A hite mentette meg a Kossuth-díjas színművészt, Eperjes Károlyt, hogy a művészi tökéletesség keresése ne váltson át önpusztításba. Az általa követett módszer a teljes átlényegülésen alapul, ami viszont veszélyes helyzetekbe sodorhatja a művészt. Erről az Aréna című műsorban vallott, a beszélgetésből az InfoRádió engedélyével közlünk részleteket.
Azt is elhittem, hogy csak úgy lehet egy drogost eljátszani, ha az ember kipróbálja. Kétszer is ott voltam a pokol kapujában. Nem lehet leírni, de tudom, hogy ott voltam. Meg is szólított az úr, hogy ne lépjek tovább – idézte fel a stúdióban Eperjes.
Eperjes Károly korábban már beszélt a kísértésekről, amik például az 1988-as Eldorádó forgatása, valamint az 1994-es A nagybácsi álma című Dosztojevszkij-novella próbasorozatai közben érték.
Ital és drog, az elképzelhető legrosszabb dolgok férkőztek az életembe.Egyszer csak rá kellett döbbennem: úgy festek ikont, hogy én nem vagyok ikon… Hazudtam a jót, és emiatt majdnem elvesztem. Egyszer, az Eldorádó forgatása közben és később, a régi Művész, mai nevén Thália Színház színpadán Anatolij Vasziljevvel folytatott próbák alatt volt két olyan kegyelmi pillanat, amikor rájöttem, ez így nem mehet tovább – magyarázta a szinhaz.org-nak adott interjújában.
A siker nagyon nagy kísértés. Jól feldolgozni épp olyan nehéz, mint a bukást…
(blikk.hu)
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
