46 éve, 1977. szeptember 10-én sújtott le utoljára a francia guillotine bárdja egy gyilkos nyakára. A tunéziai származású Hamida Djandoubi 1974-ben rabolta el a 21 éves Elisabeth Bousquet-t, áldozatát miután megkínozta otthonában, Marseille külvárosába vitte, ahol az ijedt lányt megfojtotta. Hároméves per után, 1977-ben ítélték halálra a tunéziai férfit. 1981 szeptemberében a francia Nemzetgyűlés eltörölte a halálbüntetést, s ezzel Guillotin doktor „találmánya” végleg a múzeumokba került.
Hasonló elven működő szerkezetet állítólag már az ókorban is használtak, a középkorban Skóciában és Angliában a nemesi születésű bűnösöket végezték ki vele. A skótok büszkén hirdetik, hogy az ő „Maiden” (Szűz) néven ismert nyaktilójukkal végezték ki 1581-ben James Douglas Morton skót régenst.
Az olaszok ezzel szemben azzal érvelnek, hogy hiteles feljegyzések szerint 1486. december 10-én, majd 1495. augusztus 11-én Nápolyban ketten is kénytelenek voltak fejüket a nyaktiló alá hajtani.
A korai alkalmazás ellenére az elmés szerkezet karrierje a nagy francia forradalom idején ívelt fel, rendszeres alkalmazását pedig névadója, Joseph Ignace Guillotin javasolta, aki 1738-ban született Saintes városában. Eleinte jezsuita tanár volt, de később kivált a rendből és orvosnak tanult. Diplomáját 1770-ben szerezte meg, és a párizsi egyetemen kapott katedrát.
Joseph Ignace Guillotin doktor, a fájdalommentes kivégzés szószólója
1788-ban röpiratot tett közzé a harmadik rendről, ennek hatására a nemzetgyűlés tagjává választották. Az új büntető törvénykönyv készítésekor kiállt a bűnhődés egyenlősége mellett, hogy az ítélet kiszabásakor ne vegyék tekintetbe a bűnös társadalmi állását.
1789. december 1-jén felszólalásában javasolta, hogy a kivégzéseket az embertelen és kegyetlen akasztás helyett a „fájdalommentes” nyaktilóval hajtsák végre – ez ugyanis az áldozatot élete utolsó pillanatában megkíméli a szenvedéstől. „A nehéz szavak kimondására emberbaráti érzések indítottak” – mondotta Guillotin beszéde végén.
A nemzetgyűlés 1792. március 25-én fogadta el az indítványt. Érdekesség, hogy a nyaktiló bevezetése ellen legharcosabban Robespierre küzdött, aki akkor még a halálbüntetés eltörlését követelte. A megfelelő gép kiválasztásával egy Louis nevű orvost bíztak meg, aki az Angliában használatos eszköz mellett döntött, a nyaktilót ezért eleinte Louisette-nek hívták.
Megépítésére először egy francia asztalos vállalkozott, de mivel ő irreálisan magas összeget kért, a takarékos állam egy német zongorakészítőt bízott meg a feladattal. A hírhedt szerkezet két függőleges gerendaoszlopból állt, amelyeket fent egy keresztgerenda tartott össze.
A függőleges gerendák bevágásában egy ferdén elhelyezett, nehezékkel ellátott bárd mozog fel és le. Lent a két oszlop között deszka van, amelyhez az elítéltet szorosan hozzákötik, fejét pedig egy kerek nyílásba szorítják úgy, hogy azt a lezuhanó bárd elválaszthassa törzsétől.
Miután a szerkezetet Bicêtre kórházában a hullákon már kielégítő eredménnyel tesztelték, 1792. április 25-én felállították a Grève (ma Châtelet) téren.
Az első kivégzést egy Pelletier nevű gyilkoson hajtották végre, őt a forradalom alatt elítéltek hosszú sora követte – közülük talán a legnevesebb Franciaország királya, XVI. Lajos volt, akit 1793. január 21-én fejeztek le. A nyaktilót ekkortájt kezdték guillotine-nak nevezni az egyik királypárti újság gúnydala után.
A guillotine leghíresebb áldozata, XVI. Lajos francia király
A sors fintora, hogy Guillotin doktor igen közel állt ahhoz, hogy saját bőrén tapasztalja meg az általa bevezetésre ajánlott nyaktiló humánus voltát: csak Robespierre bukása mentette meg a reá kimondott halálos ítélet végrehajtása alól.
Guillotin 1791-ben még orvosképzési reformkoncepciót dolgozott ki, amelyet a nemzetgyűlés nem fogadott el, később pedig a himlőoltás bevezetésén fáradozott 1814-ben bekövetkezett haláláig. A francia argóban csak „Az özvegyként” emlegetett szerkezet azonban túlélte névadóját.
A párizsi tömeges kivégzések időszakában „hasznosnak” bizonyultak az iker guillotine-ok
Franciaországban egészen a huszadik század közepéig használták, igaz, egyre ritkábban. Az utolsó nyilvános kivégzésre 1939-ben került sor, ezután a börtönökbe száműzték a guillotine-t. 1965 és 1977 között már csak nyolcszor emelkedett magasba a bárd, amely utoljára 1977. szeptember 10-én sújtott le.
A tunéziai származású Hamida Djandoubi 19 éves korában kezdett el dolgozni Marseille-ben kertészként. Egy munkahelyi baleset során 1971-ben elvesztette jobb lábának kétharmadát. Két évvel később egy 21 éves hölgy, Elisabeth Bousquet, akit a kórházban az amputációt követően ismert meg, panaszt nyújtott be az arab ellen, mondván, prostitúcióra kényszerítette őt.
Djandoubi-t letartóztatták, majd kis idő múltán feltételesen szabadlábra helyezték. 1974-ben elrabolta áldozatát, s miután megkínozta otthonában, Marseille külvárosába vitte az ijedt lányt, ahol megfojtotta.
Hároméves per után, 1977-ben ítélték halálra a tunéziai férfit. Mivel Valéry Giscard d’Estaing francia elnök nem adta meg a kegyelmet, 1977. szeptember 10-én guillotine által kivégezték. Bár több ítélet is született Franciaországban guillotine általi halálbüntetésre, Hamida Djandoubi volt az utolsó, aki valóban így végeztek ki életét. 1981-es megválasztása után François Mitterrand eltörölte a halálbüntetést Franciaországban.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »