Lemondott professzori rangjáról a torontói egyetem ismert kutatója, Jordan B. Peterson. A kanadai akadémikus, sztárpszichológus azzal magyarázta döntését, hogy a faji és szexuális sokszínűséget hirdető progresszív eszmék lebontják az oktatás és a tudomány intézményeit, a szólásszabadság fogalmát újraértelmezve pedig végül pusztulásba hajszolják a nyugati világ kultúráját és társadalmait is. A szerző meglepetésre Vlagyimir Putyintól is idéz: az orosz államfő a nyugati haladóknak tulajdonítja azokat az eszméket, amelyek szó szerint népirtásba torkollottak a hazájában.
A National Postban megjelent írásában Jordan B. Peterson arról számol be, hogy tehetségük és kiváló tudományos munkájuk ellenére bőrszínük és szexuális orientációjuk miatt számos kiemelkedően képzett hallgatója bizonyul esélytelennek kutatói pozíciók betöltésére. A kutató pszichológus szerint ezért a nyugati egyetemeken bevezetett inkluzivitás- és diverzitáskvóták a felelősek, az elutasított végzősök ugyanis túlnyomó részt heteroszexuális fehér férfiak. És mivel nincs elegendő képzett kisebbségi jelentkező, a kvótákat alulképzett jelentkezők felvételével teljesítik, amivel feladatuk elvégzésére teljesen képzetlen kutatók generációját nevelik ki az egyetemeken – mutat rá Peterson.
Mint írja, sok esetben a kvóták haszonélvezői már az elsőéves anyaggal is képtelenek megküzdeni. Ilyen helyzetekben viszont ahelyett, hogy objektíven felmérnék képességeiket, a tananyag rasszizmusára hivatkoznak. Hogy kutatási ösztöndíjat kapjon, Peterson szerint szinte „minden szerencsétlen kollégája” hazudik és erre nevelik a tanítványaikat is, „tovább korrumpálva az amúgy is elképesztően romlott rendszert”.
Peterson felhívja a figyelmet arra, hogy nem csupán saját területe, azaz a tudomány és az oktatás érintett a keserű társadalmi átalakításokban. Az uralkodó, woke irányítású szakmai kollégiumok működése, az ideológiai nyomás a média, az üzlet, a jog vagy a kultúra területén is, még a liberálisabb világnézetűek körében is félelemet és rettegést vált ki.
Peterson szavainak külön élt ad azzal, hogy dolgozatában Vlagyimir Putyintől idéz. Szerinte az orosz elnök jól látja a „woke őrületet”, mint a nyugati társadalmakra jelentő veszélyt: „Oroszország már járt itt. Az 1917-es forradalom után a bolsevikok Marx és Engels dogmáira támaszkodva szintén azt mondták, hogy megváltoztatják a meglévő módszereket és szokásokat, és nem csak a politikai és gazdasági, hanem az emberi erkölcs fogalmát és az egészséges társadalom alapjait is megváltoztatják. Az ősi értékek, a vallás, az emberek közötti kapcsolatok lerombolása, egészen a család teljes elutasításáig terjedt.
Nálunk is volt ilyen. A szeretteinkről kémkedés, a besúgás bátorítása. Mindezt előrelépésnek tekintették és egyébként széles körben támogatták akkoriban az egész világon is, és meglehetősen divatos is volt, ugyanúgy, mint manapság. A bolsevikok egyébként abszolút intoleránsak voltak az övéktől eltérő véleményekkel szemben.” – idézi Putyint a kanadai akadémikus. Peterson az orosz elnök egyik legutóbbi beszédének azon kijelentésit is írásába citálja, miszerint a woke-mozgalom eredményeként olyan örökérvényű irodalmi klasszikusok műveit vonják ki a tananyagból, mint Shakespeare, „mert nem ismerik a nem vagy a faj fontosságát”. Hollywoodban pedig emlékeztetőket osztanak ki a helyes történetmesélésről és arról, hogy hány darab, milyen színű vagy nemű szereplő legyen egy filmben, ami „rosszabb, mint amilyen a Központi Bizottság volt a Szovjet Kommunista Pártban!”
„Mindezek a szavak egy egykor totalitárius állam vezetőjétől származnak, amely ország ellen öt évtizedig tartó hidegháborút vívtunk az egész bolygót (nagyon is valóságos módon) kockáztatva. Putyin a nyugati haladóknak tulajdonítja azokat az eszméket, melyek szó szerint népirtásba torkollottak hazájában ” – hangsúlyozza a szerző.
Írása végén Peterson az egyetemi oktatókat, vállalatvezetőket, zenészeket, művészeket és írókat megszólítva arra kéri embertársait, hogy ne hajoljanak meg az új ideológusok és propagandisták követelései előtt.
„Aki szelet vet, vihart arat. És most feltámadt a szél” – írja a kanadai kutató.
A véleménycikk magyar fordítását a Mandiner közölte, az eredeti szöveg ITT olvasható.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
