Mi az, amit az erdő nem adhat meg nekünk? – tette fel a kérdést Robin Hood a nottinghami rengetegben, legalábbis a Kevin Costner nevével fémjelzett filmremekben így történt. S hogy mennyire igaza volt legendás útonállónak, arról most az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) is tanúbizonyságul szolgált. A FAO és a világszervezet Menekültügyi Főbiztosa (UNHCR) egy részletes kézikönyvet adott ki, hogy a menekülttáborokban élők kellőképpen fel tudják mérni a tüzelőanyag szükségleteiket és kezelhessék is azokat.
A menekülteknek mindehhez eszközül pedig a táborok környékén lévő erdőket ajánlják. A kézikönyvben arra próbálnak megoldást találni, hogy az otthonukat elhagyni kényszerülők a faanyag begyűjtése során ne okozzanak jelentős természeti károkat és a helyben élők igényeire is tekintettel legyenek.
Amikor a globális menekülthelyzetet igyekszünk felmérni, akkor felejtsük el a magyar kerítésnél lejátszódó jeleneteket! Az ENSZ becslései szerint tavaly 65 millió ember élt távol otthonától (általában menekülttáborokban vagy egyéb helyeken) üldöztetés, fegyveres konfliktus, erőszak vagy emberi jogaik megsértése miatt. Tegyük hozzá gyorsan, ez a szám a későbbiekben növekedni fog, méghozzá meredeken – elég csak az egyre szélsőségesebb időjárás okozta kihívásokra gondolni.
Európai aggyal ugyanakkor fel sem mérhetjük, a közel-keleti, afrikai óriási menekülttáborok működését, szükségleteit. Az ENSZ szakosított szervezete is tisztában van ezzel, ahogy írják:
„a menekültek számának növekedése egyre nagyobb terhet ró a környezetre, a környező erdőkre, és egyben konfliktusforrást is jelenthet a helyi közösségekkel. Ugyanakkor a tűzifára szükség van, főzéshez és energiaforrásként”.
A kézikönyv egyébiránt valóban rendkívül hasznos és részletes. Akár őslakosok számára is fontos lenne forgatni.
A könyvben jelzett lépések egyértelműek és logikusak
Felmérni a keresletet, pontosan meghatározni a menekültek számát, csoportjait, a táboron kívüli társadalmi rétegeket; az utóbbihoz mindenféleképpen egyeztetni kell a környező települések vezetőivel, civilszervezeteivel. Előzetesen terepbejárást kell végezni, és GPS-alapú meghatározásokat kell feljegyezni (a változásokat ajánlatos rögzíteni időben és térben).
Amire fontos odafigyelni:
- a tábort elhagyók zaklatásnak, erőszaknak lehetnek kitéve. Ez akkor mindenféleképpen fokozódhat, ha az erőforrásokat felélik és szűkössé válnak;
- a nagy méretű táborok gyorsan elpusztíthatják az erdőket;
- ha nincs elég tűzifa, kimaradhatnak étkezések;
- a nyílt láng használatának vannak kockázatai: légúti betegségek, tűzeset;
- értékelni kell, hogy az egyes háztartások mennyi tűzifát használnak;mennyi utat kell átlagosan megtenni az erőbe;
- az út mennyi időbe telik;
- a helyi törvények megismerése;
- a befogadó társadalom megismerése, kapcsolatfelvétel.
A FAO kézikönyve a gyakorlaton alapul. Az Etiópiában található 6000 fős Shimelba táborban a felmérés az erdők zsugorodását és állapotának romlását mutatta ki, miközben információt szolgáltatott a tábor vezetőinek az elérhető tüzelőanyag mennyiségéről. Ezek alapján nem csupán megfelelőbb döntéseket tudtak hozni a tűzifa használatáról, de egyúttal alternatív módszereket kínálhattak annak kiváltására vagy a főzés hatékonyabbá tételére.
Íme a XXI. századi túlélési recept.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
