Aristo zseniálisan foglalja össze a lényeget:
Nekem pedig a régi vicc jut eszembe:
Az amerikaiak kiképzik a legszuperebb kémet, akit a Szovjetunióban fognak bevetni. Nem csak oroszul tanul meg anyanyelvi szinten, de szibériai népek nyelveiben is otthonosan mozog, kívülről fújja az orosz történelmet és a munkásmozgalom történetét – egyszóval, mindent megtanítanak neki, amit egyáltalán meg lehet tanítani. Tíz év képzés után végre eljön a nagy nap, ejtőernyővel ledobják valahol Szibéria fölött. A szuperkén olyan szerencsétlenül ér földet, hogy eltöri a lábát. Egy egész napot fekszik a farkasordító hidegben, már majdnem meghal, amikor egy orosz öregasszony rátalál és hazaviszi a kunyhójába. Egy hét lábadozás után a nénike gyanakodva így szól a szuper kémhez:
-Mondsza fiam, nem vagy te véletlenül amerikai kém?
A szuper kém már-már felháborodva és tökéletes szibériai orosz akcentussal válaszol:
-Jaj bábuska, hát hogy is mondhat ilyet nekem, hát hogy jut eszébe, miért gondolja?
-Tudod fiam, nagyon ritka mifelénk a néger…
Igen. Itt a normalitás vége. És ma már ez nem vicc.
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
