hiába telt el már két nap, továbbra is találgatni lehet, hogy miért állt le a gázszállítás a Nyugat-Európa felé tartó gázkorridorok legfontosabbikán, a Jamal vezetéken. Vannak, akik szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök üzenetet küldött a Galsgow-i klímacsúcsra, mások szerint Oroszország bevetette a gázfegyvert. Egy harmadik elmélet szerint pedig, bár szokatlan lépésre került sor, mégsem kell mögötte hatalmas geopolitikai játszmákat látni. Annyi biztos, hogy miután Putyin a múlt héten jelezte, hogy a Gazprom növelni fogja Európa gázellátását, az európai tőzsdéken beszakadtak a gázárak. Aztán jött a vasárnap, leállt a Jamal, és megint elkezdődött az árupiaci hisztéria.
A Jamal földgázvezeték Oroszroszágból Fehéroroszországon és Lengyelországon keresztül látja el Nyugat-Európát az energiahordozóval, ez a legfontosabb gázkorridor a térségben a nyugatiak szemében. Naponta százmillió köbméter földgáz érkezik rajta keresztül Európába, épp ezért volt nagyon különös, hogy a hétvégén felfüggesztették rajta a szállítást. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a lengyel-német határnál nem engedték tovább a fölgázt, sőt, kisebb nyomáson, de visszafelé áramoltatták az energiahordozót. Még furcsább volt, hogy Európa – részbena Glasgow-i klímacsúcs mögé bújva – nem kommentálta a történések.
Ugyanakkor az európai energiaválság alakulására nem volt túlságosan jó hatással az esemény. Október elejétől gyakorlatilag kizárólag piaci pesszimizmus és bizonytalanságtól való félelmek hajtják fel az energiaárakat rekordmagasságokba lökve a gáz, az áram és az üzemanyagok árát, alaposan meglódítva az inflációt.
Európa gyanúsan hallgat
Az energiaválság hátterében több tényező állt: a németországi és ausztriai szélerőművek idei gyenge áramtermelése, a norvégiai vízerőművek gyenge hozamai, az EU átgondolatlan és kompromisszumképtelen klímatervei, a hosszúra nyúlt tél az év második negyedében, ami miatt kiürültek a gáztartaléktárolók, és persze az az orosz döntés, hogy nem foglalták le a megszokott szállítókapacitásokat a gázvezetékekben. Ez utóbbi különösen érdekes, tekintve, hogy Oroszország tökéletesen játszotta ki a legnagyobb ütőkártyáját, hogy rákényszerítse az EU-t, hárítsa el az általa támasztott bürokratikus akadályokat az Északi Áramlat 2 gázvezeték beüzemelése elől.
Az árak elszabadult. Aztán a múlt héten Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette, hogy a Gazprom növelni fogja az Európába szállított gázmennyiségeket. A gázárak meredek zuhanásba kezdtek. Aztán jött a Jamal vezetékkel kapcsolatos új kérdés, és a trend ismét emelkedőbe fordult.
A Gazprom közlése szerint az európai ügyfelei nem rendeltek nagy mennyiségben földgázt. A közmédia által megszólított energiapiaci elemző, Karel Hirman szerint “ez azt jelenti, hogy miközben már kopog az ajtónkon az igazi tél, gyakorlatilag az Európába tartó gázmennyiségek csökkennek, nem csak a Jamal vezetéken, de Ukrajnán keresztül is”. Ráadásul Európa hallgat a témáról, ami további bizonytalanságot szül. Hirman azonban a fő problémát abban látja, hogy a Gazprom kezében lévő európai gáztárolók csaknem teljesen üresek, márpedig az orosz vállalat ezekből a gáztárolókból szokta pótolni európai vásárlói extra megrendeléseit. Ez pedig felveti a kérdést, hogy az oroszok képesek-e ellátni Európát földgázzal.
A New York Times hasábjain megjelent minapi elemzőcikk eltér ettől a véleménytől. Az amerikai lap inkább orosz szándékosságot lát az események mögött, hogy érvényesíteni tudja gazdasági érdekeit Európában.
A Jamal vezetékben megfordított földgázzal kapcsolatban pedig azt írták, hogy a németországi viszonylag meleg idő miatt nem volt szükség a gázszállításra, ezért a kapacitások átirányították Lengyelországba és más közép-kelet-európai országokba. Ez azonban azt feltételezi, hogy az orosz gáz a “megfordított szerződések” alapján váltott irányt. Megfordított szerződésként emlegetik azokat a vásárlásokat, amikor egy ország nem közvetlenül Oroszországtól vásárol földgázt. Tipikus példa Ukrajna, amely kvázi katonai konfliktusban áll Moszkvával, ezért tőle nyugatabbra fekvő országból vásárolja az energiahordozót. Elvileg a gáznak nem kell szintén nyugatról érkeznie, a megvásárolt tételt Ukrajna egyszerűen kiszivattyúzza a területén áthaladó vezetékből. Más országok hasonlóan dönthetnek. Jelenleg tehát nem világos, mi miért történik a Jamal vezetéknél.
Az orosz gázfegyverről – könnyen visszanyalhat a fagyi
Érdemes kitérni még a sokat emlegetett orosz gázfegyverre. A mainstream sajtóelőszeretettel hivatkozik rá, mint Közép-Kelet-Európát fenyegető jelenségre, ugyanakkor ez csak részigazság.
Az orosz gázfegyver lényege, hogy az Északi Áramlat 2-vel gyakorlatilag az oroszok Kelet-Közép-Európa megkerülésével férnek hozzá legnagyobb piacaikhoz, vagyis pénzük legnagyobb részét akkor is megkapják, ha közben megzsarolják a lengyeleket, szlovákokat, magyarokat a gáz elzárásával.
Ugyanakkor ez a fegyver középtávon már igencsak kétélűnek bizonyulhat. Ha Moszkva túlságosan gyakran vagy túlságosan tolakodóan alkalmazza kelet-európai érdekeinek érvényesítésében, azzal arra ösztönzi ügyfeleit, hogy alternatív beszállítót keressenek – nyilván azért, mert úgy vélik, idővel őket is megzsarolhatja Moszkva, ezért diverzifikálják orosz gáztól való függésüket más beszállítók bevonásával.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
