A február 9-én, vasárnap véget ért 44. Magyar Filmszemlén a szemlék történetében először ítélt oda díjakat ökumenikus zsűri. A négytagú, vallási felekezetek és társadalmi szervezetek tagjait felvonultató testület két filmet jutalmazott. Legjobb filmnek a Lefkovicsék gyászolnak, különdíjra érdemesnek a Nyersanyag című alkotást választotta.
A négytagú testületben Rubovszky Rita, a Ciszterci Iskolai Főhatóság vezetője; Hajnal Ágnes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat képviselője; Hidas Judit, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) képviseletében és Orosz Gábor Viktor evangélikus lelkész vett részt.
Hogy az ökumenikus zsűri hogyan értékelte a látottakat és indokolta a díjakat, arról az alábbiakban Orosz Gábor Viktor összefoglalóját olvashatják.
A zsűri a legjobb filmnek járó díjat Breier Ádám elsőfilmes alkotásának, a Lefkovicsék gyászolnak című filmnek ítélte. A történet egy apa és fiú viszonyán keresztül mutatja be egy zsidó családban évek óta elrejtett konfliktusok felszínre törését, egy haláleset kapcsán. A történet önmagán túlmutatva a magyar társadalom múltjával való kapcsolatának rendezetlenségét állítja fókuszba, mindezek hatását családjaink mai életére, teszi mindezt szeretnivaló esendőséggel, a megbékélés reményét kínálva mindannyiunknak.
A zsűri különdíját a magyarországi társadalmi viszonyok érzékeny ábrázolásáért a Nyersanyag című film kapta, Boros Martin rendező és csapata alkotása. A film egy mélyszegénységben élő településre látogató filmes csapat konfliktusait mutatja be. A kritikus hangvételű történet a művészek felelősségéről és a visszájára forduló aktivizmusról szól, egy kilátástalan helyzetben lévő közegben. A tétlenséget és a tanácstalanságot, ami sokszor a privilegizált városiak és a mélyszegénységben élő falusiak között tátongó szakadékot jellemzi, érzékeny és pontos eszközökkel mutatja be a film. A zsűri értékelte, hogy az alkotás pontosan visszatükrözi napjaink Magyarországát, de a látlelet mellett elgondolkodtatóan ábrázolja a benne résztvevők lelki folyamatait is.
23 magyar nagyjátékfilmet talán négy-öt év alatt néz meg valaki, most a zsűrinek alig két hónapja volt erre. És mire a végére értem, az egészből összeállt egy 24. film is, ami az egyes alkotások legmeghatározóbb jeleneteiből adódott össze, amelyeket látva azt lehetett érezni, hogy a környezetünk vagy akár a saját életünk egy-egy darabkáját emelik művészi magasságba vagy művészi mélységbe – ha van ilyen –, ahonnan a kisebb és nagyobb horderejű társadalmi problémákra képesek érzékenyíteni bennünket, nézőket. Számos társadalmi és individuális kérdés csak a (film)esztétikai belátások után értelmezhető erkölcsileg, a film „realizálja”, közénk helyezi a megjeleníteni kívánt világot, megláttat.
Az ökumenikus zsűrinek elsősorban a szociális problémák, társadalmi jelenségek felől közelítve kellett szemlézni a filmeket, ez a perspektíva mindannyiunk számára „hivatásközeli feladat volt”. Meggyőződésem, hogy
Az ember „ősszituációja” az észlelés, és nem az ítéletalkotás, tehát nem a jó és a rossz vagy az igaz és a hamis eldöntése. Mindezen túlmenően a megtekintett alkotások többsége hozzájárulhat a közösségi és egyéni sebeinknek/betegségeinknek nem csak a feltárásához, de „gyógyításához is”, amennyiben – Paul Tillichhel szólva – a „gyógyulás” újra egyesülés létünk alapjával és elidegenedésünk végérvényes legyőzésének a szimbóluma.
Az összes díjazott listája ITT érhető el.
Szöveg: Orosz Gábor Viktor
Fotó: 44. Magyar Filmszemle
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
