Mezzei Mónika túl volt az ötvenen, amikor beleszeretett az íjászatba. Két héttel ezelőtt, 55 évesen, Szlovákia női íjászbajnoka lett.
Ez a riport nem a korról szól. Sokkal inkább arról, hogy ha tetszik, szeretünk valamit, netán még jól is csináljuk, akkor hajrá, neki kell fogni. Bármikor, mert soha nem késő.
Mezzei Mónika a Somorjai Városi Hivatal szociális osztályának munkatársaként dolgozik, szabadidejének legnagyobb részét pedig a hagyományos íjászatnak szenteli. Először csak férjét kísérte el a különböző versenyekre, találkozókra íjász barátaival. Egy alkalommal azonban kezébe adták az íjat, hogy próbálja már ki ő is végre élesben, milyen az, amikor íjjal lő valaki. Mónika profi módon befogta a nyilat és a célpont közepébe lőtt. Mindenféle előkészület nélkül. Természetesen senki nem hitte el, hogy ez volt élete első kilövése. „Pedig így van. Ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy akkor már több éve ott voltam a versenyeken a férjem kísérőjeként, figyeltem az íjászokat, a mozdulataikat, a fogásaikat és nem utolsósorban a férjemmel minden verseny videóját visszanéztük, amit hosszasan elemeztünk utána. Úgyhogy nekem tökéletes elméleti felkészülésben volt részem, mire eldöntöttem, hogy belevágok” – mesél az előzményekről Szlovákia bajnoka.
Az első nagyobb verseny, amelyen Mezzei Mónika részt vett, 2017-ben volt Kazahsztánban. „2017 márciusában megvettem életem első íját és júniusban elmentünk Kazahsztánba egy nemzetközi versenyre. Szlovákiából ketten voltunk nők, plusz a férjem. Ott tudtuk meg, hogy nincs külön férfi és női kategória, csak a megszerzett pontszám számít. A férjem, Péter második lett az összértékelésben, mi ketten nők pedig a mintegy 150 fős mezőnyben a férfiak mellett bejutottunk a fináléba” – beszél az első verseny tapasztalatairól Mónika. Ezt követően jöttek sorban egymás után a versenyek: a magyarországi Tápiószelén megszerezte az első helyezést, a Lengyelországban megrendezett Európa-bajnokságon, ahol az utolsó találat elvétése miatt nem a második, hanem az ötödik helyen végzett. Ennek ellenére ezzel a helyezéssel is több mint elégedett volt Mónika, hiszen mindössze két és fél év edzés állt mögötte akkor.
Mezzei Mónika szerint sikerének titka a sok edzés. Hetente minimum kétszer 2-3 órát gyakorol, a versenyek előtt naponta edz ennyit. Az edzés nemcsak lövéseket, azaz a nyilak lehető legpontosabb kilövését jelenti, hanem erőgyakorlatokat is. Főleg a felsőtest, a karizmok, a hátizmok erősítését, hiszen maga az íj sem könnyű és a nyilak kilövéséhez erős, biztos kézre van szükség, de a jó szem is fontos. Mezzei Mónika és férje, Péter már évek óta a marcelházai Fekete Sólyom Történelmi Íjászklub tagjai, melynek vezetője, Bogár Péter íjászati távlövészetben idén világbajnoki címet nyert Törökországban.
Különbözőek a versenyek. Vannak a céltáblára lövő, meglehetősen statikus, illetve az úgynevezett 3D-s versenyek, amikor különböző állatok élethű makettjeire lőnek a versenyzők. Ezek a mozgalmasabbak, mert érdekes, változatos a helyszín. Ilyen volt a szeptemberi szlovákiai bajnokság Duchonkán is, amelyet a női kategóriában Mónika, a férfiaknál pedig férje, Mezei Péter nyert meg, és ilyen volt a több hónapon át tartó 3D-s Szlovák Kupa is, amelyen a tradicionális íjászatban ismét a Mezzei házaspár tarolt. Ez utóbbi márciusban kezdődött Rimaszombatban, majd folytatódott többek közt Pozsonyborostyánkőn (Borinka), Vágtornócon, Dobsinán, Szklabinyaváralján és az utolsó helyszín októberben Dejte (Dechtice) volt. Egy-egy fordulón több kilométert is gyalogolnak a versenyzők íjaikkal, nyílvesszőikkel együtt, mert a 32 állat makettje, az adott területen elég nagy távolságban van egymástól felállítva. A versenyeken általában kosztümökben vesznek részt a Fekete Sólyom Íjászklub tagjai, amellyel mindig pluszpontokat szereznek. Nem csoda, hiszen ezeket történész tervezte a korabeli 8–10. századi ruházat korhű másaként. A nyílvesszőket is maguk készítik cédrusfából, mert a nyílvessző minősége a pontos találat egyik feltétele.
A pár héttel ezelőtti norvégiai támadás kapcsán, amikor íjjal lőtt és öt embert ölt meg egy támadó, valószínűleg többekben is felmerült, hogy az íj valóban fegyver, nemcsak sporteszköz. Ehhez mérten is kell vele bánni. Versenyeken és edzésen kívül nem szabad felhúzott, azaz lövésre kész állapotban tartani, az ideget (ez a hivatalos neve az íjra feszített húrnak), csak a versenyek előtti pillanatokban engedélyezett kifeszíteni, addig tokban kell tartani. Az íjat csak céltáblára irányítva, lőállásból szabad íjvesszővel együtt kihúzni, ilyen téren nincs helye semmiféle viccelődésnek, mert a nyílvessző akaratlanul is elszabadulhat. Egyelőre nem szükséges fegyvertartási engedély az íj használatához, elég a Szlovák Íjászszövetség tagjának lenni. A norvégiai Kongsberg városában történt gyilkosságokkal kapcsolatban, az íjászok véleménye szerint egy gyakorlott lövészről van szó, mert a nyílvessző kilövése távolról sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.
A magyarországi versenyeken elért helyezéseket különösen értékesnek tartja Mezzei Mónika, mert ezeken nagy a konkurencia. Egyrészt óriási hagyománya van az íjászatnak, másrészt az állam minden lehetséges módon támogatja ezt a sportágat, ami például nálunk, Szlovákiában nem jellemző. A magyarokon kívül az ázsiai nemzetek a legerősebbek, érthető módon történelmi hagyományaikból kifolyólag, mert – ahogyan Mónika mondja – ők már íjjal születnek, így főleg a lovas íjászaik szinte legyőzhetetlenek. Ő ismét megpróbálja, jövő szeptemberben Szlovéniában a világbajnokságon.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
