Előkészítő fázisban van a memorandum, amely a kisiskolák megmentésével is foglalkozik Koleszár Linda2025. 11. 28., p – 15:22
Ravasz Ábel, az oktatási miniszter tanácsadója megerősítette, hogy előkészítő fázisban van az a memorandum, amely többek között a nemzetiségi kisiskolák finanszírozásával is foglalkozik. A dokumentumot a minisztérium, valamint az iskolák és települések képviselői következő hetekben írhatják alá.
Az oktatási miniszter tanácsadója, Ravasz Ábel közölte, hogy a memorandum már előkészületi fázisban van, zajlanak az egyeztetések a tartalmát tekintve, a következő hetekben pedig az aláírásra is sor kerül. Elmondta, hogy az aláíró felek között a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) is szerepel majd.
Ravasz hangsúlyozta, hogy
a méretszorzó (fejpénz) csökkentése továbbra is érvényben marad.
A készülő memorandum megerősíti, hogy a minisztérium biztosítja a különbözeti támogatást azoknak az iskoláknak, amelyek kitöltik a hosszútávú működésükről szóló rövid minisztériumi kérdőívet. Ravasz kiemelte továbbá, hogy ez a támogatás nem a fejpénz részét képezi majd.
A miniszteri tanácsadó elmondta, hogy
az intézkedés az iskolahálózat racionalizációjának részét képezi, és célja, hogy az iskolák időben fel tudjanak készülni a méretszorzó 2030-ban érvénybe lépő megszűnésére.
A kisiskolák 2030-tól akkor számíthatnak stabil támogatásra, ha minőségi oktatást, egyediséget vagy méretracionalizációt tudnak felmutatni.
Sikeres volt a petíció?
A Magyar Szövetség múlt hét végén egy kisvideót tett közzé a hivatalos Facebook-oldalán, melyben a párt elnöke Gubík László közölte, hogy a petíciójuknak hála megoldódni látszik a magyar kisiskolák helyzete. A pártelnök elmondása szerint péntek este telefonon beszélt Tomáš Drucker oktatási miniszterrel, aki szóban megígérte, hogy a kormányrendeletből kikerül a méretszorzó csökkentése. Ravasz mai tájékoztatása ezt részben cáfolja, de azt igazolja, hogy a kisiskolák plusztámogatása nem szűnik meg teljesen.
Kapcsolódó cikkünk
Peter Pellegrini államfő szerdán aláírta az oktatási reformot. Ennek apropóján az oktatási minisztériumban jártunk, ahol Ravasz Ábellel, az oktatási miniszter tanácsadójával a reformcsomagról beszélgettünk. Szó volt többek között az optimalizációról, a kötelező óvodalátogatásról és matematikaérettségiről is.
Kezdjük talán a legelején. Mikor és miért merült fel először az oktatási minisztériumban, hogy reformokra van szükség?
Tomáš Drucker 2023-ban lett oktatási miniszter, és már hivatalba lépésekor jelezte, hogy átfogó, mélyreható reformokat szeretne megvalósítani. A reformszándék bekerült a kormányprogramba is.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a miniszter nem a nulláról indult, hanem az előző miniszterek munkájára épített: átvette és továbbfejlesztette a korábbi kezdeményezéseket, programokat.
Az elmúlt 8–10 évben a minisztérium működésére inkább a folytonosság volt jellemző, nem pedig a hirtelen irányváltások. A mostani reform két szakaszban valósul meg. Az első, 2024-ben megvalósított reformcsomag a „bársonyos forradalom az oktatásban” nevet kapta. Ennek két oka volt: egyrészt pontosan 89 javaslatot tartalmazott – utalva 1989-re –, másrészt olyan változtatásokat hozott, amelyeket gyorsan és konfliktusok nélkül lehetett bevezetni. A második, 2025-re tervezett szakasz már a mélyebb, strukturális változásokat hozza. A ciklus végéig várhatóan még egy kisebb korrekciós csomag készül, amely a gyakorlati tapasztalatok alapján finomítja a reformokat.
Az egyik legtöbb vitát kiváltó reformpont a kötelező óvodalátogatás volt – előbb négy-, majd hároméves kortól. Miért érezte szükségét a minisztérium, hogy ezt bevezesse?
Az elmúlt évtizedben az óvodai nevelés terén forradalmi változások történtek Szlovákiában. Korábban Szlovákia sereghajtó volt az EU-ban és az OECD-országok között is: a hátrányos helyzetű gyerekeknek mindössze egyharmada járt óvodába.
Azóta fokozatosan bővítettük a rendszert. 2019-ben bevezetésre került az első kötelező óvodai évet az ötévesek számára, először a négy-, majd a hároméves gyerekek számára is garantáltuk a helyet az óvodákban, és tavaly, a „bársonyos forradalom” keretében átalakítottuk az óvodák finanszírozását is. Most már ők is normatív, „fejkvóta” alapon kapják a támogatást, vagyis minden beíratott gyerek után pénzt kap a fenntartó, ami ösztönzi az óvodai férőhelyek bővítését.
Ma a három- és négyéves gyerekek 90–95%-a jár óvodába. Három csoportot különböztetnék meg az óvodáztatás kapcsán. Az elsőbe azok tartoznak, akiknek nem lenne kötelező, de a szülők saját döntésből is beíratják őket – ők a többség, őket a reform nem érinti. A második csoportba azok a gyerekek tartoznak, akiknek szükségük lenne rá, de eddig nem jártak óvodába – elsősorban őket szeretnénk bevonni. Az új szabályozás szerint, ha a szülőknek nincs középiskolai végzettségük, gyermeküknek kötelező lesz óvodába járnia. A harmadik csoportba azok a családok tartoznak, akik megfelelő körülményeket tudnak biztosítani otthon, és szeretnék, ha a gyerekük otthon maradna – ők ezt továbbra is megtehetik, csupán bejelentési kötelezettségük van.
A cél, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek minél előbb bekapcsolódjanak az óvodai nevelésbe, mert már most látszik: az ötévesek kötelező óvodáztatása után érezhetően javultak a tanulmányi eredmények.
Ha a gyerekek már hároméves kortól rendszeresen járnak óvodába, sokkal felkészültebben kezdik majd az iskolát – ez hosszú távon az egész oktatási rendszer javát szolgálja.
Tehát ezentúl egy év sem, vagy épp egy év lesz kötelező az óvodából?
Tulajdonképpen eddig sem volt teljesen kötelező. Az 5 éveseknél továbbra is marad a kötelező év. Ha a szülő azonban szerette volna otthon tartani a gyermeket, eddig is kérhetett kivételt – és ezt mindig meg is adták, ha a körülmények megfelelőek voltak. Ez továbbra sem változik. A 3–4 éves korosztálynál most még egyszerűbb lesz: ott elegendő egy bejelentés, nincs szükség külön engedélyre.
A cél nem az, hogy minden gyerek intézménybe kerüljön, hanem hogy tudjuk, hol vannak, milyen formában vesznek részt nevelésben – akár alternatív, például ún. erdei óvodákban is. Az otthon maradó gyerekek esetében pedig továbbra is biztosítjuk a fejlődésük követését: félévente egyszer ellenőrizzük, hogy megfelelően haladnak-e.
Lesz-e elegendő kapacitás az óvodákban, ha egyre több gyerek számára válik kötelezővé az óvodalátogatás? Van elég férőhely és óvónő?
Az óvodai kapacitás kérdése valóban kulcsfontosságú, de az elmúlt tíz évben ezen a téren is hatalmas előrelépés történt. Több százmillió euró érkezett a településekhez óvodaépítésre – legutóbb a Helyreállítási Terv keretében. Amikor bejelentettük az új finanszírozási rendszert és a fokozatosan bővülő kötelező óvodáztatást, hirtelen minden önkormányzat élni akart ezzel a lehetőséggel, és a források gyakorlatilag teljesen kimerültek.
Ma már országos szinten a legtöbb településen nem jelent problémát a férőhelyek száma. Két terület maradt érzékeny: egyrészt a roma közösségek, ahol korábban sok helyen egyáltalán nem épült óvoda, másrészt a nagyvárosok, főként Pozsony és Kassa, ahol ottani lakcímmel nem rendelkező, de naponta bejáró gyerekek miatt időnként túlterheltek az intézmények.
Ezeket az eseteket egyenként kezeljük, és folyamatosan támogatjuk a kapacitásbővítést.
A demográfiai előrejelzések szerint a gyerekszám országosan csökken, így ha most sikerül elérni a megfelelő férőhelyszámot, hosszú távon fenntartható lesz a rendszer.
A reformcsomag egyik sarkalatos pontja a kötelező matematikaérettségi bevezetése a középiskolákban és gimnáziumokban. Hogyan fog ez kinézni a gyakorlatban? Lesz különbség az iskolatípusok között a vizsgák szintjében vagy nehézségében, mint például a nyelvvizsgák esetében?
Nem teljesen úgy, mint a nyelvvizsgáknál, de a cél hasonló: nagyobb rugalmasságot szeretnénk a rendszerben. Nem akarjuk megmondani minden iskolának, hogyan dolgozzon, hanem kereteket adunk. Ennek az alapját a középiskolai hálózat optimalizálása tette le, amit még a „bársonyos forradalom” reformcsomag idején indítottunk el.
A megyék felmérték, mely intézményeket érdemes összevonni, és sok helyen jöttek létre új, integrált iskolák, ahol például gimnázium és szakiskola együtt működik. Ez különösen ott fontos, ahol fogy a gyereklétszám – nem tarthatunk fenn harminc apró intézményt külön-külön. Jó példa Ipolyság, ahol a magyar alap- és középiskola vertikális összevonásával egy teljes iskolaközpont jött létre.
A másik fontos irány a debürokratizáció. Az iskolák ma rengeteg időt töltenek adminisztrációval – papírmunkával, jelentésekkel, statisztikákkal. Mi azt szeretnénk, ha a tanárok végre tanítással foglalkozhatnának, ne azzal, hogy Excel-táblázatba írják a napi adatokat.
Ezen dolgozunk most: csökkenteni az adminisztratív terhelést, egyszerűsíteni a szabályokat, hogy az iskola elsősorban szakmai műhely lehessen, ne hivatal.
A kötelező matematikaérettségi bevezetése az egyik legfontosabb változás. Ettől senkinek sem kell megijedni – nem arról van szó, hogy mindenki integrálni fog. Azért döntöttünk így, mert a modern munkaerőpiacon a legtöbb területhez szükség van legalább alapvető matematikai gondolkodásra – logikára, problémamegoldásra, adatelemzésre.
