Hálásak lehetünk azért, hogy Orbán Viktor részt vett a Türk Tanács bakui ülésén. „Ha nincs ott, és nem hozza szóba, hogy Magyarországon is élnek kipcsakok, akiket mi kunoknak nevezünk, soha nem derül fény arra a rasszista előítélet-halmazra, amelyet – nem először – a baloldali sajtó volt szíves produkálni nekünk.
A kipcsak név említésére és arra, hogy Orbán Viktor szóba hozta a kunok nemzeti, tudati különállását, valamint a kurultáj nevű törzsi gyűlésre célzott, azonkívül megemlítette, hogy sok magyarban van kipcsak (értsd: kun) vér, és hogy Nazarbajev elnök úr a hazai kunság jelképes vezetője, valóban elszabadult a pokol. Nem pusztán arról van szó, hogy a magyar társadalom kunokat nem látott része hisztérikus görcsökben tört ki, de mindazok, akik egynemű masszának látják Magyarországot, és egységes nyugati etikett szerint igazgatnák, sikítófrászt kaptak a hírre, hogy a magyarságnak keleti kapcsolódásai is vannak.
Értem én, hogy a Nyugatot olvasva nem könnyen váltunk át a Kelet Népére, ám mégis kettős tájékozódást ajánlok. És nagyobb szerénységet olyan ügyekben, amelyekhez nevezett baloldali újságírók, politikusok nem értenek. Ami előttünk, kipcsak vért hordozó magyarokban régóta a helyére került, azzal ők csak most ismerkednek. Most jutott el hozzájuk először a kipcsak szó is, most olvastak utána a magyarországi kunok történetének.
De máris feljogosítva érzik magukat, hogy tanácsokat osztogassanak. Mindig is az volt a korszerű magyar, aki ugyanazon biztonsággal tájékozódott a négy égtáj felé. Nem feledni keleti gyökereinket, érezni a vér szavát, de elfogadni, hogy ezer év alatt európaivá lettünk – ebben áll a recept.
A magyarság embertana, tárgyi és szellemi kultúrája, nyelve kelet felé mutat, mai életformánk és modern civilizációnk pedig nyugatról érkezett. Ha kaptunk valamit a világtól, lefordítottuk magyarra. Ebben áll az erőnk, azért tudtunk megmaradni – mindenre akadt saját, magyar megoldásunk. És ehhez a keleti örökség, a hozott anyag újraértelmezése, öröksége ugyanúgy hozzátartozik, mint a nyugatról kapott muníció. Az én felmenőim – ameddig látom a családtörténetet – háromnegyede alföldi születésű.
Ki sem kerülhették a kunokat, nyilvánvalóan bennem is van kun vér. Talán jász is. Meg más is, amiről az embernek tudomása sem lehet. Azonban a vér szava legalább ugyanolyan fontos, mint a szocializáció.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
