Igazán semmi kedvem, hangulatom így a legszentebb, legbékésebb Ünnep előtt bő egy héttel a mindent megmérgező, gátlástalan, gonosz ördögökről szót ejteni, de mégis kénytelen vagyok. Pedig tényleg semmi kedvem már idestova két hónapja szólni ezekről, mert ugyan kinek, ugyan kihez szóljak a mindenható nép ostoba, öngyilkos, amnéziával terhelt döntését követően?
Magunkhoz szólhatok csupán, de hát mi úgyis tudjuk, a többiek pedig ismét és ismét, újra bizonyítják, hogy süketek az intő szavakra, gyűlölettől megfertőzve rohannak a saját vesztükbe és rántanak magukkal mindent, bennünket is. Tudtuk, hogy nehéz világ jön a máig hihetetlen és érthetetlen októberi győzelmüket követően, de ami bő 50 nap alatt történt, az minden képzeletet, minden gyászos várakozást felülmúlt.
Elszabadult a pokol! Felsorolni is képtelenség azt a temérdek szennyet, gyalázatot, amit ezek az új-régi elvtárs-urak leműveltek szűk két hónap alatt és borzalom belegondolni, mi vár még ránk a hátralévő 58 hónapban… A kérdés nem kérdés ma már: bekövetkezett a leggyalázatosabb, legvéresebb vörös-liberális terror, ha nem is fegyverekkel, mint elődeik, harcostársaik idejében, de ugyanakkora pusztítást okozva.
Kérdés viszont, az egyetlen és legfontosabb kérdés: továbbra is úriemberkedés mögé bújva hamis kompromisszumoknak hazudott gyávasággal tűrjük, hogy kéjes vigyorral sárba tapossanak mindent, ami fontos, mindent, ami szent és sérthetetlen számunkra, megsemmisítve ezáltal bennünket is, vagy végre utolsó esélyként felemeljük szavunk és megálljt parancsolunk – eddig és ne tovább!
Elég volt a politikai tisztogatásból, vérengzésből, elég volt a fenyegetésekből, elég volt a maffiózók hatalmon tartásából dupla fizetésért, elég volt a 60 milliós hűbérjutalmakból munkavégzéstől függetlenül, elég volt a Szeviép által kitartott bírák felmentő ítéleteiből, elég volt a feleségét álmában kalapáccsal trancsírozó vadbarom kedvezményes szabadulásából, hogy aztán az első adandó alkalommal legyilkolja gyermekeit szakértői mintaapa minősítéssel…. Elég volt! Elég volt a mindenre alkalmatlan, szerencsétlen, Nérónak kikiáltott, valójában rettegő, gyámoltalan marionett bábu Gyurcsány helytartó zsarolásaiból, a csetlő-boltló balfék „nem engedem”, „nem lesz”, „leváltom”, „kinevezem” teljesen egyéniségidegen kinyilatkoztatásaiból!
El a kezekkel Dörner Györgytől!
Vagy felvesszük a kesztyűt kormányszinten az ünnepeket követően a leghatározottabb módon, ha kell azonnali törvénymódosításokkal (persze nem úgy, hogy a lényeget végül kivesszük az előterjesztésből, mert megremeg a 2/3-os lábunk pár száz ránézésre is egyértelműen elmeroggyant rikácsolásától…), vagy összetrombitálunk pár százezer jó hazafit az utcára, vagy nincs tovább! Ez is egy döntés.
Fel lehet adni 10 év küzdelmét, eredményeit, fel lehet áldozni a fővárost és még vagy 10 megye jogú várost, oda lehet vetni prédának egy országot ismét, lehet…Lehet hivatkozni a velejéig rothadó EU-ra, lehet hivatkozni a jogállamiságra – ugyan kérem, ez egy vicc, egy maszlag a bírósági ítéleteket és azok következményit látva-, lehet arra játszani, hogy majd csak kibekkeljük ezt az öt évet… Nem kérem, nem fogjuk kibekkelni. Ha most, a féktelen tombolás elején nem lépünk oda a lehető legkeményebben, akkor nincs tovább!
Akkor nincs 2022-ben polgári kormány, akkor nem lesz már lelkes szavazóbázis, akkorra teljes teret foglal a régi-új veszedelem Momentumnak, DK-nak öltözve, akkorra hitét vesztve marad otthon a ma még biztos bázisnak látszó szavazótábor!
Lépjen a Kormány és akkor megmutatjuk ismét, mennyien vagyunk és mit akarunk és mit nem engedünk ezeknek!
Isten minket úgy segéljen!
Szőnyi Józef – www.hungaryfirst.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