A rendszer ugyanakkor rugalmas lesz: két szint közül lehet majd választani. Az alapszintű érettségi azoknak szól, akik nem műszaki vagy természettudományos pályára készülnek, az emelt szintű pedig azoknak, akiknek a jövőbeni tanulmányaiban vagy munkájában fontos a magasabb szintű matematikai tudás.
És van erre elég matematika szakos tanár? Hiszen ha a matematika érettségi kötelezővé válik, az valószínűleg az óraszám növekedésével is jár, főleg a végzős évfolyamoknál.
Ez így van, és minden oktatási reformnál felmerül a kérdés: van-e elég tanár, elég kapacitás. Ha mindig csak akkor lépnénk, amikor minden feltétel adott, soha semmi nem változna. A reform lényege, hogy fokozatosan, több év alatt vezessük be a változásokat – az átmeneti időszak 2027–2028-ig, sőt 2030-ig is tart. Ez időt ad az iskoláknak arra, hogy felkészüljenek, és pótolják a hiányzó szakos tanárokat.
Való igaz, hogy a pedagógushiány általános probléma, nemcsak a matematika területén. A kormány azonban az elmúlt években többször is emelte a tanári béreket, ami segíthet megtartani a jelenlegi pedagógusokat, és remélhetőleg vonzóbbá is teszi a pályát a fiatalok számára.
Ehhez kapcsolódva a reformok nagyobb teret adnak a tanároknak is, például létrejön a pedagógusjelölt kategória, amely három év egyetemi tanulmány után is lehetővé teszi a tanítást. Ez nem jelenthet kockázatot az oktatás minőségére nézve? Elég felkészültek lesznek három év alatt ezek a jelöltek?
A pedagógushiány ma nemcsak nálunk, hanem egész Európában, sőt világszerte komoly gond. Különböző országok másképp próbálnak reagálni erre: van, ahol növelik az osztálylétszámokat, és egy jól képzett tanár több segítővel dolgozik, mint például néhány ázsiai modell estében. Mi azonban más utat választottunk. A pedagógusjelölt kategóriával azoknak a fiataloknak szeretnénk lehetőséget adni, akik már közel járnak a diplomához, hogy a gyakorlatban is kipróbálják magukat, miközben támogatják a tapasztaltabb pedagógusokat.
Ez a megoldás két szempontból is hasznos: egyrészt a jelöltek korábban szereznek valós tapasztalatot, és jobban megismerik a hivatást, másrészt az iskolák is enyhíteni tudják vele a tanárhiányt. Úgy gondolom, ez egy jó kompromisszum, ami egyszerre ad szakmai fejlődési lehetőséget a fiataloknak és segítséget az intézményeknek, anélkül, hogy az oktatás minősége csorbulna.
Milyen problémákat próbál megoldani az iskolakörzetek reformja, és hogyan biztosítja ez a rendszer, hogy minden gyerek hozzáférhessen a megfelelő oktatáshoz?
Az iskolakörzet-reform szerintem a legfontosabb része a csomagnak. Szlovákiában eddig az iskolakörzetek úgy néztek ki, hogy a településeknek az általános érvényű határozatai voltak, ami azt jelenti, hogy a település önállóan döntötte el, hogyan néznek ki az iskolakörzetek. A minisztérium nem szabályozta ezt, nem voltak alapvető elvárások sem, nem készült statisztika, így sok helyen a rendszer rosszul működik.
Három fő probléma indokolta a reformot: az első a szegregáció, hiszen egyes körzetekben különböző háttérrel rendelkező gyerekek külön iskolába jártak, amely elfogadhatatlan és rontja az oktatás minőségét; a második a túlzsúfoltság, mert egyes körzetekben bár több iskola volt, a szülők nem tudták garantáltan beíratni a gyereket, előfordult, hogy sehova sem jutott hely; a harmadik pedig a nemzetiségi arányok, ugyanis vegyes településeken nem volt garancia arra, hogy a magyar vagy a szlovák gyerekek megfelelő iskolába járhassanak.
Az új szabályok szerint egy házcímhez egy iskolakörzet és egy iskolakörzethez egy állami iskola tartozik, ahol minden gyereknek garantált hely jár.
Az iskolának elegendő kapacitással kell rendelkeznie, közlekedésileg elérhetőnek kell lennie, és nem lehet szegregáló. Magyar iskolák esetében külön szabály biztosítja, hogy ahol garantáltak a magyar nyelvi jogok, ott létrejön a magyar iskolakörzet, amely pontosan meghatározza, melyik iskola tudja fogadni a gyerekeket. Ha a gyerekeknek a körzeten kívülre kell utazniuk, közlekedési támogatást kapnak.
Ez a rendszer biztosítja, hogy minden gyerek, akár magyar vagy szlovák, hozzáférjen a megfelelő oktatáshoz, tisztázza a szomszédos települések felelősségét, és megszünteti a korábbi bizonytalanságokat.
Tartalmaz olyan intézkedést a reformcsomag, amelyet kiemelne a nemzetiségi iskolák szempontjából?
Több ilyen is van, de megemlíteném, hogy mostantól lehetővé tettük a magyar gimnáziumoknak, hogy bilingvális programokat működtessenek pl. magyar és angol kombinációban. Eddig ez nem volt lehetséges, csak a szlovák oktatási nyelvet lehetett kombinálni az idegennyelvvel, ami lépéshátrányba hozta a magyar iskolákat. Ez a változás pozitív lehet a magyar középiskolai beiratkozás terén.
Mi a helyzet az optimalizációval? Hogyan segíti ez az intézmények minőségének javítását?
A szlovákiai magyar oktatásban évtizedek óta kérdéses, mi legyen a kisiskolákkal, hiszen a gyerekszám sok helyen csökken. Míg Finnországban a kisiskolák gyakran jobb minőséget nyújtanak, nálunk az adatok mást mutatnak.
Sok javaslat érkezik a kisiskolák tömeges bezárására, de ez hosszú távon a közösségek folyamatos gyengülését eredményezné. Mi ezért kompromisszumos megoldást szeretnénk: javítani a kisiskolák minőségét anélkül, hogy bezárnánk őket.
Korábban a támogatás passzívan, a „méretpótlék” révén érkezett: minél kevesebb a gyerek, annál magasabb a támogatás, de ez nem ösztönözte az iskolákat a minőség és fenntarthatóság fejlesztésére. Az új rendszerben racionalizációs intézkedések lesznek: klaszterek vagy együttműködő iskolák kialakításával biztosítjuk a minőségfejlesztést anélkül, hogy megszűnnének az intézmények.
Például egy 20 fős iskola önmagában nem tud finanszírozni szaktanárt, iskolapszichológust vagy speciális pedagógust, ezzel csökken az oktatás minősége. De ha több kisiskola összefog – esetleg bevonnak ebben egy nagyobb iskolát is –, ez már lehetségessé válik. Így a kisiskolák is hozzáférnek a szükséges támogatáshoz és szakmai minőséghez. Már elindultak az első szlovákiai magyar oktatási klaszterek, és ha minden jól megy, az ipolysági vertikális iskolaközpont kapcsolni fogja a környékbeli kisiskolákat, tesztelve, hogyan működhet ez a rendszer hosszú távon.
Tehát nem célja a minisztériumnak, hogy nemzetiségi vagy más kisiskolákat bezárasson?
Egyértelműen nem. Nem célunk kisiskolákat bezárni, sem közvetlen, sem közvetett módon. Ahogy a középiskoláknál is láttuk, az intézmények működését a fenntartók döntése határozza meg, ugyanígy a kisiskoláknál is. Ha a fenntartó megtalálja a megfelelő működési és finanszírozási modellt, az iskola tovább működhet. Például Ipolyvisken az ottani kisiskola nemcsak megmenekült, hanem országos szinten példaértékűen működik. Nem az a cél, hogy olyan kisiskolák működjenek, ahol csak azért járnak a gyerekek, hogy fennmaradjon az intézmény, miközben nem kapnak megfelelő minőségű oktatást – éppen ellenkezőleg, a közösség érdeke, hogy ezek az iskolák valóban jól működjenek.
Kapcsolódó cikkünk
A parlament megszavazta Tomáš Drucker (Hlas) oktatási miniszter iskolareformmal kapcsolatos javaslatait. Összeszedtük a legfontosabb változásokat, amelyek a diákokra várnak.
Matematikából is kötelező lesz érettségizni
Az új törvényjavaslat következtében kötelezővé válik a matematikaérettségi a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban egyaránt. Ezt a döntést az oktatási minisztérium azzal indokolta, hogy növelni kell a végzős diákok matematikai műveltségét, mivel egyre inkább növekszik a munkaerő-piaci igény az olyan dolgozók iránt, akik erősebb logikai készségekkel rendelkeznek.
A kötelező matematikaérettségi alól kivételt kapnak a sportiskolák, a konzervatóriumok, a művészeti iskolák, illetve azok a szakközépiskolai szakok, ahol a gyakorlat szakmai képzés formájában zajlik.
Az új szabályok azokra a diákokra vonatkoznak, akik 2027. szeptember 1-jén kezdik meg tanulmányaikat.
Kötelező lesz az óvoda 3 éves kortól
A parlamenti képviselők megszavazták a kötelező óvodalátogatást is, amelynek értelmében 2027 szeptemberétől minden négyéves, 2028-tól pedig minden hároméves gyermek számára kötelező az óvodai nevelés Szlovákiában.
A szülők választhatják a házi nevelést is, ha rendelkeznek a szükséges végzettséggel, és azt bejelentik az önkormányzatnál. A gyermek negyedik életévének betöltésekor az önkormányzat által kijelölt óvoda értékeli a nevelés eredményét.
Ha a gyermek nem éri el a minisztérium által meghatározott fejlettségi szintet, a szülőnek 15 napon belül kötelező beíratnia őt óvodába.
A jogszabály meghatározza a kötelező óvodai időt is: a hároméveseknek legalább napi három órát kell az intézményben tölteniük, míg a fogyatékkal élő gyermekekre enyhébb szabályok vonatkoznak.
Kevesebb pénz az egyházi és magániskoláknak?
Korábban számos tüntetés zajlott a törvénymódosítás ezen javaslata ellen. Ennek ellenére a parlamenti képviselők megszavazták a javaslatot.
Az új törvénymódosítás értelmében azok a magán- és egyházi iskolák, ahol tandíjat szednek, valamint amelyek nem csatlakoznak egy iskolai körzethez sem (vagyis nem kötelezik magukat arra, hogy az alapiskolai oktatást biztosítsák bárkinek, aki a közelben lakik), csak az állami támogatás 80 százalékát kapják meg.
