Tanuljunk meg egy új településnevet: Szolohi. A múlt héten először volt halálos áldozata az Oroszország ellen végrehajtott ukrán támadásnak, éppen ebben a faluban. Új fordulatot venne a háború?
Azért azt még korai volna vizionálni, hogy Mathias Rust 1987-es bravúrja után a (még megmaradt) ukrán repülőgépek is leszállnak a Vörös téren, a szolohi incidens azonban megváltoztatta a háború percepcióját Oroszországban. Korábban, március 29-én Tocska-U rakétákkal, április 1-jén pedig Mi-24 helikopterekkel a regionális székhely, Belgorod olajtárolója ellen intéztek támadást. Az oroszok szerint az ukránok, az ukránok viszont sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánták ezt az információt, amely láthatóan őket is meglepte.
Most viszont teljesen egyértelmű, hogy a hatszázegynéhány lelkes, jelentéktelen települést ukrán oldalról érte tüzérségi tűz. Ez azt is jelenti, hogy az ukrán tüzérség az orosz határ lőtávolságában van.
A határ ukrán oldalán, éppen ebben a régióban heves harcok zajlanak. Egy hetilap esetében kockázatos a hadi helyzet pillanatnyi állásáról értekezni, hisz az nemhogy a megjelenés idejére, de akár pár órán belül is megváltozhat. Lapzártánk idején azonban Harkiv megye-szerte heves harcok zajlottak. A megyeszékhelytől keletre, és ami esetünkben fontosabb, északra, az orosz erők visszavonultak, és védelemre rendezkedtek be. Keleten a súlyos harcok árán kialakított izjumi hídfőt kell védeni, északon meg, hát, ott az államhatár. Ukrajnának elég a baja, egy-egy véletlen határincidenst leszámítva valószínűleg nem vágyik orosz területre, és nem is tudná tartani azt. Az orosz falucska ágyúzása legfeljebb a lélektani hadviselés frontján értelmezhető – az oroszok rögvest rakétacsapással válaszoltak az ágyúzásra –, egyben üzenet a jó harctéri hírekre kiéhezett hazai közvélemény számára. Ezekre azonban az ukránoknak egyelőre várni kell.
Realista elnök, optimista hírszerzőfőnök
A múlt héten Volodimir Zelenszkij ukrán köztársasági elnök nemcsak a pozsonyi parlamentben beszélt, hanem haza is üzent, szokásos éjszakai Telegram üzeneteiben. A Harkiv környéki ukrán ellentámadás, melynek része lehetett a szolohi ágyúzás is, azért jelenthet új szakaszt a február 24-e óta tartó háborúban, mert most a védők lendültek támadásba.
Megpróbálnak behatolni az orosz vonalak mögé, hogy elvágják az utánpótlást. Amúgy is ez az oroszok fő gyengesége. Az ukránok közelednek az orosz határhoz. Tehát azok az előnyök, amelyeket az oroszok korábban elértek Északkelet-Ukrajnában, egyre inkább elcsúsznak”
– nyilatkozta a The Guardiannak Neil Melvin londoni elemző.
Az államfő a Harkiv környéki részsikereket kommentálva azt mondta: „Ukrajna fegyveres erői mindent megtesznek azért, hogy felszabadítsák földünket és népünket.” Ugyanakkor mindenkit intett, ne tápláljon túlzó, felfokozott elvárásokat a hadsereg irányába. Óvott attól, hogy „naponta vagy hetente biztos győzelmeket elvárva morális nyomás” alá helyezzék a hadsereget. Zelenszkijnek egy háborúban álló országot kell vezetnie úgy, hogy az orosz a világ második legerősebb hadserege, az ukrán pedig a 22. Teljesítménye így nem mindig egyenletes, de ez a megnyilatkozás, a harctéri realitásokat tükrözve, az őszintébb pillanataiban fogant.
Elnökénél nagyobb mellénnyel nyilatkozott azonban Kirilo Budanov vezérőrnagy, az Ukrán Katonai Hírszerzés parancsnoka. Nyilván az ő pozíciójában nem is mondhat mást, és rendelkezhet olyan információkkal, amelyekkel mi nem,
de azt állítani, „abszolút biztos, hogy a háború Ukrajna győzelmével végződik”, s mindez még idén, év végéig, a jelen állás ismeretében legalábbis túlzónak tűnik.
