A Veszprémi Főegyházmegye november 27-én, Mindszenty József püspök 1944-es veszprémi letartóztatásának évfordulóján, Mindszentyvel – Palotától a börtönig címmel rendhagyó emléksétát szervezett. Varga Tibor László, a főegyházmegyei levéltár levéltárosa kísérte végig a résztvevőket azokon a helyszíneken, ahol a 20. század egyik legmeghatározóbb egyházi vezetőjének drámai fogsága kezdődött.
Az emlékséta a Veszprémi Törvényszék épületénél indult – ott, ahol 1944 késő őszén a püspöki palotából hurcolták el Mindszenty Józsefet.
A résztvevők innen haladtak tovább a Várbörtön Látogatóközpontba, ahol megtekinthették a Devictus Vincit kamarakiállítást, amely Mindszenty József püspök fogságát és ellenállását mutatja be.
Varga Tibor részletesen ismertette Mindszenty József püspöki kinevezésének történetét. Neve három különböző időpontban is szóba került, végül 1944. március 5-én nevezték ki Veszprém főpásztorává, és március 25-én szentelték püspökké Esztergomban.
Március 28-án érkezett meg Veszprémbe, ahol a körlevélben közzétett pasztorális programja világos irányt szabott: a hit megújítása, a papság erősítése és a hívek lelkipásztori gondozása állt szolgálatának középpontjában.
Címerében különleges módon Árpád-házi Szent Margit szerepel, akinek engesztelő élete Mindszenty József egész püspöki és későbbi érseki szolgálatában is meghatározó példa maradt. Nem véletlen, hogy az érseki, majd bíborosi címerében is megtartotta alakját.
A séta egyik legmegrendítőbb része az volt, amikor a résztvevők a valós helyszíneken idézték fel a főpásztor letartóztatását. 1944. november 27-én nyilas pártfunkcionáriusok katonai elszállásolásra hivatkozva jelentek meg a püspöki palotában, ahol közel hatvan ember tartózkodott (papok, kispapok, nővérek, menekültek). A cél azonban egyértelmű volt: Mindszenty József eltávolítása. A püspököt innen munkatársaival együtt a veszprémi rendőrség fogházába vitték.
Az emléksétán Varga Tibor kiemelte:
A fogság napjai azonban nem a félelemről szóltak: Mindszenty József püspök Veszprémben két alkalommal is pappá szentelte a jelen lévő kispapokat – december 7-én tíz veszprémi teológust, majd december 10-én az Erdélyből menekített kispapokat. A hideg, fűtetlen börtön folyosóján megtartott szentelések mély lelki ereje mindkét közösség életét meghatározta.
A foglyokat november 22-én Sopronkőhidára vitték, majd december végétől Sopronba kerültek, ahol szerzetesi zárdában tartották őket. Itt is folytatódott a közösség megerősítése: Mindszenty József tanította, vizsgáztatta a kispapokat, és személyesen foglalkozott mindenkivel.
Veszprémbe csak 1945 tavaszán térhetett vissza, ám a püspöki palota még hónapokig szovjet katonai kórházként működött – így Mindszenty József a Simon-házban lakott, miközben bejárta az egyházmegye háború által leginkább sújtott területeit.
A séta során Varga Tibor hangsúlyozta: Mindszenty József boldoggáavatási eljárása nem hivatali rangjáért, hanem életszentségének útjáért indult meg. A 1948 utáni kommunista fogság évei tették világossá a hívek számára, hogy Mindszenty József püspök, majd érsek a teljes, feltétel nélküli önátadás példája lett.
A veszprémi börtön napjai már előre megmutatták, milyen felelősséggel viszonyult főpásztori hivatásához, hogyan formálta a kispapok életét és hitét, valamint milyen elszántsággal állt ki az igazságért az embert próbáló történelmi helyzetben.
Az emlékséta a várbörtön 2. emeletén ért véget, ahol a résztvevők a Devictus Vincit („Legyőzöttként győz”) kamarakiállításon megtekinthették Mindszenty József fogságának emlékhelyét, valamint azt a lépcső alatti szűk helyet, ahol fogsága idején papokat szentelt.
A program nemcsak történelmi séta volt, hanem lelki élmény, amely közelebb hozta a résztvevőkhöz Mindszenty József bátorságát, tisztaságát és Krisztus melletti rendíthetetlen hűségét.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