Azok a nem állami intézmények viszont, amelyek vállalják, hogy nem válogatnak a diákok közül, és ingyenes tanítást garantálnak, megkapják a diáklétszám után járó forrásokat teljes egészében.
A szakmai követelményeket vagy minimális létszámot nem teljesítő tanácsadó és megelőzési intézmények támogatását 15%-kal csökkentik.
Az új szabályozás a normatív támogatás megállapításánál figyelembe veszi az alapiskolák oktatási szintjét és az óvodák méretét a település összes óvodájának gyermekszámához viszonyítva. Megszűnik azonban az, hogy a támogatás mértéke az iskola méretétől vagy a helyi hőmérsékleti viszonyoktól függjön.
Kapcsolódó cikkünk
Alapvető változáson mehet keresztül az iskolák finanszírozása. Az oktatási tárca javaslata alapján azok a magán- és egyházi iskolák kevesebb állami támogatást kapnak majd, amelyek tandíjat szednek és válogatnak a gyerekek közül. A szakértők és érintettek véleménye megoszlik: egyesek szerint igazságosabb lesz a rendszer, mások szerint tönkreteszik a magánintézményeket.
Az oktatási tárca 2027 szeptemberétől bevezetné a nevelés és oktatás közszolgáltatójának fogalmát. Ennek minősül majd minden olyan tanintézmény, amely a meghatározott iskolai körzet tanulóit felveszi, és nem szed tandíjat.
Az ilyen iskolák állami finanszírozása nem változik, sőt további előnyöket is kapnak, például hozzájárulást az utazási költségekhez. Azoknak az iskoláknak, amelyek nem fogadják el ezeket a feltételeket, csökken a normatív állami támogatásuk.
Vagyis a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egyes magán- és egyházi iskolák jelentős bevételkieséssel nézhetnek szembe.
A minisztérium közleménye szerint „a cél az, hogy biztosítva legyenek az egyenlő finanszírozási feltételek a fenntartótól függetlenül, valamint hogy igazságos, átlátható és hatékony rendszert hozzanak létre.”
Többen viszont fenntartásaiknak adtak hangot, míg mások szerint a módosítás valóban segíthet kiküszöbölni a rendszerhibákat.
A Demokraták különösen aggódnak
A parlamenten kívüli párt szerint a tandíjköteles iskolák az állami normatív hozzájárulás akár 20 százalékától is eleshetnek, ha átmegy a törvénymódosítás.
Az intézkedés azonnali hatással lenne több mint 150 ezer nem állami iskolába járó gyermekre és szüleikre
– állítják, hozzátéve, hogy anyagilag fenntarthatatlanná válhatnak a magán- és egyházi iskolák, és ennek eredményeként több be is zárhat. A Demokraták azt szeretnék elérni, hogy a javasolt változásokat nyilvánosan, szakértők bevonásával vitassák meg. De leginkább annak örülnének, ha Tomáš Drucker oktatási miniszter visszavonná a módosítást a jelenlegi formájában.
A nem állami iskolák sok esetben szerintük éppen azért jöttek létre, mert az állam és az önkormányzatok nem tudták biztosítani a férőhelyek számát és a minőségi oktatást.
Ha most a kormány elkezdi őket szisztematikusan felszámolni, akkor marad a kérdés: hová mennek majd a tanulók?
– fogalmazták meg bírálva a javaslatot.
A magániskolák szövetsége felháborodott
A magániskolákat tömörítő szlovákiai szervezet (ASŠŠZ) szerint a minisztérium fő érve, miszerint az intézkedés az egyenlőséget szolgálja, elfogadhatatlan.
„Az általánosan elterjedt nézet az, hogy a nem állami iskolák ugyanolyan finanszírozást kapnak, mint az államiak, a valóságban az állam hosszú ideje 8-15 százalékkal kevesebbet ad a magániskoláknak, és
a most tervezett 20 százalékos csökkentéssel ez már 28-35 százalékos hátrányt jelent majd az állami iskolákhoz képest – amit megint a szülőnek kell majd kipótolnia!”
– írták.
Ráadásul azt állítják, hogy a 2023-as oktatásügyi költségvetés alapján egyértelmű, hogy egy tanulóra vetítve az állam számára most is a magániskolák a legköltséghatékonyabbak.
Mi szól mellette és ellene?
Juraj Hipš oktatási szakértő azt állítja, hogy a módosítást minden inklúziópártinak üdvözölnie kellene, mivel ennek értelmében a magán- és egyházi iskolák ugyanúgy működnének, mint az oktatás közintézményei.
Bár ő maga is egy magániskola vezetője Zólyomban, ez az intézmény nem szed tandíjat, és kifejezetten a társadalmi esélyegyenlőség, valamint a szegregáció felszámolásán dolgozik.
Érvelése szerint a jelenleg hatályos jogszabályok torz versenyhelyzetet eredményeztek:
a magánintézmények „válogatott csapatokat” építhetnek, míg az állami iskoláknak minden tanulót fogadniuk kell – akár a társadalom peremére szorult, generációs szegénységben élő gyerekeket is.
A törvénymódosítás ezen változtatna, hiszen így minden iskola, amely az adott iskolai körzetből fogad gyerekeket és nem szed tandíjat, teljes állami finanszírozásban részesül.
