Nyitott szemmel és füllel járva újra és újra rácsodálkozom, hogy eleink és kortárs művészeink mennyire értették és értik a piros pirulát. A fájdalmas tudás művészi megjelenítése különleges élményt ad. Vegyük terítékre az “Elment a madárka” című népdal-feldolgozást a Kolompos együttestől, ami a nagyon jól sikerült Furulyás Palkó lemez utolsó nótája. Az előadók borzongatóan szépen adják át a kétségbeesett férfi fájdalmát és a kalandot kereső, bezártságot nem tűrő nő zabolázhatatlanságát.
A Kolompos feldolgozását nem találtam meg online, de ízelítőnek ajánlom az alábbi változatot, amely szintén nem rossz, csak itt sajnos a férfi szólamot is lányok adják elő:
Figyeljünk értő módon a szövegre, és fogalmazzuk is meg annak RedPill értelmezését!
“Tartsunk szünetet” – mondta az ifjú hölgy, mert az unalmassá vált udvarló helyett inkább kalandozni szeretne, de azért egy álló évig még felhőzteti a fiút, mert véletlenül sem akar a pad alá esni. Meg ha becsúszik egy poronty, azt is finanszíroznia kell ugye valakinek.
A jólnevelt béta nem tudja mit rontott el. Egyetlen célja hogy visszaszerezze szerelmét. Mivel mást nem ismer, azzal próbálkozik amire alkalmas: még több bétasággal. Az eltartó, mindenben támogató szerepet irreális magaslatokba emeli, olyannyira, hogy már önmaga paródiájává válik. Az elhalmozást egyenesen már visszataszító (creepy) szintre emeli.
A féltő, mindennel elhalmozás és közben bezárás a fiatal nő számára undort kelt. A rendezett élet ajánlatát könnyelműen visszautasítja és helyette izgalmat keres. Azt a férfit, aki a kaland ígéretével bizseregteti a lelkét. Az izgalom és az otthonteremtés persze kizárják egymást, így kénytelen ágról ágra szállni, mai kifejezéssel élve a “faszkörhintán” kalandozni.
Mint láthatjuk, a piros pirula nem csak a nőkhöz fűződő jelenkori viszonyainkat teszi érthetőbbé és élhetőbbé, de segít a kulturális örökségünk tisztább megértésében is.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
