A szerző József Attila-díjas irodalomtörténész, a Magyar Napló szerkesztője. Főbb kutatási területe a 20. századi és a kortárs magyar irodalom. Fontosabb könyvei: „A közöny az ördög karosszéke” (Felsőmagyarország Kiadó, 2008); A szabadság hívása (Orpheusz Kiadó, 2014); Vathy Zsuzsa (MMA Kiadó, 2017).
Legújabb, a Nap Kiadónál megjelent könyve az elmúlt tíz évben megjelent tanulmányaiból nyújt válogatást.
Az Ünnepek és hétköznapok című esszéjében Ekler Andrea azt hangsúlyozza, hogy Csoóri Sándor „lírájának sajátossága a nyelvi szürrealizmus mellett a metaforikusság”. Ha a költő megidéz egy ünnepet vagy megjelenít egy hétköznapi pillanatot, azt sosem önmagáért teszi. „Csoóri Sándor versei azt az érzetet keltik bennem, mintha mindig ünnep lenne. Versnyelvének felfűtöttsége, energikussága, gondolatisága, hagyományba ágyazottsága súlyt, jelentőséget ad a szavaknak.” A szerző arra az erőre gondol, amelyről Csoóri a Találkozásaim az anyanyelvvel című, korai, vallomásos esszéjében is vallott. Arra az olvasót megszólító indíttatásra, amely – ahogy ő fogalmazott – a „nyelvünkben rejlő sűrű, földúsítható erők mozgósításához” vezette őt, és amely arra sarkallta, hogy esszéiben szót emeljen a hétköznapjainkat és az ünnepeinket kísérő, átlényegítő költészetért, nyelvért.
Ekler Andrea arra is rávilágít, hogy a Csoóri Sándor által metaforikusan megidézett ünnepek egy része a hagyományosnak tekinthető Krisztus-szerephez, a kereszthez mint a vállalt sors motívumához köthető, és a magyar és az európai költészetben jól ismert költői szerepvállalásra utal. A karácsony, a virágvasárnap, a nagypéntek, a húsvét és a pünkösd a költői sors metaforájává válik, például az Aranyvasárnap című versében, mellyel kapcsolatban így ír a tanulmányíró: a mű „a személyes tragédia verse. Lírai nyelvezete az idill nyomait őrzi, visszaállítására törekszik.” Az ember magára marad a halál tudatával, hiszen karácsony előtt, amikor mindenki más az ünnepre, a Megváltó születésére készül, ő búcsúzik és megváltásra vár. A vers hangulata csak a zárósorokban változik meg, ebben a fohászban: „Úristen, most tudom csak, hogy mindenki őrült,/ akit a halál megérint/ és szájába kihűlt hajszálat kever.” Ekler Andrea meggyőzően érvel amellett is elemzésében, hogy a Nagypénteki aggodalom című Csoóri-verset drámaivá az ironikus felütés teszi, hiszen a Jézussal azonosuló ember földi végességének tudata, az örök világosság reménye, a feltámadásba vetett hit kételye állnak szemben a harmonikus és virágzó tájjal mint háttérrel: „Nagypéntek újra. Gyászlepel az égen./ Keresztfa, létra, minden a helyén./ A háttér isteni! A golgotás dombon/ virágzik épp a som és a kökény.” A Húsvét másnapján pedig „költői számvetés és szembesítés. Az emberi csalódottság szinte törvényszerű, hiszen húsvét drámája és felemelő bizonyosságának katarzisa után” emberi ésszel felfoghatatlan, hogy minden ugyanúgy megy tovább, és mintha maga a természet deszkralizálná a csodát: „Húsvét másnapján is kiált a kakas,/ pedig te azt hitted már:/ túlvagyunk minden áruláson.” Ekler Andrea szerint azonban a vers „a lírai én emberiben való csalódottságának fájdalmas szintézise. A közös sors közös bűnöket szül, közös szembenézést követel.”