Azok az iskolák viszont, amelyek megőrzik „a válogatás” lehetőségét és tandíjat kérnek, csökkentett támogatást kapnak. Ez a változtatás Hipš szerint a finn modellhez közelíti az oktatási rendszerünket, ahol a legjobb iskola az, amelyik a legközelebb van.
Ugyanakkor az államnak meg kell oldania a nem állami iskolaépületek működtetésének finanszírozását, amelyek többnyire bérleti szerződéssel működnek
– tette hozzá, mert ez nyilvánvalóan többletköltséget jelent a magán tanintézményeknek.
És éppen ezt kifogásolja Róbert Chovanculiak, az INESS elemzője, aki szerint jelenleg minden iskola ugyanakkora normatív támogatást kap – legyen az állami, egyházi vagy magán –, így tehát elvileg „mindenki ugyanazon szabályok szerint játszik”.
A Denník N-en megjelent kommentárjában úgy fogalmaz, hogy a magániskolák csak azért szednek tandíjat, hogy fedezni tudják a működésüket – különösen az épületfenntartás költségeit, hiszen mögöttük nem állnak önkormányzatok, mint az állami iskolák mögött, amelyek ingyenesen biztosítanak épületeket, karbantartást és egyéb támogatásokat.
Szerinte tehát a valóságban éppen a magániskolák vannak hátrányban, mert nem részesülnek azokból a rejtett önkormányzati támogatásokból, amelyek az állami iskolákat segítik.
A minisztérium szerint nincs ok pánikra
Ravasz Ábel, az oktatási miniszter tanácsadója lapunk megkeresésére deklarálta:
A javaslat célja természetesen nem az, hogy bezárjanak a magán- vagy egyházi iskolák.
A jelenlegi helyzettel ugyanis az a probléma, hogy ezek az intézmények is száz százalékos fejpénzt kapnak, miközben az állami iskoláknál sokkal több az ezzel társuló kötelesség – ez pedig utóbbiakat hátrányba hozza.
A kezdeményezés nem is légből kapott: az Értéket a Pénzért (ÚHP) intézet korábbi elemzése mutatott rá a rendszer ellentmondásaira.
„Gyakorlatilag azért fizettünk a magániskoláknak, hogy kivegyék a közintézményekből a jobban szituált diákokat, és ott hagyják a hátrányosabb helyzetű tanulókat. Ez nincs összhangban azzal, amit az állam szeretne” – egyszerűsítette le a helyzetet Ravasz. A lényeg tehát a minisztérium szerint, hogy
vagy hajlandó egy intézmény azokat a kötelességeket átvenni, amelyek érintik az állami iskolákat is, vagy ha nem, akkor az állami finanszírozás nem lehet ugyanolyan mértékű.
De mi lesz a magániskolák plusz kiadásaival?
Az egyik fentebb részletezett ellenérv szerint sok esetben a tandíj csak az épület bérleti díját hivatott fedezni. Ravasz viszont hangsúlyozza, hogy próbálnak megoldásokat találni ott, ahol ez tényleg problémát okozhat.
„Amennyiben a magániskolák betagozódnak egy adott iskolai körzetbe, akkor igényelhetnek támogatást az önkormányzattól – ez bekerült a törvényjavaslatba is” – fogalmazott, hozzátéve, hogy több garancia is akad: azáltal, hogy több kötelességet vállalnak ezek az iskolák, többet is tud nekik segíteni az állam.
Egyáltalán hol beszélhetünk tandíjról?
A miniszter tanácsadója megerősítette, hogy az egyházi iskolák túlnyomó többsége nem szed tandíjat – és a magyar tannyelvű intézményeknél sem tipikus. Ha pedig tandíjköteles is egy iskola, a legtöbb esetben nem szignifikáns a tandíj összege.
Inkább elit magániskolákra jellemző a tandíjszedés
– árulta el Ravasz.
Jegyek helyett dicséret
Az új törvényjavaslatnak köszönhetően a tanároknak lehetőségük lesz a 6–9. évfolyamok között szóbeli értékelésben is részesíteni a diákokat. Ezt az értékelési mód javarészt a magaviselet esetében lesz alkalmazva, bizonyos tantárgyak és a középiskolás diákok esetében megmaradnak a hagyományos jegyek, más tárgyaknál pedig a tanulók a jegyek és a szóbeli értékelések kombinációjából kapnak majd a végső minősítést.
Bővülnek a pedagógusok kategóriái
A parlament az oktatási reform keretén belül megszavazta, hogy bővülni fognak a pedagógusok kategóriái. Létrejön egy új kategória: a pedagógusjelölt. E kategóriába az kerülhet, aki sikeresen elvégezte a hároméves tanári képzési programot, amely az első és második szintet egyesíti.
Változik továbbá a minősítési rendszer is. A jövőben nemcsak az 5. év után lehet elvégezni az atesztációt, hanem korábban. Az első minősítést a pedagógusok és szakmai munkatársak már két év után, önálló alkalmazottként végezhetik el. A második minősítést legkorábban három évvel az első minősítés után lehet elvégezni.
Jön egy új típusú iskola
Szlovákiában létrejön az ügynökségi rendszerű duális képzés, amely megkönnyíti a kis- és középvállalkozások részvételét a duális oktatásban. Az ügynökségi munkáltató intézi az adminisztrációt és a szervezést, míg a fogadó munkáltatók csak a gyakorlati képzést biztosítják.
Az elfogadott törvénymódosítás új középiskolatípust is létrehoz, amely a jelenlegi szakközépiskolákból alakul át, és önálló intézményként működik tovább.
A minisztérium szerint az új iskola a jövő szakmailag képzett munkaerejének képzésében kap kiemelt szerepet, különösen a magasabb szintű képesítések, valamint a mesterséges intelligenciához, digitalizációhoz és automatizáláshoz igazodó oktatás terén.
A felsőoktatási törvény is átment
A parlament elfogadta a felsőoktatási törvény új változatát is, amely rugalmasabbá teszi a tanulmányokat és csökkenti a bürokráciát.
A hallgatók innentől kezdve kombinálhatják a képzési formákat, krediteket vihetnek át más programokból, és választhatnak zárógyakorlat vagy záródolgozat között. Az egyetemek döntik el a forma részleteit.
A tanárok hét évenként hat hónap alkotói szabadságot kapnak, és kilenc év munkaviszony után akár 70 éves korukig szerződhetnek.
Bevezetik a rövid tanulmányi programokat, a kötelező gyakorlati képzést, valamint a mesterséges intelligencia felelős használatának szabályait.
Kapcsolódó cikkünk
A kis létszámú alapiskolák egyesülhetnének nagyobb iskolákkal, vagy konzorciumokat hozhatnának létre, hogy erősebbé és ellenállóbbá váljanak. Az oktatási tárca szerint ugyanis van összefüggés az iskola mérete és az elért eredmények között. Csakhogy a kisiskolák között számos magyar tanintézményt találunk. Öveket tehát becsatolni: hivatalosan is megkezdődik az alapiskolák optimalizációja.
Senkit sem érhetett nagy meglepetésként azok közül, akik figyelemmel kísérik az oktatásügyi történéseket, hogy Tomáš Drucker oktatási minisztere bejelentette:
eljött az ideje az alapiskolai hálózat észszerűsítésének.
A tárcavezető ugyanis már januárban jelezte, idén már az alapiskolák lesznek terítékén, hiszen a középiskolai hálózat optimalizációja már folyamatban van.
Az alapvető problémát, amely erre ösztökéli a minisztériumot röviden úgy tudnánk megragadni, hogy sok oktatási intézmény fenntarthatatlan gazdasági szempontból. Érvényes ez főként az alacsony létszámú intézményekre – és, ami számunkra húsba vágó: a magyar alapfokú tanintézmények közül rengeteg az ilyen. Gyakorlatilag a több mint 200 alapiskolánk közel felének létszáma nem éri el a százat sem.
Ehhez már csak hozzáadódik, hogy a magyar elsősök száma csökken.
2024 szeptemberében 3635 tanuló kezdett magyar alapiskolában, míg az azt megelőző tanévben 3852
– több mint 5 és fél százalékos csökkenésről beszélünk tehát évközi viszonylatban.
De nem kell rögtön kétségbe esni, és megalapozatlan iskolai bezárásoktól tartani. Egyrészt a változtatásokat nem azonnal, hanem fokozatosan valósítják meg, egyrészt az önkormányzatokkal együttműködésben, másrészt több lehetőség is kínálkozik egy számunkra is megfelelő hálózat kiépítésére.
Mit mondott Drucker?
A miniszter kommunikációja egészen következetes, de érdemes elsőként szemügyre venni, hogyan tálalta ezúttal a terveket. A hangsúlyt most kifejezetten arra helyezte, hogy a kisiskolák szorosabban kell majd együttműködniük – még véletlenül sem arra, hogy egyes intézmények megszűnhetnek jelenlegi formájukban.
Azok az iskolák, amelyek összeolvadnak vagy valamilyen partnerségi viszonyt, konzorciumot alakítanak ki, nemcsak több pénzt kapnak majd, hanem lehetőséget is arra, hogy megosszák egymással az oktatással és az innovációval kapcsolatos tapasztalataikat. És adott esetben rugalmasan tudjanak reagálni egyes tanárok kiesésére
– fogalmazott.
Elmondása szerint a kisiskolákra évente mintegy 100 millió eurót fordítanak, miközben ezek tanulói gyengébben teljesítenek. De azt is elmondta, hogy nem a spórolás a cél, hanem az oktatás minőségének javítása. A gazdasági kérdéseket ezek alapján inkább a kiváltó oknak – ám igazából korántsem mellékes szempontnak – tekinthetjük.
Mi az a klaszter?
Az optimalizáció és azon belül is a magyar alapiskolák kulcsfogalma a klaszter lehet. Ez azt jelenti, hogy (ideális esetben) közeli iskolák szövetkeznek, és megosztanak egymás között bizonyos feladatokat, ezek költségeit közösen fedezik, és még a jogalanyiságuk sem szűnik meg.
A kisiskolák lehetőséget kapnak arra, hogy iskolai klasztereket, vagyis formális partnerségeket hozzanak létre, amelyek lehetővé teszik a tanárok, helyiségek vagy személyzet megosztását
– közölte a tárca.
