Nem tudom, divat-e még emlékkönyveket készíteni a végzős középiskolások körében? Úgy sejtem, nem nagyon.
Pedig nekünk, akiknek még volt, és ha kedvünk tartja, bármikor belelapozhatunk, igazi kincs. Tele jobbnál jobb idézetekkel, világmegváltónak hitt gondolattal, de őszinte baráti szavakkal is.
Mi még adtunk arra, hogy mindenkinek más-mást írjunk az emlékkönyvébe. Valami olyat, ami csak az övé.
Az enyémben van idézet Hobótól, Fenyő Miklóstól, az Eddától, A kis hercegből és még sok minden másból. A választott vers-, dal- és könyvrészletek eltaláltak akkor is, amikor beleírták, és még most is a legnagyobb szeretettel gondolok régi osztálytársaimra, valahányszor beleolvasok. Igen, ez is én vagyok, így láttak engem akkor. S csak remélem, túl sokat azóta sem változtam…
Megjelent a Magyar7 2024/23. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
