Igényesen felújított, gyönyörű neoreneszánsz tömb hívja fel magára a figyelmet Budapesten, a Múzeum és az Ötpacsirta utca sarkán. Ahogy a környék több palotája, egykor ez is a népes Károlyi családé volt.
Károlyi Sándor és Ede felkérésére Szkalnitzky Antal és Pucher József tervei alapján emelték, és 1871 tavaszára készült el. A különleges szépségű, barokkos kovácsoltvas korlátokkal ékített körlépcsőház padlóján gondosan renoválták az apró mozaikkockákból kirakott sárkánykígyós-karvalyos Károlyi-címert, a mennyezeten, Lotz Károly szekkóján Auróra alakjával tündököl a hajnalhasadás; az egymásba nyíló, stukkókkal díszített földszinti és emeleti termekben a könyvtár mellett már közösségi és kiállítóterek várják a betérőket.
Az udvar igazán árulkodó a palota új rendeltetését illetően, a 19. századot idéző nemesi elegancia keveredik a „görög Kelethez” társított, fenséges egzotikummal: gloriette-szerű kupolás fiálé, bizánci ívek, pávamotívumos fali ivókút…
Az ikonok fegyelmezett lényeglátását tükröző, azonnal feltűnő mozaikfelület Nagy Szent Vazult, Aranyszájú Szent Jánost és Nazianzi Szent Gergelyt ábrázolja. Az egykori istálló helyén az ő tiszteletükre szentelték fel a Három Szent Főpap templomát, amelyet a világhírű görög ikonművész, Georgiosz Kordisz festett ki csapatával. A hit, a kultúra, a tudomány, a befogadás és a párbeszéd szellemét képviselő, régi konstantinápolyi (isztambuli) városrészre, lámpásfényre, világítótoronyra egyaránt utaló Fanarion Ortodox Keresztény Dialógus Központ ünnepélyes átadására – Bartholomaiosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka jelenlétében – szeptember 5-én került sor.
*
A megújult palotaegyüttes bejárásában Kupusz Arszenia szerzetesnővér, a beruházás egyházi projektirányítója és Nacsinák Gergely András ortodox pap, a Fanarion egyházi igazgatója volt segítségünkre.
Az alapos helyismerettel rendelkező, ikonfestőként is tevékeny nővért először arról kérdeztük, „egyháztörténetileg” milyen út vezetett a megnyitásáig. Elmondta: „Egykor a görög közösségé volt a Petőfi téri Istenszülő elhunyta-templom, de az 1951-ben a Moszkvai Patriarchátus tulajdonába került. A Fanarion most nem annak kárpótlásaként vagy ellentételezéseként jött létre, hanem azért, hogy ki tudjon teljesedni az a gazdag örökség, amit – az Egyetemes Patriarchátus égisze alatt – az ortodoxia hordoz. 2011-ben iktatták be hivatalába Arszeniosz ausztriai metropolitát, a Magyarországi Exarchátus kormányzó főpapját. A szűkös Váci utcai központot, a kis kápolnánkat látva világossá vált számára: Egyházunk nagyobb és méltóbb helyet érdemelne Budapest szívében. Hosszas tárgyalássorozat kezdődött, majd 2014-ben a magyar állam együttműködési megállapodást kötött az Egyház vezetőivel. 2017-ben sikerült megtalálni a leendő központ épületét, a rossz állapotban lévő, Múzeum utcai Károlyi-palotát, amelyben korábban a MÁV Szimfonikusoknak volt próbaterme és néhány irodája. Az objektumnak tán öt százalékát használta a zenekar, a többi elhanyagolt rész romos, életveszélyes állapotban várta jobb sorsát. A kulcsok átadása után, 2020 októberében vehettük birtokba a palotát, ezután kezdődött a tervezés; 2021-ben – szintén Bartholomaiosz pátriárka jelenlétében – tették le az új templom alapkövét. A Három Szent Főpap temploma az egykori – teljesen elbontott – istálló helyére épült, amelynek külső falait kor- és stílushű módon állították vissza.”
Nacsinák Gergely András először a Fanarion adta lehetőségek bőséges tárházáról szólt: „Már csak a négyzetméterek nagy számából adódóan is multifunkcionális épületnek kell lennie, ahogy az Egyház maga is multifunkcionális létező. A Váci utcai kápolnánkban nem tudtuk kellőképpen kibontakoztatni a talentumainkat. A magyar ajkú ortodox közösségben erős az értelmiségi réteg, köreinkben sok a művész, tudós, egyetemi tanár. Ebből következően ideális egy olyan hely, ahol teológiai, kulturális és tudományos értékeinket egyaránt megoszthatjuk. Az Egyház inkarnálódik a világban, a megtestesülés misztériumát hordozza, ezért a legközvetlenebb módon kell megszólítania a környezetét: az itt élők számára is igyekszünk programokat, közösségi tereket biztosítani. E minden értelemben nyitott, befogadó intézményben egyebek mellett könyvtár működik majd, konferenciáknak, állandó és időszaki kiállításoknak adhat otthont; rövidesen vendéglátóhely, kávézó és könyvesbolt nyílik.
