Magányos sír címmel jelent meg az a kötet, amely a Vajdaság és Belgrád területén található első világháborús osztrák-magyar katonai temetőket és emlékműveket mutatja be – közölte a szabadkai Pannon RTV.
Molnár Tibor történész, a kötet szerzője közölte, az első világháborúban a Vajdaság, a Délvidék nem volt hadszíntér, viszont ezen a területen már 1914 szeptemberétől létesültek hadikórházak, ahol a sebesülteket és a betegeket ápolták. „A hadikórházak főleg azokon a településeken alakultak meg, ahol már korábban is, a békeidőben is katonaság állomásozott, tehát Újvidéken, Zomborban, Szabadkán, Nagybecskereken, Nagykikindán és Pancsován, de a kisebb településeken is alakultak ilyenek” – magyarázta a történész, majd hozzátette ezeken a helyeken a vöröskereszt és a helyi civil szerveződések tartották fenn kórházakat. „Akik elhunytak, őket a már meglévő felekezeti temetőkbe temették el, általában külön parcellákba” – tette hozzá. Ezekről a temetőkről és hadisírokról a világháború alatt az illetékes katonai parancsnokság, a civil hatóságok és a polgári egyesületek gondoskodtak, a világháború lezárását követően viszont ezek a sírok „gazdátlanná” váltak, „hiszen a legnagyobb fenntartójuk, az a hadsereg, már megszűnt, nem létezett”. „Az 1920-ban aláírt trianoni békeszerződésnek viszont két pontja is előírta, hogy az utódállamok kötelesek ezeket a hadisírokat karbantartani és gondozni. Ez azonban nem történt meg” – szögezte le.
Molnár Tibor felhívta a figyelmet arra, hogy egy 1939-es kimutatás szerint az akkori Jugoszlávia területén közel 20 ezer magyar vonatkozású első világháborús katonasírt tartott nyilván a védelmi minisztérium. Ezeket viszont pénzhiányra hivatkozva nem gondozták, így sok az enyészeté lett. Amikor 1941-ben ismét magyar ellenőrzés alá került a Délvidék, minisztériumi szinten rendelték el, hogy írják össze, hol hány katonai sír található, majd pénzt folyósítottak arra, hogy ezeket felújítsák – magyarázta a történész. „Nagyon sok helyen ekkor kaptak új kereszteket, hiszen az 1910-es években itt csak egyszerű fakereszteket állítottak. (…) Sok településen köztéri emlékműveket is állítottak, első világháborús hősi emlékműveket, amelyeket aztán 1944-ben rendre ledöntöttek” – tette hozzá.
Mára nagyon kevés eredeti első világháborús katonasír és emlékmű maradt a Vajdaságban, Zomborban, Szilágyon, Bácskossuthfalván és Szeghegyen találhatók ilyenek – közölte a könyv szerzője.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
