A Netflix simán elsüllyesztette volna, de az End of the F***ing World váratlanul a népszerűségi listák élén találta magát, és már azon agyalnak az alkotók, hogyan lehetne folytatni.
Amikor a szériát először sugározta tavaly októberben a brit Channel 4, még nem váltott ki nagy visszhangot. Ehhez az kellett, hogy pár hónappal később a Netflix is felvegye a katalógusába a magára a figyelmet leginkább szokatlan címével felhívó szériát. Bár egyáltalán nem gondolnánk, a The End of the F***ing World egy képregényen alapul, ami persze leginkább azokat lepi meg, akik a képregények kapcsán csak szuperhősökben gondolkodnak. A nyolc félórás részből álló epizód annyira beszippantja az embert, hogy simán le lehet nyomni egyben az egészet, szinte kiált azért, hogy egyben daráljuk. Annyira kompakt, kerek az egész, hogy némileg megkurtítva akár mozifilmként is megállná a helyét. A sztori középpontjában két kissé zavarodott, és a saját világában túlságosan elmerülő tinédzser, Alyssa és James áll, akik szokatlan módon találkoznak. James azért találkozik Alyssával, hogy megölje a lányt, ugyanis bár még csak tinédzser, meggyőződése, hogy sorozatgyilkosnak született, a hozzá vonzódó lány pedig ideális első áldozatnak tűnik. Csakhogy a merész terv végrehajtása közben történik valami: bár a kisállatok kínzása és kinyírása viszonylag zökkenőmentesen megy neki, a lány már más tészta, különösen azért, mert tényleg elkezd szimpatizálni vele. Egy kamasz sorozatgyilkosságai helyett gyorsan átmegyünk két, magát a nagyvilágban idegennek és kitaszítottnak érző, lázadó kamasz ámokfutásába. Egyikük sem jön ki jól a szüleivel, ezért úgy döntenek, együtt szöknek el otthonról, és azt találják ki, hogy Alyssa rég látott apjánál kezdenek új életet.
Az End of the F***ing World valójában egy Bonnie és Clyde-ra emlékeztető road movie, csak itt felnőtt gengszterpár helyett kamaszokat kapunk, és fontos szerepet játszik a sorozatban az őket üldöző rendőrduó is, amelynek tagjai üdítő módon nők, és a szócsatáik a sorozat legjobb pillanataihoz tartoznak. A szériát kegyetlenül stílusos, menő zenékkel turbózták fel, és bár a főhősei antiszociális figurák, az alkotók meg tudják mutatni a szerethető oldalukat, nézőként minden hibájuk ellenére gyorsan kötődni fogunk hozzájuk. Mert lehet, hogy ők rosszak, de a körülöttük lévő világ náluk is sokkal rosszabb. Jellemző jelenet a szériából, hogy kis híján pont a magát sorozatgyilkosnak képzelő srác esik áldozatul egy valódi sorozatgyilkosnak a sorozat egyik legemlékezetesebb epizódjában. Az egyetlen problémám a szériával, hogy láthatólag az alkotók összesen nyolc részben gondolkodtak, és nem úgy fejezték be, hogy a nézőben felmerüljön az igény a folytatásra. Azonban a siker hatására ez mégis elkerülhetetlenné vált, bár tényleg nem tudom, hogy egy ilyen végkifejlet után mit tudnak kezdeni. Persze, ez a siker is a semmiből jött, és biztos van olyan kreatív megoldás, amivel nem hagyják cserben a rajongókat, de nem lesz könnyű megtalálni.
Tóth Csaba
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
