A kommunista Bulgária – melyben leéltem a rendszer utolsó 3 évét, 1986-1989 között – igazabb kommunizmus volt, mint a magyar, mert nem voltak semmilyen kapitalista reformok, sőt hangulatjavító intézkedések se. Sőt, Bulgária sajátossága, hogy míg a többi szovjet csatlósállamban mindenhol volt valami enyhítés (még Romániában is, ott ez a román nacionalizmus egyre jobban szabadon engedésében fejeződött ki), addig Bulgáriában minden téren megszorítás volt.
Talán egyetlen kis kivétel volt: a bolgár eredetkutatás. A bolgár eredet kérdése kicsit olyan, mint Magyarországon, hiszen az országalapítók „jöttek”, nem helyben lettek, Magyarországon Árpád fejedelem, Bulgáriában Aszparuh kán. A bolgár népről a hagyományos elképzelés az, hogy a területre a VII. században bejött ősbolgárok, a VI. században bejött szlávok és az őslakosság trákok keveréke, ezek a IX. sz. végére felvették a szlávok nyelvét közös nyelvként, s egy néppé olvadtak.
Azóta egyébként a genetikai kutatások bizonyították, volt egy negyedik elem is, a gótok, de róluk korábban nem vett tudomást a bolgár nemzeti emlékezet. Konkrétan az én múzsám anyai nagyanyai vonalán – mely önmagát bolgárnak tekinti – olyan kinézetű emberek voltak, akik simán elmentek volna bármely német falu őslakosainak. Szerencsére a múzsám nem ilyen, nem ezt a vonalat örökölte, én ugyanis nem kedvelem a szőke német lányokat. De ez most más téma lenne.
Szóval a politika mindig bevatkozott e kérdésbe. Aki a romantikus keletet imádta, az az ősbolgár elemet emelte ki, aki a fejlett európaiságot, az a szlávokat, aki meg az ősiséget, az a trákokat. A két világháború között akadtak még olyanok is, akik a trákok germán eredetét akarták igazolni, így valahogy becsatlakozva Hitlerék fajelméletébe! A kommunista időszakban persze a kötelező tanítás az volt, hogy itt kérem mindenki szláv 90+ %-ban, kevés trák és ősbolgár beütéssel, hiszen ez tűnt a legszovjetpártibb elméletnek. Komolyan senki se vette ezt, csak meg kell nézni átlag bolgárokat.
Szóval ebben volt enyhítés a 70-es végén és 80-as évek elején: a hatalom levette az ideológiai bilincset e kérdésről, s immár szabad lett vitázni erről. Ráadásul nem más mint Ljudmila Zsivkova kulturális miniszter – a főnök egyetlen lánya – a trák téma szerelmese volt, emiatt hatalmas pénzek kezdtek folyni a trakológiai kutatások felé. Akkor kezdődött meg a trák emlékek komoly, tudományos kutatása, ami máig tart. Joggal, a legnagyobb trák állam a mai Bulgária területén volt, fővárosa Szeuthopolisz volt, a mai Kazanlak mellett, sajnos ez a főváros áldozatul esett a kommunista vízenergetikának, a helyén ma egy víztározó van. Jelenleg van egy projekt fal építésére a víztározó közepén, hogy ismét szárazra kerüljenek a romok.
De visszatérve, Todor Zsivkov azt a következtetést vonta le a kommunista rendszer lassú, de folyamatos lemaradásából a nyugathoz képest, hogy az egyetlen út a bekeményítés, csak ez adhat esélyt a rendszernek. Vicces, de végülis igaza lett, a kommunizmus bukása a Szovjetunióban is a reformokkal indult be, s nem a reformok hiánya miatt.
Szóval 1986-1989 között a bolgár rendszer kőkemény volt, tele volt az ország tiltásokkal, sok volt a kötelező dolog, s nagyon szűk volt a tűrt szféra. Talán csak a könnyűzene, a szigorú magánélet, s a nők kinézete nem volt szükségszerűen kommunista – utóbbi esetben csak a nők voltak szabadok, a férfiak nem, ha valaki mondjuk úgy öltözött volna, mint egy átlag budapesti csöves srác, azt Bulgáriában gyorsan lekapcsolta volna a rendőr, de a lányok esetében szabadság volt, ez nem számított ellenzékiségnek. Így pl. a Szófiai Egyetemen a 80-as évek végén a diáklányok két csoportra oszlottak: akik mintha operába öltöztek volna, s akik mintha diszkóénesnők lennének.
A kommunista eszmétől való szabadság tehát nagyon kevés területen volt jelen. A nyugati hatás az említett 2 dolgot kivéve – zene és női divat – nagyon ki volt zárva. Pl. Magyarországgal ellentétben Bulgáriában nem volt nyugati gyorsétterem, valójában még a Szovjetúnióban is korábban lett, mint Bulgáriában.
Tehát akkor voltak ilyen helyi gyorséttermek, nagyrészt a főtt ételt kínáló önkiszolgáló éttermek, s nagyon kevés szendvicses árus. A fő bolgár szendvics neve „hercegnő” egyébként, ez a 60-as évek bolgár turisztikai iparágának a szüleménye: azt jelenti, hogy a fasírthoz elkészített darálthúst rákenjük vastagon kenyérszeletekre, aztán vagy még reszelt sajttal vagy nélküle megsütjük az egészet sütőben, magyarul „darálthúsos melegszendvics”.
Szóval 1988 kora nyarán megyünk be a kevés ilyen helyek egyikére. Látva múzsám hasát (lásd terhesség) persze előre akarnak engedni minket, de mi mondjuk, nem sietünk, szóval beállunk rendesen a sorba.
Azonnal kiszúrom a problémát: hátul a csinos negyvenes alkalmazott nő – bár akkor nekem nagymamának tűnt akkori mércémmel – már elkészített egy teljes tepsi „hercegnőt”, ez hátul van, viszont elól a kirakatban még van egy tepsi, rajta 2-3 előző sütésből maradt szendviccsel. A nő csak akkor fogja kitenni a kirakatba a friss adagokat, ha elfogyott a régi. Márpedig a melegszendvics – ezt magyar neve jól mutatja – jobb melegen, mint kihűlve.
Egy macsó srác, láthatóan imponálni akarva barátnőjének, hangosan felháborodik: ő a frissből akar vásárolni! Persze szóváltás kezdődik, az alkalmazott nő se hagyja magát. A két érvrendszer kibékíthetetlen egymással: az „rendes kiszolgálást követelek, azért jöttem be, hogy ízletes meleg ételt kapjak a pénzemért!” és a „te észnél vagy, dobjam ki miattad a szemétbe a 20 perccel ezelőtt kisütött szendvicseket, mikor a kisnégerek éheznek Afrikában?„.
Múzsám mondja halkan, ő se akarna 20-perces szendvicset, de megjegyzi, majd szól és a hasára mutat, s neki adni fognak a frissből, a terhesség ma is szent dolog Bulgáriában, de akkor még inkább az volt. Én meg mondom neki, felesleges, mi Magyarországon sokkal jobb módszereket dolgoztunk ki az ilyen helyzetek megoldására: a kamuzást és a sumákolást.
Szóval mondom, járkáljunk kicsit a pult mellett, csodáljuk meg a berendezést. Fél perc múlva jönnek is új vásárlók, automatikusan vesznek a 20-perces szendvicsekből, a tepsi kiürül, s helyére kerül a friss tepsi. Akkor már mi is veszünk. Közben látjuk, a macsó srác a párjával és az alkalmazottnő még mindig csúnyán néznek egymásra.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
