmal értékelte, amely Petőcz, illetve egy,a lapunknak nyilatkozó szakértő szerint is szokatlan. Jarina Rusnáková romológus, egyetemi oktató Petőcznek a lehetséges 100 pontból csak 57-et adott, a másik két pályázónak, Kotvanovának 89-et, Eduard Čonkának pedig 74-et, s ezzel Petőcz szerint annyira lerontotta a neki számolt átlagot, hogy így, ha szorosan is, de a második helyen végzett a végső értékelésnél.
Amikor Petőcz ezen bírálatát kértük számon a pályázatot lefolytató kulturális minisztériumon, az előbb már idézett Zuzana Kumanová államtitkár elmondta, hogy egyrészt minden, a pályáztatásra vonatkozó előírás be volt tartva a kiválasztás folyamatában, másrészt a minisztérium elvégzett egy kontrollszámítást, amely során a pályázók legmagasabb és legalacsonyabb pontszámát nem vették figyelembe, és így is a korábbi, Kotvanová–Petőcz– Čonka sorrend alakult ki.
A bírálatok sorában a harmadik érv a bíráló bizottság tagjainak a kiválasztása. Itt a kritikusok elsősorban azt hangsúlyozták, hogy a hét tagú bizottságban nem kapott helyet az ország legnagyobb nemzeti kisebbségének, a magyarnak a képviselője.
Ezt a minisztérium Horváth Mária személyével cáfolja, aki viszont a hozzáférhető dokumentumok alapján nem mint a nemzeti kisebbség, hanem a Kult Minor dolgozói nevében vett részt a munkában. Az is kiderült, hogy a Kisebbségi Kormánybiztos Hivatala a bíráló bizottságba Simon Attila történészt, a köztársasági elnök kisebbségi tanácsadóját is javasolta, őt viszont a kulturális miniszter, Natália Milanová nem válogatta be a bizottságba. Amelyre, tegyük hozzá, joga is volt, hiszen minden jelölő szervezettől több jelöltre kértek javaslatot, akik közül aztán már a tárca vezetője választotta ki a bizottsági tagot.
Így lett a kisebbségi kormánybiztos másik jelöltje, a ruszin nemzetiségű Peter Medviď a nemzeti kisebbségek képviselője a bizottságban a magyar Simon Attila helyett. Ezzel kapcsolatban Zuzana Kumanová államtitkár annyit tartott fontosnak megjegyezni, hogy a miniszter többet tett a bizottság összeállításánál annál, mint amennyit a törvény megkövetel, hiszen saját hatáskörében, javaslatkérés nélkül is kijelölhette volna a tagokat, ő mégis kéréssel fordult egy-egy intézményhez, hogy nevezzenek meg több jelöltek, akik közül majd választani fog.
A sort valószínűleg folytathatnánk újabb és újabb aggályosnak ítélt részletek megvilágításával, ennek azonban egyebek mellett az is gátat szab, hogy – sajnos – mindezen kritikák ex post, azaz az esemény után hangzanak el.
Azaz kétséges, hogy Petőcz Kálmán megválasztása esetén is terítékre kerültek volna-e? Ez nyilván ma már nehezen megválaszolható költői kérdés, az viszont biztos, hogy egy héttel az eredmény kihirdetése után a kritikus hangú adok-kapok is kétszereplős maradt, mintha azt csak egyedül Petőcz Kálmán vívná a minisztérium szélmalmai ellen.
Petőcz mögé ugyanis csak nagyon árnyalt módon, alig hallhatóan sorakoztak fel a szlovákiai magyarság politikai erői.
Elsősorban a Most–Híd párt hallgatása a meglepő, hiszen az előző választási időszakban, mint a párt által elért legfényesebb sikert mutatták be a bábasága mellett 2017-ben létrehozott Kult Minor alapot. Az akkor szinte még a csapból is kommunikált eseményt mára a Most–Híd annyira redukálta, hogy mindössze elnökük részéről egy szlovák nyelven megírt kommentár jelent meg az egyik szlovák hírportálon, melyben felhívja Eduard Heger kormányfő figyelmét arra, hogy baráti alapon kiosztott pozíciókkal ne tegyék tönkre azt a munkát, amelyet pártja a múltban létrehozott.
Sajnos, a Szövetség megalakításán fáradozó másik két tömörülés sem tett sokkal többet, részükről is csak a lapunknak megküldött pár soros nyilatkozat érkezett,
amelyben egyhangúlag elismerik, hogy egy kisebbségi intézményt kisebbségi jelöltnek kellene vezetnie, s hogy az ezzel ellentétes folyamat a magyarság nem megfelelő képviseletének is az eredménye.
Az viszont hosszabb ideig aktuális kérdésként maradhat napirenden, hogy ennyi magyar párt és közéleti intézmény mellett hogyan fordulhatott elő, hogy a Petőcz Kálmán által a választás után megfogalmazott kifogások nem a választás előtt kerültek napvilágra, hiszen a pályázat feltételei már jóval annak lezárása előtt ismertek voltak. Talán ennyire biztosak voltak a magyarság képviselői abban, hogy az ország legnépesebb kisebbségéből kerülhet csak ki a győztes? Vagy elképzelhetetlen volt, hogy egy kisebbségi intézmény élére ne kisebbségi jelölt kerüljön? Eddig talán ez így is volt, bár a múltban kialakult rendszerek nem jelentenek garanciát a jelen és főképpen a jövő történéseire.
Ahogy az érdeklődő közvélemény pár nap leforgása alatt annak tanúja lehetett, divatos kifejezéssel élve,
„ellopták a show-t” a magyar kisebbségtől, s ha a feltételezések igazak, akkor a mostani kulturális kormányzat úgy ültette be a saját jelöltjét a kiemelten fontos intézmény vezetői székébe, hogy azt a politikai játszmák nagykönyvében mintapéldaként lehetne emlegetni.
A kinevezésig fennmaradó idő fogy, a kutya sem ugat, így nem marad más hátra nemzeti kisebbségünk számára, mint ahogy a bevezetőben írtuk, bízzunk abban, hogy a Kisebbségi Kulturális Alap (Kult Minor) mindezek ellenére elsősorban a nevében jelzett tevékenység miatt marad majd meg a köz tudatában!
Megjelent a Magyar7 2021/27. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
