Régóta ismert erdők mély ölén, vagy titkos lelőhelyeken terem a medvehagyma, állítólag a téli szunyókálásból ébredező medvék már félálmukban kiszimatolják, és egy jó csokorra valót elmajszolnak belőle. Tisztít, felpezsdíti a vért, felvértez a fertőzések ellen és lendületet ad a tavaszi portyázáshoz.
Medvehagymáért indulni az erdőbe nem olyan, mintha kiszaladnánk a bevásárlóközpontba, vagy a piacra, ahol egy euró ötven centet kérnek csokráért az árusok. Barangoláskor az útkeresés, az éledő természet ajándékai éppúgy feltöltenek bennünket, mint a zsenge zöld vitaminbomba elfogyasztása.
Kissé még zöldfülű medvehagymaszedőként néhány első szerény gyűjtési tapasztalatomról számolnék be.
A gyertyánok, tölgyek törzsénél már március derekán felbukkannak az első élénkzöld levélhajtások, majd később egyre erősebb fokhagymaillat bizsergeti meg az orrunkat a folyók partjánál. Az első tavaszi túrára indulók ne csüggedjenek, ha az erdő mélye még nem kényezteti őket a színeivel. Az első madárkoncert még összecseng a mohával borított korhadt fák roppanásával, az avar surrogásával. Dalra fakad a helyenként karcsúsodó Garam folyó is, amikor elindulunk a Párkányhoz közeli Garamkövesd erdejébe a löszfal mentén. A helyi kiskertekben serénykedőknek meg se merjük mondani, hogy mi már medvehagymalesre jöttünk. A három kilométeres szakaszon talán csak két családdal futunk össze, arcvédő maszkban járják a vidéket, nem beszélgetnek. Az egyik horgászstégnél nagytakarítás van, a madárdalt elnyomja a kocsiból szóló sramlizene, a kalapácsütések zaja, felújítják a kispadot, a hűsölőt, és gondolom majd csendre intenek minden arra járót, amikor kapás van. Medvehagymára utaló jeleket az első két kilométernyi járás után sem észlelünk, holott szemünk pásztázza az ösvény peremét, és a tekintetünk felragyog egy-egy sárga salátaboglárka, vagy lila tüdőfű láttán. Útitársam elmajszol néhány viráglevelet, mondván, tavaszi salátába ez is kiváló, semmiképpen sem térünk haza üres kézzel. A Garam egy múlt nyári csónaktúra emlékét ringatja, sodrása erős, a kis vízesés közelében a vadkacsák nehezen eveznek vissza a partszegélyre. Hátunk mögött mintha megdobbanna az erdő szíve, zömök, de igen izmos testű őzbak vágtat el a sűrűbe, alig néhány méterre tőlünk.
Nem jöttünk hiába, az egyik pallónál végül találunk néhány igencsak csenevész medvehagymalevelet, de olyan erőtlenek és aprók, mintha még nem döntötték volna el, hogy kibújjanak-e a föld barna gyolcsa alól. A nagyvárosi botlatókövek helyett a fák nyergére tekeredett, ösvényt hálózó indák és vaskos gyökerek erezete nehezíti a járást a harmadik kilométeren.
Garamkövesd felől érkezve, és a folyó mentén Kicsind irányába haladva egyre több fényt kap az erdő, jóval több tisztáson legeltetheti szemét a medvehagymára éhes vándor.
