A budaörsi Szent Demeter Görögkatolikus Egyházközség tagjai nagyon várják, hogy elkészüljön a templomuk. Vatamány Sándor parókus tizenegy éve szolgálja a közösséget. A vele készült interjúban a közösség életéről és a tervekről szólt.
– Aki felmászik a budaörsi Kopárok valamelyik dombjára, a gyönyörű panoráma részeként láthatja a görögkatolikusok által használt kis kápolnát is…
– Igen, idestova 38 éve használja egyházunk azt a pici, eredetileg római katolikus kápolnát, ami a német nemzetiségi temetőben található, és amit egy szerb ortodox testvérpár építtetett. Érdekes a kápolna története, ugyanis a szomszédos Törökbálinton a 19. században volt egy szerb közösség, és élt ott egy testvérpár, amelynek egyik tagja Budaörsre udvarolt egy római katolikus lánynak. Mivel a sváboknál szokás volt a kápolnaépítés, így miután egybekeltek, a szerb férj is szeretett volna egy kápolnát emelni, amiben aztán a később beteggé lett testvére is segítette. Így az ő emléküket, nevüket őrzi a Csulits-kápolna.
A temető az 1946-os kitelepítés után elhagyatott lett, így a kápolna állapota is egyre inkább leromlott, a ’80-as évek elejére pedig teljesen romos állapotba került. A ’70-es évektől kezdve egyre több görögkatolikus költözött a Dunántúlra és Budapest környékére, így Budaörsre és környékére is. A görögkatolikusok elkezdtek helyet keresni maguknak szertartásaik elvégzésére. Kezdetben a helyi római katolikus templomban kaptak erre lehetőséget. Néhány év múlva a romos kápolnát a római katolikus egyházközség egy jelképes összegért „eladta” a görögkatolikus egyháznak, melyet a hívek nagy lelkesedéssel rendbe hoztak, és 1983-ban fel is szentelték. Aranyos kis templom, de időközben a közösség gyarapodásának hála, mára kinőtték.
– Hányan járnak most rendszeresen Liturgiára?
– A pandémia miatt nem átlagosak a számok nálunk sem. „Normál időben” negyven és hetven között mozog a létszám, most ez a szám némileg megcsappant, de a kápolnába ettől függetlenül is mindössze negyvenen férnek be. Húsvétkor száznál is többen szoktunk lenni. Ezért is jött az igény – már 20 éve –, hogy kellene egy hely, ahol akár ennyien is kényelmesen elférnének. Most, a járvány alatt ráadásul a távolságtartási szabályok miatt még szűkösebbnek érezzük a kápolnát, bent csak 15–20 fő tartózkodnak, közben kint 25–30-an állnak. Emiatt vásároltunk hangerősítő berendezést is, hogy a kápolna előtt állók is bekapcsolódhassanak a szertartásba. Szól az erősítőből a hang kinn, de nem ideális a helyzet, főleg télvíz idején…
– Mikor lesz kész az új templom?
– A templomépítés hivatalosan nem hozzám tartozik, hanem Jaczkó Sándor helynök atyához. Ő intézi a cseppet sem egyszerű építkezés ügyeit. Ettől függetlenül igyekszem személyes jelenlétemmel is támogatni az ügyet, majdnem minden nap kinn vagyok az építkezésen, mely 2013-ban kezdődött. Örülnénk neki, ha már készen lenne a templom, de a pandémia ennek az építkezésnek sem tesz jót.
[…]
– Mivel tölti a napjait most, események híján?
– Egy pap, aki egyedül van a parókián – tehát nem káplán, akinek a „főnöke” beosztja az idejét –, mindig annyi munkát talál magának, amennyit akar. Voltam én parókus kis faluban is, ahol kevesebb, mint 300 görögkatolikus hívő élt, de ott sem unatkoztam. A „papi munka” ott is megtalált. Itt, teljesen más közegben is bőven van feladatom.
A cél persze ugyanaz: minél többekhez eljuttatni Isten evangéliumát. Ehhez viszont minden helyen és időben meg kell találni az ott, és akkor felhasználható csatornákat. Évek óta rendszeresen szervezünk programokat, zarándoklatokat, kirándulásokat. Egyházközségi tábort is tartunk nyaranta, év közben pedig meghívunk előadókat, akik saját szakterületükről tartanak előadásokat. Persze most ez is átalakult, sokkal kevesebb a személyes találkozási lehetőség, de ez nem azt jelenti, hogy ne tudnánk a hívekkel foglalkozni.
Vannak, akik félnek közösségbe jönni, nekik segíthet a modern technika. Internetes Hírmondót indítottunk, s ezen a csatornán juttatjuk el a híveknek nem csupán a közösségünk híreit, hanem némi „lelki táplálékot” is, valamint a szertartás-közvetítések linkjeit is, amivel azoknak tudunk segíteni, akik nehezebben kezelik az informatikai eszközöket. Ha nem a templomban, akkor az internet segítségével találkozhatunk. Hetente 2-3 alkalommal közösen imádkozunk a Zoom program segítségével. A felnőtt hittanra is így tudunk most összegyűlni. Ezáltal van lehetőség imádkozni és beszélgetni egy kicsit. Ezeken a „találkozásokon” néha 10–15-en is részt vesznek. De ha internet sincs, akkor ott a telefon. Senkit sem szeretnénk magára hagyni!
[…]
– A Szent Demeter-templom egy lakótelep közelében lesz. Ez az elhelyezkedés jó evangelizációs lehetőséget is jelent?
– Igen, Budaörsnek azon a részén nincs is más templom, így bízunk abban, hogy mindazoknak segítségükre tudunk lenni, akik – ha esetleg nem is görögkatolikusok, – de szeretnének Krisztussal találkozni.
– Ki volt Szent Demeter, akiről a templom a nevét kapja?
– Egy 3. század második felében élő szent vértanú. A magyarokhoz különösen kötődik. Van egy hagyomány, amely szerint Pannónia déli részéről, Szávaszentdemeterről (ókori nevén Sirmium) származik, mely Belgrádtól 70 kilométerre északnyugatra, a mai Szerbiában található. A középkori Magyarország egyik nagyon tisztelt védőszentje volt. Nem véletlen, hogy a Szent Koronán is ott van az ikonja.
Régen sok Szent Demeter tiszteletére épült templom volt Magyarországon. Valamikor egyházunk nyilvános ünnepei között is ott volt a napja, október 26-án, ám amikor lecsökkentették a nyilvános ünnepeink számát, akkor Szent Demeter tisztelete is elhalványult. Manapság kezd újra népszerű lenni, néhány évvel ezelőtt a vásárosnaményi görögkatolikus templomot is az ő tiszteletére szentelték.
{…]
Az interjú teljes egészében ITT olvasható.
Forrás: Hekler Melinda / Hajdúdorogi Főegyházmegye
Fotó: Szent Demeter Görögkatolikus Egyházközség, Budaörs
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