A tavaly ősszel elhunyt Ágh István 2015-ben megjelent, Szélcsend című kötetéről elmélkedő Teremtés szerelme szintén abból a gondolatból indul ki, hogy az e kötetben is domináns Krisztus-szerep az alkotói lét újraértelmezése szempontjából válik meghatározóvá. Az evangéliumi történet és a költői léttörténet összefonódása alkotja a vers gerincét. A költői lét stációi, a költemények által felidézett ünnepkör és a mindennapi élet fordulói (születés, házasság, halál) egységet alkotnak a természettel. „Minden él, a természetben az alkotó és alkotás is élettel telítődik, más, nem lineáris, tágabb térbe és időbe kerül. Megváltozik a költői beszéd perspektívája. Valahonnan ég és föld, szakrális és profán, múlt és jelen közül szól. A kereszt- és sorsvállalás ideje, tere horizontális és vertikális egyszerre.” A kereszt is másként teher: egyfelől boldogság, harmónia, felemelkedés, az „életre ébredés” (Megriadt pillanatok), a teljesség lehetőségének bizonyosságával, másfelől küzdelem a mélység lefelé húzó erejével, az állandó hiánnyal, „a fenyegető semmivel”. Ekler Andrea leszögezi: az érték, az alkotás megkérdőjelezhetetlen bizonyosság, de jövőjét a jelen veszélyezteti. A költői szerep ebben a létszituációban a pünkösddel állítható párhuzamba. Az alkotó természetbe való bele- és visszaolvadásával – visszatérésével egy tágabb „hazába”, megérkezésével a „kiindulóponthoz” – az alkotás megújulást, reményt hozó pünkösdjének is el kell érkeznie: „A gyönyörű szép múlt biztosan megújul/, mert képzelet rendezi,/ piros rózsahalom emlékét hordozom,/ s látom már pünkösdleni” (Farsangi pünkösdölés). Ahogy a „Lélek szólásra indította” az apostolokat (ApCsel 2,4), úgy a költeményeknek is a jövő generációkat kell megszólítaniuk, lehetőséget adni más értékek megismerésére, a teremtés és a zöld ág tavaszi megújulást hozó örömében való osztozásra: „Szentlélek Úristen, amikor lángnyelvet/ lobbantott fejünk fölé,/ dicsőítésén túl akarta, osztozzunk/ a teremtés örömén,/ mert szerelem nélkül, szívünk élve kihűl,/ ölünk tüze ördögé.”
A hetedik te magad légy című tanulmányában Ekler András Visky András Kitelepítés című regényét vizsgálja, és azt emeli ki, hogy a mű „valóban nóvum”: nemcsak azért, mert az író első regénye, hanem témája szerint is az, hiszen a sok nemzetiséget érintő román Gulágról első ízben született magyar nyelven regény, amely ugyanakkor az univerzális, a mindenkori embert meghatározó egzisztenciális kérdésekre is keresi a választ. Nem moralizálva és nem ítélkezve, nem valakik vagy valamik ellen szólva, hanem valakik és valamik mellett. „Például a szeretet, a szerelem, a szabadság és a hit mellett. A személyes, családi, regionális történet éppen e fogalmak és emberi, filozófiai vonatkozások által válik univerzálissá.” Az esszéíró rámutat: a regény számos irodalmi, filozófiai, teoretikus művel állítható párhuzamba, például Esterházy Péter, Kertész Imre, Pilinszky, Dosztojevszkij, Varlam Salamov, Szolzsenyicin vagy Jelenits István műveivel is sok ponton érintkezik. Az újraolvasás során Ekler Andrea számára „izgalmas” párbeszéd alakult ki Visky regénye és Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című drámai monológja, „kiszakadt imája”, Kovács István 1956-os regénye, A gyermekkor tündöklete és József Attila öntanúsító verse, A hetedik között. De a legerősebb és a legnyilvánvalóbb kapcsolódási pont a Biblia – állapítja meg a kötet szerzője. A Szentírás a regényben „a szabadság könyveként, az otthon szimbólumaként értelmezhető. A bibliai történeteken és az azokban szereplők sorsával vont párhuzamain való gondolkodás pedig a világértelmezés lehetőségeként. A Biblia különösen a fogságban olyan referencia, amely mintát ad a helyzet- és létértelmezéshez, miközben megtartja nyitottságát, valamint az újraolvasás, újramondás által az újraértelmezés lehetőségét is.” A bibliai történeteket a szereplők fizikailag is megélik, kettős értelemben: egyrészt a maguk fizikai létében tapasztalják meg a „kiűzetés, vándorlás, fogság, kínzatás, betegség, az apahiányból származó várakozás fájdalmát s az űrt betöltő isteni hangot, a csodák történeteit…, másrészt édesanyjuk hangján hallva az adott szakaszt, ez összetartozásuk fizikai élményét is jelenti, a testvériséget, s megtapasztalva a lágerben élők életmentő egymásra hangoltságát, az egyéni és közösségi történet elválaszthatatlan egységét is”.