Ez a szakasz a főút felől is megközelíthető kerékpáron, kismotoron és sajnos gépkocsival is. Néhányan a part menti fák között parkolnak, ami kissé kiábrándító a becsületes vándor számára. Az egyik tisztás láttán azonban elmúlik minden dohogás. Szép, megtermett medvehagymaleveleken hintázik a fény, csak le kell guggolni és minden kis tőről szakajtani néhány levélkét. A tövek és a rajta sarjadó új levelek az erdő tulajdonában maradnak, mi csak vendégek vagyunk a tavaszi lakomán. Az első friss leveleket elrágcsálva úgy érzi a barangoló, hogy már a medvehagymával borított pázsiton tartózkodás is gyógyerővel hat. A gyógynövényes könyvekben olvasottak még inkább megerősíthetik ezt az érzést. A medvehagyma egészségessé teszi a vért, kiűzi a méreganyagokat a szervezetből, a levelében lévő allicin antibiotikus hatású. A hazafelé vezető úton már készülnek képzeletben a különféle finomságok. Először juhtúrós kenőbe szeleteljük, majd ezzel töltjük meg a csirkemelleket is. Közben játszi könnyedséggel elkészülhet a sajtos, csirkés, fehérboros, medvehagymával bolondított rétes. A kosárkában lapuló maradékot feldaraboljuk, és darált mandulával, reszelt sajttal összeturmixoljuk. Olívaolajjal felöntve, sózva, borsozva kis üvegpoharakba rakjuk. Az ilyen ajándék pesztónak mindenki megörül. Előhűtés után néhány tasakkal sikerül lefagyasztani a növénykéből. A hagyományos majonézes töltött tojásokba is jut a zsenge levelekből, mintegy főpróbaként, ha majd egyszer elmúlik a koronavírus és tavasszal ismét vendégül láthatjuk a szeretteinket.
Ünneprontó fejezetünkhöz értünk, amelyhez szívem szerint szintén mellékelnék néhány fotót, alátámasztva a leírtak hitelességét. Nem mindenkit hat meg a közkedvelt kirándulóhely, a Kovácspataki-dombok közelében meghúzódó ártéri erdők nyugalma. Nem mindenkiben támad fel ilyenkor az érzés, hogy óvni, védeni kellene ezeket a zöldterületeket. A különös, fölénk emelkedő köves-sziklás, már-már erődítményre emlékeztető fal tövében szemétlerakatokra bukkanunk, pillepalackok, ócska matracok hevernek szanaszéjjel. Elképzelem, ahogy a fenti úton megállnak az autósok, és gondolkodás nélkül lezúdítják a mocskot a part irányába, még arra sem veszik a fáradságot, hogy a zsákot, amiben a szemetet hozták, magukkal vigyék. A folyó természetes hordaléka idővel szelíden belesimul a föld redőibe, ez a szemét azonban marad és nem bomlik fel. A legtöbb helyen a portyázók szedik össze, vagy a környékbeli önkéntesek zsákolják be, és szállítják saját költségen a legközelebbi lerakatra. Ismételném újra és újra: mi csak vendégek vagyunk az erdőben, és vendégségben sem szemetelünk!
A közösségi oldalakon, vitafórumokon akadnak olyan medvehagymagyűjtők, akik szívesen megosztják tapasztalataikat a kezdőkkel. Elárulják kedvenc lelőhelyeiket, és kitérnek a növényke otthoni, kerti termesztésének a mikéntjére.
Az ugyancsak Vág partján fekvő Vághosszúfalutól Sopornya felé indulva is található néhány igen gazdag medvehagyma-lelőhely, többen beszámoltak arról, hogy a vágkirályfai víztározó közelében lévő erdőbe is járnak gyűjteni. Sopornya közelében, az ott található szállodánál lévő erdőbe szintén érdemes ellátogatni. Különféle vízimadarakat, nádasokkal szegélyezett vízpartokat fedezhetünk fel, és érdemes a tavaszi erdőjárást összekötni a medvehagymakereséssel. Legyen mesés kaland, ne görcsös keresés. A Zselíz környékén élők a Peszektergenye (Sikenica) és Garamsalló közti kiserdőben ismernek értékes lelőhelyeket. A medvehagyma igazi slágernek számít és egyre keresettebb a koronavírusidőszakban, mivel a felső légúti megbetegedések megelőzésére, a már kialakult hurutos betegség tüneteinek enyhítésére is ajánlják a természetgyógyászok. Bélfertőtlenítő, emésztést javító tulajdonsága miatt egyes emésztési panaszok kezelésére is alkalmas, a különféle gyomorproblémák a pandémia kellemetlen és gyakori tünetei közé tartoznak.
Ne tanácsoljon el bennünket a márciusi, rendkívül változékony időjárás sem. Van úgy, hogy egyetlen, több órán át tartó barangolás során megéljük a telet a jeges szél szorításában, a tavaszt a fénysugarak pajkosságában, a nyarat a tisztások melegében és az ősz komorságát a hirtelen beboruló égbolt alatt. Ne akarjunk mindenáron bezsákolni a növényekből. Hagyjunk máskorra is, másoknak is belőle. Elsősorban az erdőnek.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
