Az Erő és Elszántság nevében Lantos János kereste fel dr. Lenhardt Balázst, a Jobbik egykori országgyűlési képviselőjét. Az interjút alább közöljük:
Szervusz, Balázs. Köszönjük szépen, hogy időt szakítottál ránk. Azt gondolom, nem kell különösképpen bemutatnunk téged az olvasótábornak. A Jobbik országgyűlési képviselője voltál 2012-ig, s az azt követő időben is politikával foglalkoztál, jelenleg pedig a Kard és Korona társasjátékok készítésén dolgozol, kiegészítenéd valamivel a fenti felsorolást?
Köszöntöm az olvasókat. Annyival egészíteném ki, hogy dolgoztam korábban ügyvédjelöltként, köztisztviselőként, majd bank tanácsadóként, így viszonylag széles rálátásom volt a gazdasági élet különböző aspektusaira. A Jobbik képviselőcsoportja valóban 2012 novemberében zárt ki, mert hűen a korábbi radikális elveinkhez, szerettem volna valódi elszámoltatást Szegedi Csanáddal szemben, amiben a Jobbik vezetése nem volt partner. Hozzá kell tennem, hogy már az elejétől fogva Vona Gábor ellenzékéhez tartoztam, én komolyan vettem a radikális változás jelszót, és nem kívántam középre simulva részt venni a parlamenti színjátékban valós eredmények nélkül. Azt is el kell mondjam, hogy Gábor korrekt volt az elváláskor, mert én voltam az egyedüli korábbi képviselő, akitől nem kérték vissza a mandátumát, hanem függetlenként dolgozhattam tovább, hiszen ő is elismerte, hogy én nem változtam, kitartóan a nemzeti radikalizmust képviseltem parlamenti munkám során. Sajnos ez a jelenlegi Jobbikról már régóta nem mondható el…
És ez már 5 éve volt. Ha már akkoriban úgy láttad, a Jobbik nem vette komolyan “radikális változás”jelszót, vajon miképpen lehet értékelni azt, ami most folyik? Egyáltalában véve, hogyan látod az európai és magyarországi politikai jelenlegi helyzetét, jövőjét?
Erre nagyon nehéz szavakat találni. Úgy érzem magam, mint a favágós viccben, amikor Hans levágja baltájával Jürgen kezét, és az visszakérdez: Ez most vicc, vagy komoly? – Komoly. – Akkor jó, mert viccnek durva. Őszintén mondom, hogy 3 évvel ezelőtt még én sem hittem volna el, hogy odáig süllyed egykori pártom. Nem is akarom sorolni a súlyos tévedéseket, árulásokat, de mindent elmond, hogy a választásokra készülődve olyan balliberális “héroszok” kezdték pártját fogni, mint Heller Ágnes, Medgyessy vagy a Vonáról könyvet író Havas Henrik. Ezek az emberek még 2014-ben arra buzdítottak mindenkit, hogy ne szavazzanak a “náci” Jobbikra, amely szélsőséges nézeteivel veszélyt jelent minden demokratikusan gondolkodó szavazóra.
Mostanra nyilván belátták, hogy az Orbán-rendszer megbuktatására jelenleg nincs esélyük a Jobbik nélkül, ezért gumikesztyűt húzva, és kendőt kötve a szájuk elé, hogy ne is érezhessék a “fasizmus fertelmes bűzét”, megkezdték a Jobbik szerecsenmosdatását a belpesti Spinoza-klubokban. Ha pedig sikerülne elérni a céljukat, és megbuktatják a Fideszt, akkor majd ráérnek undorodva félrehajítani ezeket a “vidéki bugrisokat”… A volt bajtársak meg lehet, hogy ezt észre sem veszik hatalmi vágyakozásukban, és feneketlen Orbán-gyűlöletükben. Most ugyanis ott tartunk, hogy a Jobbik prominensei szerint nem is Soros, hanem Orbán a valódi ellenség. Ez pedig óriási politikai vakság, csak sajnos sokan semmit nem tanultak a magyar történelemből. Pedig pontosan száz éve játszódott le egy hasonló történet szeretett hazánkban, csak akkor gróf Tisza István volt a közös gyűlölet tárgya, ahelyett, hogy a történelmi Magyarországra áhítozó “jószomszédainkat” tartottuk volna kordában.
