Emlékezni és emlékeztetni – a kezdetre 25 év távlatából

Emlékezni és emlékeztetni – a kezdetre 25 év távlatából

Napjainkban zajlik tájainkon a Tavaszi hadjárat. Elevenen él bennem a kezdet, itt a Felvidéken, ezért e negyedszázados évfordulón felidézem a legfontosabbakat.

Európa első legnagyobb katonai hagyományőrző rendezvénysorozata a Magyar Hagyományőrző Egyesület, a Magyarok Világszövetsége, az érintett önkormányzatok, és a helyi hagyományőrző egyesületek, művelődési intézetek rendezésében valósul meg 1989 óta Magyarországon.

Magyarországon a programsorozaton közel 60 katonai hagyományőrző és 50 más társadalmi szervezet vett részt. Az Emlékhadjárat útvonalát az egyes településeken nagyszabású koszorúzási ünnepségek, történelmi előadások, népzenei és néptánc műsorok, rock koncertek, huszárkonyha főzőbemutatók, zenés katonai hagyományőrző parádék és nem utolsósorban látványos csatabemutatók gazdagítják, amelyeken gyalogsági alakulatokkal, tüzérséggel és még több lovassal gyarapodik a résztvevők száma.

A Történelmi Lovas Egyesület az alapítója annak a Katonai Hagyományőrző Rendezvénysorozatnak, amelynek keretében az 1849-es dicsőséges Tavaszi Hadjárat útvonalait járja be mintegy száz lovas hagyományőrző, javarészt huszárokkal.

Az emlékhadjárat útvonalán 35 településen haladnak át Magyarországon és a Felvidéken, ahol megemlékezésekre, csatajelenetekre kerül sor, katonai hagyományőrzők részvételével.

Nálunk, a Felvidéken 1998 óta szervezik, megvalósításának ötlete még a Magyarok Világszövetségének régi vezetőségétől indult, amikor Dobos László volt a Kárpát-medencei régió elnöke, és Pogány Erzsébet a szövetség akkori referense.

S ezt csak olyan emberek kezdeményezhették, akik nem féltek magyarok lenni, értve ez alatt a kezdeményezőket, és a befogadókat a Felvidéken.

A hazai indulásra elevenen emlékszem ma is. Akkor volt az a szégyenteljes történelmi időszak is, amikor a kilencven fős Csemadok apparátust a magyarfaló kormány Mečiarral az élen, menesztette. Jómagam egyszemélyes titkárként makacsul álltam az Érsekújvári járás élén, (fizetés nélkül), persze elnökséggel a hátam mögött, de az elnökség az akkori elnökkel az élen elhatárolódott a hadjárat járásunkban zajló szervezésétől.

A MVSZ nevében Szőgyénben megjelent találkozókon minden alkalommal részt vettem.

Pogány Erzsébet és Halasi Nagy Endre történész Nágel Dezső polgármestert keresték meg elsőnek. Rajta is múlott a kezdet, de a folytatás is. Ott hangzott el először, Pogány Erzsébettől, hogy ha elfogadnak egy Petőfi szobrot a szabadságharc 150. évfordulójára, azzal megajándékozzák a falut.

Nágel Dezső örömmel vette, de egy kérése volt – mivel már Petőfi szobor, kevés helyen, de volt a Felvidéken – szívesen venné, ha Görgei Artúr mellszobrát kapnák meg. (Akkor még Görgei történelmi múltja vitatott volt szakmai körökben). Megtörtént a megegyezés.

Hírdetés

A hadjárat Nagysalló, Szőgyén, Köbölkút, Bátorkeszi, Búcs, Dunamocs, Dunaradvány, Madar, Pat, Izsa, Komárom érintésével zajlott több napon át. Ezen falvak polgármesterei valamennyien – sok-sok előkészülettel, egyeztetéssel – várták, fogadták, megvendégelték, programot szerveztek falvaikban.

És azóta is – ha csökkent is a lelkesedés, – de éppen napjainkban huszonöt év után is zajlik a Tavaszi Hadjárat, csak éppen más útszakaszt vállalva, hogy emlékezzenek, emlékeztessenek bennünket a szülőföldünkön zajló egykori történelmi eseményekre, hőseinkre.

Ezért is, és sok mindenért, hálával, tisztelettel emlékezünk az öt éve elhunyt Pogány Erzsébetre. Nélküle sok minden nem valósult volna meg a Felvidéken. Tisztelettel őrizzük emlékét Dobos Lászlónak is, akinek nagy érdemei voltak, nemcsak e történelmi eseményben, s tisztelet mindazok emlékének, akik már nincsenek köztünk, de közreműködőként hagyományt teremtettek.

Ady Endre örök érvényű gondolatai jutnak eszembe:

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.
(A tűz csiholója)

Végül sikerült: a felvidéki hadjárat túlélte az egykori magyarellenes zaklatásokat, és az idén immár 25. alkalommal rendezik meg.

(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »