Olyan embertelen és gyomorforgató hozzászólásokat olvastam Kerényi Imre halálával kapcsolatban a Facebookon, hogy eredeti tervemmel ellentétben kegyeleti okokból nem idéznék most egyikből sem.
(Egy talán elfér, ami a Facebook-oldalamra érkezett, miután megosztottam a Kerényi Imréről szóló halálhírt. A kommentelő szerint Kerényi egy ro…ék volt, én pedig az Opera szégyene leszek amiatt, mert azt írtam: „Isten nyugosztalja.”)
Csak az ATV és az Index kommentfolyamáig jutottam, a teljesebb kép kedvéért meg szerettem volna nézni még a Hvg.hu-t, a 24.hu-t és a 444-et, de bevallom férfiasan, egyszerűen képtelen voltam az első két hírportálon habzó szájjal fröcsögők gyűlölettől csöpögő ocsmányságai és hazugságai után további, nyilvánvalóan hasonló stílusú kommenteket elolvasni.
Szegény Lovas Pista esetében is kiderült már, hogy a Hontok, Kernerek, Tóta W.-k és társaik gyűlöletpropagandája sajnos sikeres. (Legalább ebben eredményesek, ha az élet egyéb területein csupa kudarc követi minden lépésüket és leütésüket.)
Lovas Istán halála után is pontosan ugyanígy bújtak elő a szélsőségesek, a véleménypluralizmusért harcolók, és hasonló, idézhetetlen, és még egy kocsmában is vállalhatatlan, borzalmas mondatokkal gyalázták meg Pista emlékét és hányták össze a közösségi tereket.
Az újkori liberálisok, akiknek természetesen semmi, de tényleg semmi közük sincs az igazi liberalizmushoz, semmilyen olyan véleményt nem tudnak elviselni, ami az övéktől akárcsak egy picit is eltér. Ilyen esetekben, amikor ezt a bizonyos eltérést tapasztalják, először kétségbeesést színlelnek, majd összetrombitálják seregeiket, és olyan megsemmisítő offenzívát indítanak a bűnös elhajlók ellen, hogy az Isten irgalmazzon nekik.
A megsemmisítés az esetek 90 százalékában meg is valósul, a legyőzött, leköpött, majd tönkretett jobboldaliak pedig a hadjárat után nem a behódolást, hanem a büszke éhenhalást szokták választani.
Számtalan jobboldali értelmiségit, művészembert egészen a közelmúltig ezek az egymáshoz kísértetiesen hasonló, teljes erkölcsi és anyagi megsemmisüléssel járó történetek tartottak vissza attól, hogy bármilyen, a jobboldalhoz, a konzervatív értékekhez tartozó témában – magyarság, határon túli magyarság, kereszténység, migráció kezelése, anyán és apán alapuló család, genderidiotizmus elutasítása stb. – nyilvánosan, tehát ne csak otthon, a négy fal között, támogatólag nyilatkozzanak.
A véleményüket felvállalókra mostanában is hetekig tartó össztűzzel válaszoltak a még a saját elnyomásukról is folyton hazudozó libsi propagandisták, de az egzisztenciális tönkretétel és a szakmai hiteltelenítésre tett kísérlet egyre ritkábban jön össze toleránséknak.
Ami mindenképpen jó jel, és azt mutatja, hogy a harmadik kétharmad után végre egyre kevésbé működnek a liberálnáci véleményterroristák szokásos módszerei, és egyre kevésbé vevők a magyarok a túltolt, maníros műhisztijeikre, petíciózásukra.
Erre egyébként kiváló példa Békés Márton és az ő szándékosan félreértett és félremagyarázott mondatai. Békést pár éve még minden különösebb ellenállás nélkül ki tudták volna végezni az Esterházy-könyveket égető Orbánról fantáziáló libsik.
Ma viszont már ott tartunk, hogy még úgy is túl lehet élni egy olyan támadássorozatot, hogy az ATV-n és a Hír TV-n egyszerre, főműsoridőben lőtték legkevesebb egy héten keresztül Békést, és nem volt olyan ellenzéki lap vagy blog se, ami ne ugyanilyen vehemenciával esett volna neki a Terror Háza kutatási igazgatójának.
De a gyűlöletet szító, az övéktől eltérő véleményeket elviselni képtelen álliberális propagandisták hatása még nagyon sokáig nem múlik el nyomtalanul. Ezeknek az embereknek a „munkáját” még évtizedekig látjuk viszont ezekben a kommentekben. Felhergelt közönségük köpködése egy letűnt kor mementójaként fogja csípni gyásztól könnyes szemünket.
Egy olyan letűnt koréban, amikor bár minket, jobboldaliakat vádolnak gyűlöletkeltéssel, azonban mégis a liberális újságírók és politikusok által felheccelt politikai zombik kezdenek hullagyalázásba minden esetben, amikor tőlünk megy el valaki.
Apáti Bence – www.magyaridok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
