Ünnepélyes keretek között Taksonyban, a plébánia melletti egykori római katolikus népiskola és kántorlakás homlokzatán avattak emléktáblát Duka-Zólyomi Árpád tiszteletére. E falak között töltötte gyermekkora nehéz éveit, innen indult nap mint nap a galántai magyar iskolába, hogy anyanyelvén tanulhasson…
Duka-Zólyomi Árpád 1941. május 8-án született Pozsonyban. Középiskolai tanulmányait Galántán végezte, majd 1968-ban a Cseh Műegyetem Magfizikai Karán szerzett diplomát. Ezt követően a pozsonyi Comenius Egyetem Matematika-Fizika Karának Magfizikai Tanszékén tanított, 1976-tól 1989-ig pedig a dubnai Egyesített Atommagkutató Intézet Neutronfizikai Laboratóriumában folytatott tudományos kutatómunkát. Fizikusként mintegy nyolcvan publikációt jegyzett a neutronfizika, az alacsony radioaktivitás és a maghasadás területén.
Politikai pályafutása az Együttélés Politikai Mozgalomban indult, amelynek 1992-től 14 éven át alelnöke volt. 2004-ig parlamenti képviselőként tevékenykedett, 1998 és 2005 között az MKP alelnöke, majd 2004 és 2009 között az Európai Parlament képviselője volt, és az MKP egyik legnépszerűbb politikusa lett. Hosszan tartó betegség után, 2013-ban, életének 73. évében hunyt el.
Emlékezés a Duka-Zólyomi családra
Az ünnepség a Szűz Mária születése plébániatemplomban tartott szentmisével kezdődött, amely valódi lelki élményt jelentett. Mahulányi József galántai esperes-plébános áhítattal vezette az ünnepi hálaadást, Šálka László helyi kanonokkal együtt. A templom falai között szívhez szóló liturgikus énekek hangzottak el: a diószegi templomi énekkar Takács Katalin vezetésével, valamint a pozsonyi Corda Fratrum kórus Samarjay Mária és Bóna Lúcia irányításával különleges hangulatot teremtett. Az orgonán Ternóczky István orgonaművész közvetítette a zene szívbemarkoló üzenetét, amely mélyen megérintette a jelenlévőket.
Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma
Mahulányi József esperes-plébános méltatta Duka-Zólyomi Árpád munkásságát, és beszélt családjáról is, akik 1945 és 1955 között tíz évet éltek Taksonyfalván.
„Hálát adok Istennek ezért a családért, akik mélyen hívő katolikus emberek voltak, és előmozdították itt Taksonyban a vallásos életet.
Az édesanya kántori szolgálatot vállalt, és saját otthonukban tartották az énekkari próbákat. Közel 40 tagú énekkart szervezett, amely részt vett az egyházi ünnepeken, és a gyermekek számára itt volt az elsőáldozás is. Méltó tehát, hogy e szentmisében megemlékezzünk róluk és hálát adjunk értük.”
Mahulányi József megható szavakkal emlékezett meg a közelmúltban elhunyt Kozma Imre atyáról, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítójáról, és tisztelettel szólt Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárról, ezzel is fényt adva az esemény különleges jelentőségének.
Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma
Mészáros Márta, Taksony polgármestere megemlékezésében tisztelettel köszöntötte a művészeket, segítőket és támogatókat, akik közreműködtek az esemény megszervezésében, valamint Pék László könyvének megjelenésében. Kiemelte az egykori kántorlakás jelenlegi tulajdonosait, Csemesz Pétert és feleségét, akik támogatták a megemlékezést, és hozzájárultak ahhoz, hogy a tábla az épületre kerülhessen.
A polgármester felidézte a Duka-Zólyomi család 1947 és 1952 közötti taksonyi életét, amikor az édesanya, Aglája asszony a kitelepített kántor helyére lépve vezette a templomi énekkart. Külön tisztelettel emlékezett meg Francsi néniről, az énekkar egyetlen még élő tagjáról. Felidézte Duka-Zólyomi Árpád gyermekéveit is, aki „kiskorától ministrált” és aktívan részt vett a közösségi életben. Iskolai éveit Taksonyban töltötte, majd Galántán fejezte be tanulmányait, mielőtt a család visszatért Pozsonyba.
A polgármester szerint
Duka-Zólyomi Árpád hű maradt gyökereihez, és élete végéig megőrizte taksonyi emlékeit.
„Tisztelettel adózunk a Duka-Zólyomi családnak, tisztelettel adózunk Árpádnak” – mondta a polgármester, hálával emlékezve arra, hogy a község 2003-ban díszpolgárrá avatta őt a közösségért végzett munkásságáért.
Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma
Duka-Zólyomi Árpád életpályáját Bauer Edit, egykori képviselőtársa méltatta, aki hangsúlyozta, hogy a száraz életrajzi adatok „milyen keveset mondanak el az emberről, regényes életútjáról, karizmájáról, közvetlenségéről, sokoldalúságáról.” Felidézte Duka-Zólyomi kitartó küzdelmeit, például amikor „hajnalonként az erdőn keresztül rohant,” hogy időben iskolába érjen, és
„csodával határos módon megtalálja azt a rést, ahol a magyar diákok meg tudják szervezni magukat,”
és „ott szolgálja a közösséget, ahol kellett, és ahol lehetett.” Egészen haláláig a Csemadok pozsonyi szervezetének elnöke volt.
Bauer Edit kiemelte
Árpád azon képességét, hogy mesterien ötvözte politikusi és fizikusi mivoltát és elkötelezettségét, amit még ellenfelei is elismertek.
„Nélküle valószínűleg a Petőfi-szobor hányattatott sorsa sem jutott volna kielégítő nyugvópontra. A köz érdeke vezérelte, amely nemzedékének sok tagját vitte előre” – mondta Edit asszony.
Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma
Visszaemlékezett arra is, hogyan próbáltak együtt kapaszkodókat keresni az Európai Parlamentben a magyar és egyéb európai kisebbségek helyzetének javításához, ahol a napi küzdelmek során sokszor csak egymásra számíthattak. Árpád nem sodródott el az elvek elől, ahogy Duray Miklós is megjegyezte:
„Nem sodródtál át a megvásárolható emberek térfelére… Nem törték meg benned az eredendő eltökéltséget… Bíztattak mások elleni fondorlatokra, mégsem álltál kötélnek.”
Pék László a Befogadott menekültekként Taksonyon – Emlékezés a Duka-Zólyomi családra című könyvében azt írta: „Emléktáblákat állítunk, hogy igazodási pontjaink legyenek a mindennapokban.” Halálát követően világossá vált, hogy „csak akkor látjuk nagyságukat, amikor az általuk hátrahagyott űrt vagyunk kénytelenek felmérni… Világosan látta, mivel küszködtünk, és valódi megoldás híján küszködünk ma is.” Üzenete ma is aktuális és sürgető: „Riadót kell fújni, ki kell építeni azt az utat, amely nem törődve a szlovák politikai ijesztgetésekkel, az újjászületéshez, az egységhez vezet” – zárta szavait Bauer Edit.
Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma
Az emléktábla felavatása során Szili Katalin, miniszterelnöki főtanácsadó megható szavakkal emlékezett Duka-Zólyomi Árpádra, a felvidéki magyarság meghatározó alakjára. Mint mondta, „ritkán adatik meg az embernek, hogy olyan valakiről beszélhet, és a tábláját avathatja, akit ő maga is ismert.”
Szili felidézte azokat az időket, amikor 2004 és 2009 között, a két ország viszonya feszült volt, és a határon túli magyarok és magyar nyelvi jogok védelméért harcoltak, ekkor találkozott Duka-Zólyomi Árpáddal.
Úgy emlékezett rá, mint „a magyarság szilárd pontjára,” aki minden helyzetben megőrizte tisztaságát és becsületét.
Szili Katalin Duka-Zólyomi Árpádot a felvidéki polgárság megtestesítőjeként jellemezte: „én egy olyan embernek ismertem meg, akinek mindig is volt szilárd értékrendje… lehet, hogy Márai éppen róla faragta meg a felvidéki polgárt.” Hozzátette, hogy nemcsak a családja, hanem „Taksony is, sőt, az egész magyar nemzet” büszke lehet rá, mert megőrizte nemzethűségét és hitvallását: „ha Árpád egy más korban születik, akkor Esterházy Jánoshoz mérjük őt is… ugyanazzal az odaadással és erkölcsösséggel állt ki mindig a nemzetért.”
Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma
Szili szerint Duka-Zólyomi Árpád jól tudta, mi az a felelősségvállalás, amelyet a közösségért viseltek, miközben Taksonyban vészelték át az őket ért meghurcoltatást, amely lelkileg őt is megviselte. Véleménye szerint Duka-Zólyomi Árpád úgy képviselte a felvidéki magyarságot, amelyhez kiállás és gerinc kellett, ami a felvidéki polgárságot mindig is jellemezte: „példa kell, hogy legyen a felvidéki politikusoknak abban, hogy mert mindenkor magyar lenni.”
Beszédét azzal zárta, hogy Túri Török Tibor, a tábla készítője nagy tisztelettel és alázattal örökítette meg Duka-Zólyomi arisztokratikus, mégis közösségéért elkötelezett személyiségét. A táblaavató Taksony Község Önkormányzata, a Pro Communitas Taksoniensis Polgári Társulás és a CSEMADOK helyi szervezetének kezdeményezésére jött létre.
(Németh Tímea/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