A katonai hírszerzés első embere szerint a háború azzal az eredménnyel zárul, hogy Ukrajna visszaszerzi az ellenőrzést határai felett, és az összes elvesztett területen helyreáll az ukrán fennhatóság, beleértve a Krímet és a Donyeck-medencét. Ezt azonban bemondásra kellene elhinnünk, amikor a SkyNews riportere Budanovot faggatta, mégis mire alapozza ezt, ezt válaszolta: „nekem ez a munkám, ezt nekem tudnom kell, hiszen ki tudhatná ezt, ha nem én?” Így már világos. Térjünk rá vissza év végén…
Ember ember ellen
Boris Johnson brit miniszterelnök újabb, 300 millió fontos támogatás lehetőségét lengette be nemrégiben a kijevi parlamenthez intézett videóbeszédében. A szigetország az Egyesült Államok mellett Ukrajna egyik legbőkezűbb támogatója. 120 különböző páncélozott harc- és szállítójárművet adott Ukrajnának, emellett több száz hordozható légvédelmi rakétarendszert, páncéltörő rakétákat és egyéb precíziós rakétafegyvereket, egyebek mellett hajók ellen bevethető rakétarendszereket, ezt sejtik a Moszkva rakétacirkáló elsüllyedése mögött is.
Arról, hogy az Egyesült Államok Ukrajna legbőkezűbb támogatója, portálunkon közöltünk a múlt héten terjedelmes elemzést, csakis amerikai, kormányzati dokumentumokat használva alapul, tehát a számok valószínűleg pontosak.
Az USA csak a háború február 24-ei kitörése óta 3,8 milliárd dollár értékű „biztonsági segítséget” nyújtott keleti szomszédunknak, de már előtte is bőkezűen támogatta, különböző programok keretében.
Kívülük Törökország, Lengyelország, Németország, Franciaország, Észtország, Spanyolország, Csehország, Kanada, Hollandia, Ausztrália, Norvégia, és az euroatlanti struktúrák éltanulója, Szlovákia ígért katonai eszköztámogatást az ukránoknak. Ukrajna tehát rendesen ki lesz stafírozva. Bár az adományok elegyesek, Németország például az NDK-ból megmaradt szemetet is Ukrajnába szállította hadisegély címén, ami azért nem elegáns dolog, Ukrajna fejlett technikai eszközökhöz juthat, melyek által akár alkalmi, taktikai fölényre is szert tehet.
Ám a legjobb fegyver is csak akkor jó valamire, ha van, aki használja. Élőerő tekintetében az ukránok rosszul állnak. A híresnek mondott kanadai mesterlövész, Wali esete is mutatja, hogy a külföldi önkéntesek/zsoldosok integrációjához hiányzik a módszertan. A belső erőforrásaik pedig végesek. A háború minden korábbi szabályt felülír, már a rosszul felszerelt, hiányosan kiképzett területvédelmi alakulatokat is a frontra küldik, sebtében törvényt is módosítottak, hogy ezt jogszerűen tehessék.
Ezen a téren az orosz oldalon is vannak gondok. A közelmúltban olyan helyről érkezett jelzés, ahonnan a Kremlben a legkevésbé sem várták.
A Wagner csoport nevű zsoldos kompánia hivatalosan nem is létezik, így véleményt se mondhat, de egy hozzájuk köthető Telegram csatornán jelezték: „nem érdekes, mit mond Vologyin.” Az Állami Duma, elnöke, Vjacseszlav Vologyin korábban úgy fogalmazott, nem szabad általános mozgósítást elrendelni Oroszországban.
A „muzsikusok” viszont kerek perec megmondták, „vagy mozgósítás lesz, vagy elveszítjük a háborút. Ukrajna legyőzéséhez 600-800 ezer emberre van szükség. Aki azt mondja, hogy a modern háborúban nem kell sok katona, egyszerűen butaságokat beszél. Bárhol is legyenek a precíziós fegyverek, csak a gyalogság megy előre”.
A háború tehát még várhatóan hosszú ideig fog szenvedéseket okozni, oroszoknak és ukránoknak egyaránt. Happy and nincs.
Megjelent a Magyar7 hetilap 20. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
