Nyitókép: SITA
Az ember számos mozgásformát megtanulhat, és szerencsés esetben élete végéig emlékezhet rá, ilyen például a biciklizés.
A memóriánk igen sokrétű, számos probléma lehet vele. Azt általában készpénznek vesszük, hogy egyes megtanult mozgásokat, mint a biciklizést, sosem felejtjük el. Egy új kutatás során a Harvard Egyetem szakembere vezette csoport azt tárta fel, minek köszönhető, hogy aki egyszer megtanult biciklizni, az bármikor képes lehet elővenni ezt a tudását, írja a National Geographic.
Mintegy fél évszázada derült fény arra, hogy a hosszú távú, tényszerű emlékezőképességünk – ennek köszönhetően emlékszünk egy volt tanárunk nevére, a barátunk születésnapjára – eltűnik, ha az agy halántéklebenyének mediális része (MTL) sérül. Azonban e sérülés érintetlenül hagyja a rövid távú memóriát, ami lehetővé tesz rövid beszélgetést az érintettekkel, ám az illetők pár perccel később már nem fognak arra se emlékezni, hogy egyáltalában beszélgettek valakivel.
Azonban, meglepő módon, e betegek képesek voltak új mozgásformát elsajátítani, majd hosszú idő elteltével is elő tudták hívni a tanultakat. Ez pedig arra utalt, hogy a tanult motoros készségek nem az MTL-ben rögzülnek.
Éveken át keresték a választ a szakemberek arra, hogy vajon hol is tárolja agyunk ezeket a tanult képességeinket – mindeddig sikertelenül. A kutatók most végre megtalálták a választ, kiderült, hogy ez is külön agyterületet kap attól függően, hogy a képességre rövid távon vagy hosszú távon emlékezünk-e.
Kiderült, hogy a biciklizés képességének megőrzéséhez a kisagy szerepe elengedhetetlen. A motoros képességeink hosszú távú megőrzése így teljesen független a hosszú távú memóriától.
Az világos volt a kutatók előtt, hogy a kisagynak fontos szerepe van e képességek elsajátításában. Bár korábban már vizsgáltak egyes kutatások során olyan betegeket, akiknél valamiféle károsodás érte a kisagyat, ám az eredmények ellentmondásosak voltak. A mostani kutatás során sikerült kideríteni, hogy miért: egyszerűen az előző vizsgálatokban túl kevés időt vártak a tanulás és az emlék visszahívása között.
Mivel itt a hosszú távú képességmegőrzésről van szó, ezért nem elegendő néhány perc elteltével ellenőrizni annak meglétét. Kiderült, hogy amint hosszabb időszak elteltével ellenőrizték egy sérült kisagyú alanynál, hogy megvan-e a tanult képessége, annak már nyoma se volt. Ez pedig igazolta, hogy valóban a kisagy a főszereplője e képességeink megőrzésének.
A kutatók megjegyezték, nem elég általánosságban vizsgálni egy emlékezési folyamatot, hanem figyelembe kell venni az idő tényezőjét is, hiszen annak kulcsszerepe van az emlékezésben.
National Geographic
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
