Míg 2020 márciusa és szeptembere között alig 50 ember halt meg koronavírusban, addig december dereka óta naponta többen hunynak el a kórban, mint a járvány első hat hónapjában összesen!
Térségünket épp egy éve érte el a világjárvány. Az első hullámot a gyors intézkedéseknek, lezárásoknak köszönhetően minimális emberveszteségekkel vészelte át az ország, napjainkban viszont a temetőknél álló hűtőkamionok, a kényszerűségből Németországba és Lengyelországba küldött betegek mutatják, az újabb hullámmal szemben egyelőre vesztésre állunk. Míg 2020 márciusa és szeptembere között alig 50 ember halt meg koronavírusban, addig december dereka óta naponta többen hunynak el a kórban, mint a járvány első hat hónapjában összesen! Ez távolról sem szlovákiai sajátosság, hiszen Csehország már közel 22 ezer halottnál tart, a határozottan izmosabb egészségügyi ellátó rendszere pedig gyakorlatilag összeomlóban. Magyarországon pedig lakosságarányosan több ember halt meg, mint az 525 ezer áldozatnál tartó Egyesült Államokban.
A járvány berobbanása előtti utolsó átfogó felmérés azt mutatta, hogy egy esetleges pandémiára legjobban felkészült országok listáját éppen azok vezetik, ahol most katasztrofális a helyzet. Ez bizony elég furcsa ellentmondás, az okok keresésekor lehet, sőt illik a politikusokat hibáztatni, de halkan azt is megemlíthetjük, hogy bizony az érintett országok lakosságának tűrőképessége is kudarcot vallott. Ugyanis Európában, mert elvileg az uniós államok voltak legjobban felkészülve a járványra, a társadalom esetleges ellenállása miatt hónapokig csupán felemás megoldásokat hoztak, pedig a kór leküzdéséhez gyors, határozott és fájdalmas döntések elfogadására van szükség, a totális karanténtól akár a kötelező védőoltásig. Ráadásul a megfékezésben két olyan eszköz bizonyult igazán hatékonynak, amitől a demokráciát, az emberek szabadságjogait komolyan vevő döntéshozók hagyományosan rettegnek: a high-tech megfigyelő és nyomkövető rendszerek, és a személyi szabadság radikális korlátozása.
Óriási a különbség Kína és Új-Zéland között, az előbbiben egy párt mondja meg, mit szabad, a másik a legdemokratikusabb országok egyike. Mégis mindkét helyen ugyanúgy kezelték a vírus megjelenését: drákói szigorral. Amikor 2020 januárjában a mintegy 10 milliós Vuhanban keményen tombolt a járvány, nemcsak a várost nem lehetett elhagyni, hanem az egyes városrészeket sem. Amikor 2021 februárjában Aucklandben egy háromfős családnál koronavírus-fertőzést mutattak ki, a közel 2 milliós nagyvárosban mindenkinek otthon kellett maradnia addig, amíg a hatóságok nem érezték biztonságosnak a helyzetet – éppen e hétvégén oldották fel a zárlatot. Tény, hogy a két állam másképpen kommunikálta lépéseit, azonban ugyanolyan hatékonysággal léptek. Szlovákiában is sokáig halogatták a lockdownt, előbb az esküvők miatt, majd az országos tesztelésben bízott a kormány, végül az agresszívebb brit mutáció felbukkanása után januártól vezették be – már nyilvánvaló, túl későn.
Most a kór újabb szakaszához érkeztünk, immár a vakcinaháború, az oltási tempó mérésének idejét éljük. A tudomány kiválóan teljesített, a politikusok azonban kudarcot vallottak a koronavírus-járvány elleni védekezésnél – állítja Yuval Noah Harari világhírű történész. Ez igaz, hiszen egy éve nem is reménykedtünk abban, hogy rövidesen több, hatékony oltóanyag áll majd rendelkezésre. 1918-ban, a spanyolnátha idején még a sötétben tapogatózott az emberiség, most viszont a járványok többé nem a természet ellenőrizhetetlen sorscsapásai. Éppen az oltások beindulásának köszönhetően jelenleg már a vakcinaútlevél kérdése izgatja a közvéleményt, ami viszont sok erkölcsi, személyiségjogi, adatvédelmi és etikai kérdést vet fel. Azonban ha ösztönzi az embereket, hogy beoltassák magukat, pláne a nyár, az esetleges utazások közeledtével – már megérte.
Bár egy év alatt az emberiség komoly tapasztalatot gyűjtött a vírus elleni harcban, Mike Ryan, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vészhelyzeti igazgatója szerint nem valószínű, hogy az idén véget érne a világjárvány. A harc addig folytatódik, amíg a népesség többségét be nem oltják, vagy addig, amíg a vírus ki nem fullad. Hogy túl hosszúnak tartjuk ezt az időt? Meglehet, de gondoljunk csak bele, a globális felmelegedés, ami néhány évtizeden belül visszafordíthatatlan folyamatokat indít el, évszázadokon át fogja keseríteni az emberiség életét. Mert a felborult klíma ellen nem lesz vakcina…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