A Fanariont a nyugati és a keleti kereszténység közötti találkozás, a kereszténység és a világ közötti párbeszéd helyeként képzeltük el. Nem csak a budapestieket várja, egyfajta regionális központ lehet mindazok számára, akik az ortodoxia, a keleti kereszténység, a Kárpát-medencében megjelenő bizánci történelem iránt érdeklődnek. Az épületegyüttest az teszi egyedülállóvá, hogy itt a neoreneszánsz magyar történeti tér és az ortodox kereszténység hagyományos építészeti-művészeti elemei találkoznak, nem elkülönülve, hanem egymásba szövődve, ha tetszik, már ebben is dialógust folytatva. Példa erre a nyolcszögletű Zavírasz-terem is, ahol a magyar felvilágosodás korában hazánkban élő és alkotó Jeórjiosz Zavírasz görög nyelvű könyvtárának nagyobb részét helyeztük el. A templom mellett két kápolna lett kialakítva: a »felső«, amelyet Szent István király és Szent Hierotheosz püspök tiszteletére szenteltek, az Egyház kifelé forduló, missziós aspektusát képviseli, a pinceszinten elhelyezkedő másik, egész pici kis kápolna pedig a befelé fordulást, a Jézus-ima, a szív imájának meghittségét fejezi ki.”
A Múzeum utcai nagykapun belépve rögtön az épületelemek említett „fúziója” tűnik fel. Kupusz Arszenia az udvarban megvalósult bizánci-ortodox részleteket mutatta: „Elmondható, hogy minden ortodox monostorban van egy udvar kúttal, sok helyen – így a Fanarionban is – fiáléval. A vízszentelő fiálét nagyobb ünnepeken, illetve január 6-án, vízkeresztkor használjuk. A megnyitó alkalmával Bartholomaiosz pátriárka az itt megszentelt vízzel áldotta meg az intézményt. Míg a fiálé művészeti elemeit Mátyássy László szobrászművész készítette el, addig a bizánci stílusú fali ívókút Orr Lajos és fia, Orr Péter munkája. A templom falán látható, mozaikból kirakott vakablakok egy athéni görög ortodox művészházaspár alkotásai. Az előtemplom bejárata feletti, a három szent főpapot, Nagy Szent Vazult, Aranyszájú Szent Jánost és Nazianzi Szent Gergelyt ábrázoló mozaikot a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense, Kürtösi Brigitta készítette a tanítványaival. A három, ugyancsak a szent főpapoknak szentelt harangon túl egy – a szerzetesek ébresztését és a szertartásokra való összehívását szolgáló – szimandron is függ az udvar falán.”
*
Az elő- és a nagytemplomot, illetve a két kápolnát kifestő Georgiosz Kordisz gazdag életművéből „ICON. ΕΙΚΟΝΑ. IKON” címmel tárlat nyílt; a görög művész festményei, ikonjai egy éven át lesznek láthatók a Fanarion emeleti kiállítótermeiben.
Arszenia nővér méltatta a világjáró alkotót, aki immár Budapesten is letette a névjegyét: „Kordisz elismert, nemzetközi hírű ikonfestő, aki hatfős görög csapattal és időnként egy-két besegítővel dolgozik. A görög ikonfestészetnek két fő irányzata, iskolája van: a bizánci és a krétai. A teológiában és a képzőművészet különböző ágaiban jártas Kordisz negyvenéves tudományos kutatómunka fényében azt vallja, hogy az ikonok másolása nem azonos a hagyomány őrzésével. A hagyomány sokkal inkább élő hagyomány. Ő talán nem is tudja, de történelmet ír a csapatával, hiszen olyan iskolát alakított ki, amelyben a krétai és a bizánci vonal találkozik. Nincs a világon még egy olyan ikonfestő társulás, amely az élő hagyomány őrzésével másfél hónap alatt ki tud festeni egy templomot.”
Nacsinák Gergely András hozzátette, hogy nemzetközi együttműködés keretében sikerült felvenni a kapcsolatot a Kordisz által vezetett, kortárs bizánci művészettel foglalkozó Writing the Light iskolával; Görögország és az Egyesült Államok után Budapesten, a Fanarionban is lesznek rendszeres elméleti és gyakorlati kurzusaik.
A végére hagytuk a kordiszi fő mű, a Három Szent Főpap templomának „ikonográfiáját”, amelyet a központ egyházi igazgatója röviden így összegzett: „Az előtér, az előtemplom falain ószövetségi jelenetek és a próféták képei láthatók. A legtöbb ortodox templom centrális elrendezésű, körbe írt kereszt alaprajzzal. Ez nem ilyen, hanem bazilikális, hosszúházas, a végén apszissal. Az ortodox freskófestészet nagy része, a templomtér ikonográfiai kialakítása a 12–13. század óta a centrális elrendezéshez igazodik. A korábbi, 10. századi bazilikális formának nincs meg pontosan ez a fajta tradicionális ikonográfiai rendje, amelyhez az ortodox ikonfestők hozzászoktak. Kordisz így a hagyományos ikonográfiát e bazilikális elrendezésű templomra alkalmazta, ahol nincs kupola, nincsenek csegelyek a négy evangélistával…
A kifestést egy olyasféle hosszanti »processzióval« oldotta meg, mint amilyet például a ravennai Sant’Apollinare Nuovo-bazilikában láthatunk. Itt is a szentek »felvonulása« halad az oltár felé; fölötte a falképek Krisztus életének jeleneteit mutatják.
A mennyezet két ábrázolása A trón előkészítése és A Pantokrátor. A templom hátsó falán a hagyománynak megfelelően az Istenszülő elszenderülése kapott helyet, alatta pedig Mária életéből vett jelenetek sorakoznak. Az apszisban, a szentély fölött az orans (imádkozó) kéztartású Istenszülő – ölében a gyermek Jézussal – utal az inkarnációra.”
Fotó: Fábián Attila
Pallós Tamás/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. október 4-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