Ekler Andrea A vers ereje – Nagy Gáspár és 1956 című tanulmányában emlékeztet arra, hogy Nagy Gáspár mennyire szomorúnak tartotta, hogy éppen a rendszerváltozás utáni időkben kérdőjeleződött meg a költői szó teremtő erejébe vetett hit. Ha a költői státusz változása talán törvényszerű volt is, ennek nem kellett volna együtt járnia egy megrendítő értékválsággal, ahogy Nagy László mondaná, „az emberarc elvesztésének veszélyével”. Ekler Andrea úgy látja, rendszerváltozást követő Nagy Gáspár-i költészet egyik szólama az ebből fakadó csalódottság, keserűség és fájdalom. Maga a költő azonban megőrizte rendíthetetlen hitét, elhivatottságát, a morál és az esztétikum egységét, s mivel egy pillanatig sem vált szélkakassá, személyes hitelességét is. A szerző idézi Nagy Gáspár költőtársát, Buda Ferencet: „A tény a valóságnak küszöbe, megmerevült felszíne csupán. A valóság, ami felé mi vágyakozunk, épp e felszín mögé van befalazva.” Ekler Andrea szerint ennek a falnak lebontásában „vitathatatlan” érdemei vannak Nagy Gáspár költészetének, értelmiségi-közéleti tevékenységének. Egyértelmű, hogy az Öröknyár: elmúltam 9 éves (1984) és A fiú naplójából (1986) című költeményeivel a rendszerváltozás egyik legfontosabb szellemi előfutárának tekinthető, aki a kötetben is idézett, Illyés Gyula 85. születésnapján című esszéjében így fogalmazott: „a gond, az a közös gond, amiért az egész íróság szolgálat lett, aszkézissé vált, hát ez az, ami lenyűgöző. »Óvni egy széthulló családot«, magára eszméltetni és megtartani egy nemzetet, ha sem a politika, sem pedig a fennkölt szellemek ez ügyben már nem éreznek illetékességet.”
Ekler Andrea személyes élményét is megosztja az olvasóval: egyik „legféltettebb” kincse Nagy Gáspár Belátás című költeménye, amit a költőtől kapott, és amikor elgyengül, akkor ezt veszi elő, hogy erőt merítsen belőle: „Nem lehet a világot Isten nélkül fölnevelni/ nem lehet a világot Isten nélkül megérteni/ nem lehet a világot Isten nélkül szóra bírni/ illetve lehet/ csak az olyan rémült magánkaland/ melyet a kétségbeesés kormányoz/ s végkimenetele fölöttébb kétséges.”
A Példa és ösztönzés című esszé Nagy Gáspár barátjának és első monográfusának, Görömbei András irodalomtörténész 75. születésnapjára íródott, Nagy Gáspár halála után hét évvel. Ekler Andrea idézi Görömbeit, aki Németh László 70. születésnapja alkalmából e szavakkal köszöntötte őt: „Mit adott nekem Németh László? A legtöbbet, amit szellemi és etika vonatkozásban ember embernek adhat: példát és ösztönzést. Példát arra, hogy századunk kibogozhatatlannak tetsző szellemi káoszában is van értelme és lehetősége a teremtő küzdelemnek. Példát arra, hogy alázattal és lelkiismerettel szüntelenül átgondolva a megtett utat, olykor szomorú tapasztalatok ellenére is reménykedő hittel és töretlenül kell építenünk a jövőt… Tőle tanultam, hogy csak az önmagát legszigorúbb mércével vizsgáló, önmagát megújító, műveltebbé, értékesebbé tevő ember élhet méltó életet, csak az ilyen ember vállalhatja győztes reménykedéssel a világ sántaságát, s csak az ilyen ember képes a legnagyobbra: az elképzeléseinkben és vágyainkban élő, még emberibb világ megteremetésére.” Ekler Andrea hozzáfűzi: „Mi, tanítványok pedig mindezt Görömbei Andrástól tanultuk.”
A kötet Hajótöröttek vagyunk című fejezete több írást is közöl Németh Lászlóról, bemutatva az ő „szubjektív „irodalomtörténetét”. Az összeállítás elején idézetet olvashatunk az író Megmentett gondolatok című esszéjéből: „… tartsanak ki a divatok szelében is amellett, aminek a szépségéről, igazságáról meggyőződtek s azt a gyertyányi fényességet, amely tetszésükben gyúlt, adják hozzá az imbolygó világossághoz…” Ekler Andrea a magyar próza korszakosan nagy alakjának Balassi Bálintról, Petőfi Sándorról, Jókai Mórról szóló esszéit vizsgálja, és bemutatja Németh László kapcsolatát írótársával, Tamási Áronnal, egyúttal arról is értekezik, hogy milyen hasonlóság, illetve különbség van az ő és a híres kultúrtörténész, Várkonyi Nándor gondolkodása, munkássága között. A tanulmányíró megállapítja: Németh László szinte pályája kezdetétől sürgette a nemzeti összefogást, s a szélesebb látókör megnyitása által az „uralkodó” amnézia felszámolását. „Lenyűgöző műveltsége, csillapíthatatlan kíváncsisága, megértésre, analízisre való törekvése, ugyanakkor szintetizáló alkata miatt befoghatatlan az a spektrum, amelyből szemlélte és alakítani szándékozta a világot.”
Ekler Andrea tanulmánykötete kivételes élményt nyújtó szellemi kaland. A szerzőben megvan az a ritka képesség, hogy tudósi felkészültségével nem visszaélve, magas színvonalon, de közérthetően írjon alkotókról és művekről: mintha nem is mélyelemzéseket, hanem érdekfeszítő, izgalmas szépirodalmi művet olvasnánk.
Ekler Andrea: Mielőtt? Miután?, Nap Kiadó, Budapest 2025.
Fotó: Nap Kiadó
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
