Váratlan helyről, egy neves ballib megmondóembertől hallottam szép, rendes magyar beszédet.
Nyilván tudatában vagyok annak, hogy a nyelv demokratikus dolog, s mindig a többség dönt mi a helyes egy adott nyelvben. De ez olyan, mint az evés. Hiába szeret a többség főt krumplival enni töltött paprikát, szerintem attól még hülyeség, s soha nem tennék ilyet.
Így vagyok a nyelvvel is: nem mindig tetszik a többség döntése.
A magyar esetében nagyjából 12 darab olyan jelenség van, amit utálok. Íme ezek, utloljára hagyom azt ami most konkrétan cikkem üzenete:
- A felesleges kicsinyítőképzősítés, lásd „ubi”, „zsepi”, s társai. Ez szerencsére máig csak rétegnyelv.
- A latin nevek németül ejtése – ez sajnos elvesztett csata, sajnos ez így terjedt el többszáz éve, én egyedül a „cézár” szót fogadom el mint rögzültet.
- A „médium” szó használata „sajtótermék” értelemben. Ez sajnos mára az értelmiségi zsargon része lett.
- A „bocsánat a magyartalanságért” mellékmondat mondása egy teljesen magyaros kifejezés után. Ez is értelmiségi divat, különösen a létigés + határozói igeneves kifejezések után szokás, valaki ugyanis elterjesztette, hogy ezek magyartalanok. Lásd „a bolt be lett zárva, bocsánat a magyartalanságért„.
- A „magasságában” szó használata „körülbelül” értelemben.
- A „magyar” szó nagybetűs írása ok nélkül.
- A „te” és „ti” szó kényszeres nagybetűsítése üzenetben. Ettől pont úgy viszketek, mint a teljesen hamis udvariassági szokásoktól.
- A hónapnevek nagybetűvel írása. Ez eredetileg egy Microsoft Word helyesírásellenőrző hiba, vicces, hogy egy szoftverhiba képes volt hatni a helyesírásra.
- Rettegés az ikes igék iktelen ragozásától. Ez teljesen sznob dolog, aki nem érti mi az ikes ragozás, az fél, nehogy tévedjen, így egyes igéket teljesen kerül, nehogy „rosszul” ragozzon.
- A „vazze”. Na most, vagy írja le, hogy „baszdmeg” vagy pontozza ki, de mire jó ez álvicceskedés.
- A spanyol tulajdonnevek németül/olaszul/franciául ejtése – ez nagyon ment a 90-es években, mára szerencsére erősen lecsökkent. Lásd José mint „hozé”, sőt „zsozé”.
- Az endezés.
Mi is az endezés? Valahogy elterjedt a 80-as években, hogy a & jel helyes ejtése „end”. Semmi alapja, mert a hagyományos magyar ejtése „et”, majd ebből „és” lett, a latin visszaszorulásával. Angolul ejteni teljesen abszurd.
Aztán jött a nagy baj, a 80-a évek végén megalakult a K&H Bank! S a bank elkezdte nyomni mindenhol a hirdetéseit, benne saját magát „kéendhá bank” formában megnevezve. Ennek nyelvromboló hatása máig terjed.
Szóval köszönet Király Júliának, hogy ő a bank nevét „káhá bank” alakban mondja. Persze lehetne „káéshá bank” is, de legalább nem endezik.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
