A Feketevíz és a Kis-Duna közti termékeny síkság sűrűn lakott vidékén egy figyelemreméltó építészeti emlék várja a látogatókat. Egyházfa Rózsafüzér királynője oltalmába ajánlott római katolikus temploma. Egyik fele hétszáz évnél is idősebb, másik fele alig nyolcvan éve készült.
Szenc városának közelsége, a gazdag és termékeny táj, a sűrű településszerkezet és a folyóvizek határozzák meg évszázadok óta az itt lakók életét.
A faluról és a birtokosairól
Egyházfa területét már a germán törzsek is felfedezték, régészeti feltárás, kutatás bizonyítja egykori itteni létüket. A germánok után a római kor kultúrájának, a népvándorlás korának emlékei is előfordulnak Egyházfán. Hogy pontosan mikor alapították a községet, erről nincs megbízható adat, de Pozsony közelsége, a vizek miatti védettség azt bizonyítják, hogy nagy valószínű-séggel már az országalapító I. Szent István király korában létezhetett itt valamilyen településforma. A falu első írásos emléke 1308-ból származik, „Egyhazfalu alias Szentandrasur” néven, a parókiáról pedig az 1332 és 1337 közt készített pápai tizedszedőjegyzékben szerepel adat, ekkor még Sancti Andrea néven jegyezték, utalva a templom védőszentjére, Szent Andrásra, aki a magyarok vallásosságában olyannyira tisztelt szent volt az államalapítás idején, hogy rekeszzománcos ábrázolása még a magyar királyi korona latin részén is ott található. Maga Egyházfa és annak környéke a vidék igen jelentős főúri családjának, a Pálffy családnak volt birtokában. Egyik leghíresebb, Egyházfához is köthető férfitagja e családnak Pálffy János (1664–1751), aki I. Lipót osztrák császár hűséges megbízottja, horvát bán, országnádor, sok oszmánellenes csatában hősiesen harcoló hadvezér, nagybirtokos, aki Egyházfa templomának is kegyura volt, végső nyughelye a pozsonyi dómban található.
Félig régi, félig új templom
Egyházfa római katolikus temploma a falu régi részén, a szenci főútvonalon található, tájolása alapján északkeleti-délnyugati, ami azért is érdekes, mert a tájolás az építés megkezdésének idejére is utalhat, így például ha Szent András napján, november végén tették le az alapkövet, a templom tengelyét az akkor érvényes keleti irány, napkelte szerint határozták meg. Egyhajós templomnak épült valamikor az 1200-as évek végén, az 1300-as évek elején, talán az utolsó Árpád-házi király, III. András uralkodásának idején. Pontos alapításáról nem maradt fenn adat. Ami biztosan tudható, bő hétszáz évvel ezelőtt egy egyhajós, félköríves szentélyű, égetett téglából épített templom szolgálta a híveket Egyházfán. A lélekszámbeli és vagyoni gyarapodás miatt a gótika idején, feltételezhetően valamikor az 1400-as évek második felében a templomot az uralkodó építészeti stílus, a gótika jegyében építették át. A félköríves apszist kagylóforma mennyezeti záródásúvá építették át, a diadalív felé nyitott dongaboltívre támaszkodott a szentély mennyezete. Ebből az időszakból a 2010-ben elvégzett, felázás miatti szellőztetés és szárítás alatti falkutatások egy északi oldali régi sekrestye gótikus portálját, a déli oldalon egy boltíves bejáratot, a 18. századi, barokk kori, szintén jelentős átépítések nyomait és az 1933-as nagy átalakítás folyamatát fedték fel. Ez a közel nyolc évtizeddel ezelőtt elvégzett nagy átalakítás visszavonhatatlanul megváltoztatta a templomot, annak külsejét és belsejét is alaposnak átformálva. Az átalakítók eltüntették a régi román kori apszist, helyére sokkal szélesebb, nagyobb neoromán stílusú hajó épült, emellett az egész templom tájolását megfordították, így a szentély az oltárral a nyugati oldalra került, ilyen irányváltás ritkán fordul elő templomok átalakításakor! Az oltár így ma a torony alatti részen található, maga a torony gótikus külső formája viszont megmaradt, a támpillérek jellegzetes beosztásával. Ezzel az érdekességével együtt érdemes meglátogatni Egyházfa római katolikus templomát, amely ma kiváló állapotban szolgálja a híveket a Feketevíz és a Kis-Duna közén!
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
