Bogár László: Az uralmi rend megdöntésére készülő ellenzék „balekhalászatának” azt kell sugallania, hogy ő és csakis ő tudja a megoldást.
Centrumban a hazugságpolitikus – origo/MTI
George Akerlof és Robert Shiller Nobel-díjas amerikai közgazdászok nagy sikerű könyve, amelyet Balekhalászat címmel adtak ki magyarul (eredeti címe Phishing for Phools, vagyis Halászat hülyékre) az emberi világ egyik fontos lélektani összefüggésére hívja fel a figyelmet, ami nemcsak a gazdaságban létezik, de tény, hogy a legtisztábban a gazdaságban, az adásvételi tranzakciók során mutatkozik meg. Ennek az összefüggésnek a lényege egy eredendően létező és kiiktathatatlan aszimmetria, ami abban nyilvánul meg, hogy az eladó mindig pontosan tudja, hogy mit ad el, de a vevő ezt ilyen pontossággal soha nem ismerheti meg.
George Akerlof – warwikeconomicsechange.org
Ez az aszimmetria így mindig arra csábítja az eladót, hogy ne csak éljen, de vissza is éljen ezzel a számára behozhatatlan előnyt biztosító összefüggéssel. Akerlof és Shiller ezért azt állítja, hogy a piacgazdasági tranzakciókra épülő világ rendszerszerű eleme a csalás. Úgy írják: systematically, vagyis a rendszer lényegéből következően. Egyszerűen azért, mert aki nem csal, az balek, vagyis lúzer, hisz „mint tudjuk, mindenki csal”, így az önbeteljesítő negatív jóslat valóságalkotó ereje drámai módon mutatkozik meg mindenki számára.
Robert Shiller – wikipedia
Ennek elemi hétköznapi példája a közlekedésben, amikor megszűnik egy sáv, és a nagy előny megszerzése után bekéredzkedik a csaló autós. A csalás és az e mögött meghúzódó élősködési hajlam elég mélyen van kódolva az élőlényekbe, egyszerűen azért, mert a „semmiért mindent” logikája juttat fajlagosan a legnagyobb életnyereséghez. Vagyis a legjobb döntés nulla befektetéssel totális hasznot elérni.
A dolog másik oldala, hogy mindez szétrohasztja a közösséget, ha uralkodóvá válik, hisz permanens háborúhoz, a mindenki mindenki ellen káoszához vezet.
A népi bölcsesség, hogy aki hazudik, az csal, aki csal, az lop is, pontosan erre a degeneratív folyamatra utal. (Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem, a hazugságok zsákutcája, ami értelmi és erkölcsi lezülléshez vezet.) Érdekes módon a hazugsághoz is hazug a viszonyunk, mert ugyan mindenki elítéli, minden erkölcsi és jogrend büntetni rendeli, de közben tudjuk, hogy átlagosan két-három alkalommal hazudunk életünk minden napján.
És hogy a hazugság, az álcázás és lopakodás evolúciós előny minden élőlény, így az ember számára is. Ráadásul a „kegyes hazugság”, az elhallgatás csökkenti a csoporton belüli agresszivitást, mert „mi lenne, mi történhetne, ha mindig magunkba marna az értelem iszonyu karma” – kérdezi József Attila a Magad emésztő című versében.
József Attila – wikipedia
És most lássuk ezek után, hogy miként kapcsolódik mindez a politika örvényléseihez, azon belül is mindahhoz, amit az előválasztás kapcsán átélhetünk. A kiindulópont, hogy a dolgokat nem lehet a nevükön nevezni. És azért nem lehet a nevükön nevezni, mert a politikus egy olyan „satuba” születik bele, amelynek egyik pofája a saját népe, a másik viszont az őt bábfiguraként mozgató, „nem létező” globális hatalom.
Ha a politikus elkezdené néven nevezni a dolgokat, mindkét satupofa ellene fordulna, és közösen roppantanák össze. A globalogazdi azért, mert ő nem létezik, így megnevezése összeesküvés-elmélet és/vagy gyűlöletbeszéd, a nép pedig azért, mert ez a megnevezés egyúttal arra a módfelett kényelmetlen összefüggésre is felhívná a figyelmet, hogy a nép csak hivatkozási alap a népuralom (demokrácia) elnevezésű létmódban.
Hogy a népnek csak különböző altatódalokat dúdolgató politika alapvető célja, hogy ígéretkereskedőként mindenkinek olyan bóvlit adjon el, ami az ő illúziójának testre szabottságát fenntartja. Igazából ezt várja el tőle a globalogazdi, de valójában az örökké vesztes maradó és e vesztes létének homályosan átérzett tudatával az üres és sivár hétköznapok során úgy-ahogy megbékélő nép is.
Most azonban helyzet van, és azért van helyzet, mert a történelmi léptékű globális átrendeződés olyan roppant dimenziójú erőforrást igényel, hogy a globális szuperstruktúra kénytelen jelentősen növelni a lokalitásoktól elvont erőforrásokat. A rohamosan növekvő adósság és a vele együtt rohamosan gyorsuló infláció ezt jelzi a felszínen, de a mélyben ennél nagyságrendekkel brutálisabb tektonikai energiák készülődnek.
Ezért minden eddiginél súlyosabb elosztási konfliktusok robbannak ki minden lokalitásban, és ez, mint az összenyomott gázokban, rohamosan növeli a molekulák összeütközésének gyakoriságát, vagyis a rendszer „üzemi hőmérséklete” is igen gyorsan emelkedik, túlhevült kazánra emlékeztetve.
Az uralmi rend megdöntésére készülő ellenzék „balekhalászatának” azt kell sugallania, hogy ő és csakis ő tudja a megoldást, ami igen egyszerű. Csak arra van szükség, hogy az így sikeresen hiszterizált nép őket juttassa uralmi pozícióba, lehetővé téve, hogy leszámoljanak a ma uralmat gyakorló riválisaikkal, és akkor ők majd visszaszerzik a néptől eddig elorzott javakat.
Bogár László – MTVA
Ez az igazságtétel végre helyreállítja a rendet, és eljön a béke, szabadság és jólét korszaka. Társadalomlélektani értelemben a választás sorsa tehát azon múlik, hogy vajon elhiszi-e a választók többsége, hogy ez egy lehetséges jövőstratégia, vagy felismeri, hogy csupán egy rivális uralmi csoport globális és trendi módon áramvonalasított ígéret-brókereivel van dolga, akik bíznak a kiszolgáltatottságában és hiszékenységében. Abban, hogy mivel „az van mondva”, hogy a nép uralkodik, de valójában soha nem volt és nem is lesz ura önmagának, mégis jól esik ezt elhinnie, elbódulnia ettől az új altatódaltól, bármilyen keserű is legyen az ébredés. Ez most a tét.
Bogár László közgazdász
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