Ez jól hangzik, viszont az önkormányzatoknak (az állami alapiskoláinak fenntartói) rendkívül fontos szerep jut a kérdésben. Gondoljunk csak bele, például két szomszédos falu két polgármesterének tárgyalóasztalhoz kell ülnie és egyezségre jutnia, hogyan működhetnének együtt az iskoláik. Félre kell tehát tenni minden lehetséges ellentétet, meg kell hallgatni az érintetteket és végső soron a gyerekek érdekeit szem előtt tartva kell konszenzusra jutniuk. És itt van helye szkepticizmusnak, de a felelősségen túl a motiváció is adott: nem kapnak majd kiegészítő támogatást a kisiskolák, valamint:
célzott támogatás kerül bevezetésre azok számára, amelyek aktívan keresik a megoldásokat.
Azt is belengette Drucker, hogy az iskolai körzetek rendszerét is át kell alakítani. Ez a klaszterek kialakításával szorosan összefügg, de az a kulcskérdés, hogy egy adott mikrorégió nemzetiségi összetételre milyen tekintettel lesznek az átszervezésnél.
1–4. helyett 1–3. vagy 1–5.?
A miniszter felhívta a figyelmet az úgynevezett nem teljes szervezettségű alapiskolák problémájára is – vagyis, ahol csak alsó tagozat működik, elsőtől a negyedik évfolyamig.
Ez máris kihívást jelent, különösen a tantervi reform szempontjából. Mivel három ciklusra térünk át, az iskoláknak már most el kell dönteniük, hogy megmaradnak-e az első ciklusnál – azaz az első három tanévnél –, vagy átállnak a második ciklusra az ötödik évfolyamig, ami a jövőben az alsó tagozat első szakaszát fogja jelenteni
– magyarázta.
Lényegében tehát elképzelhető, hogy továbbra is működjenek intézmények anélkül, hogy biztosítanának felső tagozatos képzést, de 2026 szeptemberére – amikor kötelező érvényűvé válik a reform – már fixálni kell: csak első ciklust (1–3.) vagy második ciklust (4–5.) is kínálnak.
Milyen szerep juthat a Szövetségnek?
A Magyar Szövetség munkacsoportot hozott létre oktatási tanács néven, melynek nem titkolt célja, hogy érdemben részt vegyen az alapiskolák optimalizációjának folyamatában. A projektért a párttagok közül Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke felel, aki már korábban is elmondta lapunknak: a cél egy saját javaslatcsomag, amely figyelembe veszi az ország déli részének regionális, demográfiai sajátosságait.
Az optimalizációt lehetővé tevő törvény július 8-ig véleményezhető tácaközi egyeztetésben, és Csenger most megerősítette:
módosító javaslatukat benyújták a megszabott határidőben.
Szavai alapján jövő héten véglegesítik a tervüket.
„A beiratkozási és a születési számok tükrében felvázoltuk, hogy mi várható négy-öt éven belül, vagyis milyen létszámok lesznek” – mondta el arról, hogy milyen szempontok alapján közelítették meg a kérdéskört.
Elmondása szerint a kis létszámú magyar alapiskolák esetében magyar tanintézményekkel, főként óvodákkal való összevonást szorgalmaznak elsősorban. Az egy településen működő szlovák és magyar iskolák összeolvadását szeretnék elkerülni – vagyis a magyar igazgatást szeretnék megtartani, ahol csak lehet.
Erre Ipolyság esetét hozta fel példának, amely szerinte mintaként szolgálhat. Itt a Pongrácz Lajos Alapiskola és a Szondy György Gimnázium összevonásával oldották meg a létszámbeli (és ebből adódó gazdasági) kérdéseket.
Azt viszont többször hangsúlyozta, hogy a döntés az önkormányzatok kezében lesz.
Egyes régiókban klaszterek kialakítását is támogatják a minisztérium nemzetiségi főosztályának javaslatára. Csenger szerint ugyan ezzel a módszerrel nem tudnak sokat spórolni, de
az oktatás minőségének javításához hozzájárulhat.
És úgy tűnik valóban szorosan együttműködnek a Petőcz Kálmán vezette nemzetiségi osztállyal, hiszen még azt is elképzelhetőnek nevezte a megyei alelnök, hogy közösen nyújtsák be meglátásaikat az optimalizációhoz.
Sőt, a tervek szerint július 7-én Komáromban egy kerekasztal-beszélgetésre kerül sor, ahol a magyar iskolák képviselői Druckerral egyeztethetnek.
Mi lesz az iskolakörzetekkel?
A törvénymódosítás következtében megváltozik az iskolai körzetek meghatározása, és bevezetik a „közoktatási szolgáltató” intézményét. Az új intézmény a gyermekek felvételét koordinálja majd, valamint előnyben fogja részesíteni a gyermekek és tanulók felvételét a közoktatási körzethez tartozás szerint, és az oktatás biztosítását nem kötheti semmilyen ellenszolgáltatáshoz vagy anyagi díjazáshoz.
Közoktatási szolgáltató lehet minden állami, önkormányzati vagy regionális iskola, valamint egyházi vagy magániskola, amennyiben megfelel a törvényben meghatározott feltételeknek. Az iskolakörzeteket az önkormányzatok határozzák majd meg, figyelembe véve az iskolák kapacitását, a gyermek lakóhelyétől való távolságot és a közlekedési infrastruktúrát. A körzetek kialakításánál kötelező az inkluzív oktatás biztosítása és a szegregáció tilalmának betartása.
Egyházi és magániskolák külön meghatározott kritériumok alapján is felveszik azokat a gyermekeket, akik elfogadják az iskola profilját és jellegét.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
