Mint azt a honi ellenzéktől tudjuk, a migráció mindössze egy álprobléma, marginális ügy, csak keveseket érintő kérdés, nem befolyásolja érdemben az európai emberek életét, a politikát meg pláne. Orbán a démonaival küzd, épp ezért felesleges szócséplés foglalkozni a témával, lényegében elpazarolt oxigén, végső soron a bolygót károsító klímabűnözés. Ennek ugyan ellentmondani látszik pár tény.
Például az, hogy minden jelentős nyugat-európai politikus a migrációhoz fűződő viszonya alapján határozza meg magát, köt vagy bont fel politikai szövetségeket, mond le, bukik meg vagy megy a mennybe.
Matteo Salvini támogatottsága a koalícióból való kilépése előtt lényegében az egekben volt – most is ott van –, bárhol járt, többezres tömeg ünnepelte, az AfD, dacára annak, hogy szó szerint titkosszolgálati módszerekkel üldözik, a fősodratú sajtó meg úgy kezeli a pártot, mintha személyesen Adolf Hitler vezetné, Németország keleti részében a második helyre kapaszkodott fel.
A CSU–CDU-pártszövetség pedig nemrég legnagyobb válságát élte át, aminek lényegében az egyetlen oka az volt, hogy a bajor Horst Seehofer szigorúbb migrációs politikát szeretett volna kikényszeríteni Angela Merkelékből. De hasonló a helyzet Franciaországban is, ahol az eddig karanténba kényszerített Marine Le Pen vezette jobboldali, bevándorlásellenes párt a legjobb eredményt érte el az európai parlamenti választáson.
Az arra vonatkozó példákat, hogy miért a legfontosabb kérdés Európában a migrációhoz fűződő viszony, tényleg napestig lehetne sorolni, és mégis, a magyarországi ellenzék úgy tesz, azt sugallja, azt hazudja, hogy azonkívül, hogy ők aztán becsületszó, nem szándékoznak lebontani azt a kerítést, amelynek a megépítésekor infarktushoz közeli állapotba kerülve verték a harci dobokat, külföldre rohangáltak jajveszékelni és komor arccal szomorkodtak az új vasfüggöny miatt, ami a legrosszabb időket idézi, arról tartottak kis- és nagy előadásokat, hogy nem falakat, hanem hidakat kellene építeni, miközben bőszen lobogtatták azt az ellenzéki hetilapot, amelynek címoldalán Orbán Viktort egy apró szögesdrótbajusz segítségével változtatták Adolf Hitlerré, nem is lenne fontos.
Sunyin és alattomosan kussolnak, kerülik a migrációt érintő vitákat, nem mondják el, hogy mit gondolnak azokról a rémisztő változásokról, amelyek jelenleg a nyugat-európai emberek életét érintik.
Pedig borzasztóan érdekelne minket, hogy mi a véleményük arról, amikor a bevándorlók érzékenysége miatt eltüntetik a betlehemeket, az óvodákban betiltják a karácsonyi dalokat, a mecsetlátogatásokat viszont kötelezővé teszik, a karácsonyfákat eldugják, a karácsonyi vásárokat átkeresztelik, a sertéshúst tartalmazó ételeket pedig száműzik az iskolai menzákról. Jó lenne tudni, mit gondolnak arról, hogy ramadán idején Franciaország déli részén már alig lehet találni olyan boltokat, ahol alkoholt lehetne kapni. Friss hír, hogy az olasz oktatási miniszter levetetné az osztálytermek falairól a kereszteket.
Erről vajon mit gondolnak? Felzaklatja, esetleg megnyugtatja őket? Nem tudni, mert nem beszélnek róla. Azért ezt speciel sejtjük. A minap például a híres-hírhedt LIBE-bizottság tartott ülést, ahova meghívták Carola Racketét is.
Ő az a rasztahajú hajóskapitány, aki mindenáron Olaszországba akarta hurcolni a líbiai partoknál „megmentett” afrikaiakat. Hosszú percekig, állva tapsolták a közönséges embercsempészt, így demonstrálva, mennyire szimpatizálnak, mennyire tisztelik és csodálják a migránsokat Európába szállító, az emberkereskedőkkel együttműködő, a határok eltörlését követelő anarchisták emblematikus figuráját.
Történetesen és nyilván teljesen véletlenül pont ezen a napon Karácsony Gergely is tiszteletét tette Brüsszelben. Nem tudni, pontosan miről tárgyalt, miért ment aznap oda és miért lapogatták a vállát azok a politikusok, akik nem sokkal a lapogatás előtt még az embercsempészt tapsolták és imádták. Nem tudni, de azért ki lehet következtetni. Az ellenzék főpolgármester-jelöltje ugyanis sunyin hallgat például Racketéről és arról, hogy vajon ő is állva tapsolná, elalélva imádná-e ezt a közönséges embercsempészt a LIBE-bizottság ülésén. De a régi mondás szerint madarat tolláról, embert barátjáról.
Apáti Bence – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »