Ha voltak is kételyek afelől, hogy az oroszok hajlandók-e bevetni a gázfegyvert Európa ellen, azok az utóbbi hetekben szertefoszlottak. Európában elszabadultak az energiaárak, és bár sok szakértő az EU zöld gazdasági célkitűzéseit hibáztatja, jelenleg még nem ezek okozzák a problémát. Oroszország olyat lépett, amire senki sem számított, és ami rosszabb, nem lehet megjósolni, mi lesz a következő lépés.
Történt ugyanis, hogy az orosz gázmonopólium, a Gazprom nem foglalt le annyi tranzitszállítási gázkapacitást, mint ami elegendő az EU ellátásra. Az oroszok tehát nem az Európába exportált gáz mennyiségét korlátozták, hanem hogy mennyi gázt akarnak értékesíteni az Európába vezető ké fő gázkorridoron keresztül.
A Lengyelországon keresztül Nyugat-Európába vezető Jamal gázvezeték maximális kapacitásának mindössze a harmadát kötötték le, az Ukrajnán (és Szlovákián) átmenő korridor kapacitásából pedig szinte semmit sem foglaltak le. A piac már a puszta bizonytalanságba felverte a gázárakat, amivel nyilván az oroszok is tisztában vonnak, sőt, még rá is játszanak a félelmekre, és szándékosan érdemi magyarázat nélkül hagyják lépéseiket.
Az orosz szándékok világosak: az Északi Áramlat 2 gázveték elkészült, illene megnyitni a német piac felé. Csakhogy hiába bólintott rá a projekt befejezésére Joe Biden amerikai elnök, az EU újabb vizsgálatot indított. A brüsszeli bürokrácia ugyanis azt fontolgatja, hogy csak félkapacitáson engedi elindítani az Északi Áramlat 2-t, vagy pedig kötelezi az orosz félt, hogy más gázértékesítők számára is tegye hozzáférhetővé az új gázfolyosót.
Az oroszoknak természetesen ez nem áll érdekükben, és egyáltalán nem meglepő, hogy ilyen közel a célegyeneshez radikális lépés mellett szánták el magukat, annak érdekében, hogy kikényszerítsék az Északi Áramlat 2 kettő korlátok nélküli elindítását.
Brutális a helyzet Romániában
Ezt a rendkívül veszélyes helyzetet csak fokozza, hogy a hosszúra nyúlt tél és a sokáig hűvös tavasz miatt üresen panganak az európai földgáztartalékok tárolói, az EU pedig – mint valami elefánt a porcelánboltban – csúcsra járatja a klímaváltozás elleni harc intézkedéseit, újabb költséges energiakorlátozásokat előrevetítve.
Szlovákiában a villanyáram ára 9 százalék körüli drágulásával számolnak. A gázár emelkedése kapcsán azonban elég szűkszavúak az illetékesek. Valószínűleg azért, mert lehetetlen megmondani, hol van a felső határ. Ha azonba körülnézünk Európában, érdekes számokat láthatunk.
Romániában már brutálisan elszabadultak az árak. A Maszol.ro beszámolója szerint a névleg 25 százalékos áremelkedés a gyakorlatban több háztartás esetében is többször, akár négyszeres áremelkedést jelent novembertől, sőt, van olyan szolgáltató, ahol már kiértesítették az ügyfeleket, hogy hétszeresére emelik a lakossági gázárakat.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy Románia saját keresletét négyötöd részben saját készleteiből fedezi, ám az EU versenyszabályai tiltják, hogy beavatkozzon az árakba, legalábbis az illetékesek erre hivatkoznak. Az érem másik oldala, hogy a szolgáltatók (nem a termelők) túl későn kötötték le az őszi gázszerződéseket, és most a jóval tehetősebb nyugati országokkal versenyezhetnek a kiéhezett európai piacon.
Dél-Európában is fokozódik a helyzet
De Nyugaton sem jobb a helyzet. Spanyolországban a gázárak 35 százalékkal emelkedtek. A BBC által idézett, egyik madridi lakos arra panaszkodott, hogy eddig havonta nagyjából 40 eurót kellett fizetnie a gázért, most már 60 euró feletti gázszámlát kap.
Pedro Sánchez spanyol szocdem kormányfő és kormánya olyan intézkedéseket helyezett kilátásba, amely elvileg csökkenteni fogja a lakosságra nehezedő áremelkedés terhét. A csomag adócsökkentésekkel és az energiacégek “rendkívüli nyereségének” ideiglenes csökkentésével próbálja mérsékelni a helyzetet.
Olaszországban sem túl rózsás a helyzet. A nyár második felében az energiaszámlák 15 százalékkal emelkedtek, de jelenleg úgy tűnik, hogy a drágulás meg sem áll 40 százalékig. Olaszország különösen ki van szolgáltatva a földgáznak. Energiafogyasztását 40 százalékát földgázból fedezi, ennek a mennyiségnek pedig több mint a felét Oroszországból importálja.
Az olasz kormány eddig 1,2 milliárd eurót költött a rezsiköltségek megugrásának ellensúlyozására, és további 3 milliárd eurót szán erre a célra a következő hónapokban. A kérdés, hogy meddig tart a felfelé ható trend, ezek a megoldások ugyanis csak nagyon kevés időt képesek nyerni a kormányoknak.
A lengyelek és norvégok valamivel jobban állnak
Lengyelországban a drágulás szintén érezhető, de merőben más helyzetben van, mint a nyugati országok. A lakossági gázárak az év elejétől 20 százalékkal emelkedtek, ám az árszabályozási hivatalok megvédték a lakosságot a hirtelen változásoktól. Lengyelország ráadásul a gázigénye felét saját lelőhelyekből biztosítja, ami nagyságrendekkel olcsóbb, mint az importált földgáz. Az sem mellékes, hogy az olcsó hazai gázból látják el a háztartásokat, a drágább külföldiből pedig a vállalati szektort.
Arról nem is beszélve, hogy a lengyelek az oroszokkal szembeni stratégiai szembenállásuk miatt évtizedek óta építik le az orosz gáztól való függőségüket, amelyet amerikai és norvég fölgázzal értek el.
Norvégia helyzete a legkényelmesebb. Nettó gázexportőr, mivel energiaigényének mindössze 1,4 százalékát fedezi fosszilis tüzelőanyagokból, 5,8 százalék a szélenergia részesedése, a fennmaradó 92,9 százalék energiaigényt pedig vízerőművekkel elégítik ki. Ennek ellenére a norvégok sem mentesülnek az áremelkedéstől, mivel a megnövekedett európai kereslet rájuk is hatással van. Ráadásul, Norvégia októbertől külön megállapodás keretében exportálhat áramot Nagy-Britanniába is, ami újabb árfelhajtó erőt képvisel.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