Ehhez túl sokat nem is igazán lehet hozzáfűzni, azonban engem mélyrehatóbban érdekelne, hogy egész pontosan mivel is foglalkozol mostanság? Az általad készített társasjátékokról tudnál nekünk pár szót mesélni?
Ez egy kreatív tevékenység, örömből csinálom, és az a legjobb benne, hogy az embereknek is valódi örömöt tudok vele szerezni. A modern, virtuális világban egyfajta hősiesség kell hozzá, hogy ilyen dologba vágjam a fejszémet, de pontosan az a célom, hogy össze tudjam hozni az embereket, a családokat, és leüljenek egymással játszani. Mert a játszani nagyon jó, csak sokan elfeledkeznek erről az állandó rohanásban. Ráadásul a játékok tematikája révén kulturális, értékőrző tevékenységet is végzünk a cégemmel. Rögtön a legelső, Kard és Koronában az volt a legfontosabb, hogy a történelmi Magyarországon tudjunk vele játszani, ahol Erdély, Szlavónia vagy Felvidék ugyanolyan természetesen kapcsolódik a Kárpát-medence csodálatos egységébe, mint a Duna-Tisza köze. És a kiskirályok intrikus, véres küzdelmét hasonlóan izgalmas forgatókönyvvel lehetne filmre vinni, mint a Trónok harcát. Csak sajnos a magyar történelem nem annyira populáris műfaj.
De mi nem adjuk fel, ezért a tavalyi 60. emlékév tiszteletére jelentettük meg a Pesti srácok 1956 játékot, ahol a valódi forradalmárok bőrébe bújva újraélhetjük a varázslatos október pillanatait. Ráadásul ez egy kooperatív játék, amelyben a játékosok közös csapatot alkotva küzdenek a megszálló szovjetek, és itteni kiszolgálóik, a gyűlölt ÁVH ellen. Eredeti helyszíneken és események megoldásán keresztül vezet az út a győzelem felé, amiben a szabadságharcunk olyan hősei is társul szegődnek hozzánk, mint Mansfeld Péter, Tóth Ilona, Wittner Mária, Potyka bácsi vagy éppen Pongrátz Gergely – aki már biztosan visszakérte volna a lyukas zászlót Vonától…
De vannak klasszikus családi és gyerekjátékaink is: mi adtuk ki a Magyar népmesék sorozatból a társas-, és a kártyajátékot, amelynek képkockái szerintem örökké a retinánk mögé égett. A társasjátékban valódi mesehősékké válhatunk, akiknek szemben kell nézni a vasorrú bábával vagy a tizenkétfejű sárkánnyal is, miközben varázstárgyakat szereznek meg, és ha nagyon elfáradtak, akkor gyorsan bekapnak egy-egy hamuba’ sült pogácsát. A nagy sikernek köszönhetően Hetedhét mese címmel már egy kiegészítő is megjelent hozzá, amiben kedvenc meséinket játszhatjuk el pontról-pontra, mint a Kisgömböct, a Király kis Miklóst vagy a Róka komát. A mi játékunk az 5-10 éves korosztály körében elsöprően sikeres Pókháló, ahol kis legyeinket igyekszünk kimenekíteni a félelmetes pók karmai közül. Akiknek felkeltettük az érdeklődését, az járjon utána a www.kekjatek.hu-n!
Ez valóban nagyon becsülendő és egyben hiánypótló misszió, reméljük, olvasóink közül is többen kapnak kedvet, hogy ennek hatására utána nézzenek a társasjátékaidnak. Egy kissé azonban evezzünk vissza a politika vizére. A Jobbikot már kitárgyaltuk. De rajtuk túltekintve, hogy látod az általános belpolitikai helyzetet? Keletkezett-e űr az radikális jobboldalon, és be kell-e, illetve be lehet-e ezt tölteni? Jó irányba halad-e az ország a Fidesz vezetése alatt, illetve mit gondolsz az ellenzékről? Mindezeket a folyamatokat pedig hogyan látod a világpolitikai események tükrében, mi lehet a jövő új irányvonala? Mert a világ bizony változik.
Sajnos a helyzet tragikus összességében. A Jobbik elárulta a híveit és küldetését Vona Gábor nárcisztikus víziója nyomán haladva, és a nemzeti radikalizmus árván maradt. Tényleg ott tartunk, hogy a Fidesz szép lassan elkezdte magához terelgetni ezeket a szavazókat, mert számunkra nem kérdéses, hogy létezik Soros terv, sőt valószínűleg az összes nemzetállamot fel akarják hígítani a bevándorlók exportjával. Továbbmegyek: az egész közel-keleti helyzet az amerikai imperializmus és ideológia háttere, a cionizmus vegykonyhájában született meg, amikor kitalálták, hogy “arab tavaszok” keretében exportálják oda a demokráciát, ha kell, ha nem. Pontosan tisztában voltak vele, hogy ez robbanást idéz elő az érintett országokban, és a szerencsétlen földönfutóvá vált emberek biztos menedék felé próbálnak futni. És ugyebár mi van közel a térképen: Európa?!
Látszólag messzire kanyarodtam a belpolitikától, de a migráció tényleg kulcskérdéssé vált a XXI. században, és a néppárti zsúrfiúknak üzenem, hogy a valódi modernitás nem a szűk zakókat és nadrágokat jelenti, hanem a valós problémákat időben fel kell ismerni és gyorsan megoldani. Ebben pedig Orbán kiválóan vizsgázott, ahogyan a Brüsszellel való szembenállásban is teljes mellszélességgel támogatnunk kell, mert az országért harcol. A másik oldal, ami itthon történik, és az tényleg nem szívderítő: a korrupció a legmagasabb szintről indulva hálózza be az országot, és lopásra jövőt építeni nem lehet. Miközben a hatalmi arroganciától hajtva egyre gátlástalanabbak a narancsos fiúk, nincs olyan ellenzék, akire rá lehetne bízni az országot. A számtalanszor leszerepelt, zsigereiben kozmopolita baloldalról ne is beszéljünk, ahová a jelek szerint a Jobbik is tartozni igyekszik, mert a háttérben erős szereplők készítik elő a megtévedt bárányka – Vona Gábor – tisztára mosását. Ezért ott tartunk, hogy jó lelkiismerettel nem lehet hova szavazni, és égető szükség lenne egy hiteles erőre, amely valóban képviseli azt, amiről beszél.
Nyilván a könyöködön jön ki a kérdés, vélelmezem (sokan ismernek és szeretnek ezen az oldalon), heti rendszerességgel teszik fel neked, de mit tervezel a jövőre? Tételezzük fel, kiemelkedik egy hiteles erő, amely “valóban képviseli azt, amiről beszél”. Végleg felhagytál a politikával, vagy egyelőre inkább hagyjuk nyitva ezt a kérdést?
Őszintén szólva jelenleg már nem tervezek politikai szerepvállalást. Nagyon sok személyes, emberi csalódás miatt hoztam meg ezt a döntést. De teljes szívemből drukkolok egy olyan őszinte, hiteles erőnek, amely valóban szilárd alapokon állva képviselni tudja azt a megalkuvásoktól mentes, hiteles magyar világnézetet, amit én is szerettem volna a Jobbikban. Én most más terepen dolgozom a nemzetért, de persze soha ne mond, hogy soha…
Nagyon szépen köszönjük a válaszokat.
Forrás:eroeselszantsag.net
Tovább a cikkre »
