Amikor Péter Gábor egyik főcsatlósát, Bálint István idegorvost letartóztatták, a lakásán megtalálták “Eisenberger Benő” kórtörténetét. Az ÁVH megsemmisítette az iratot, ami azért furcsa, mert „Eisenberger Benő” Péter Gábort takarta, aki csak később vette fel mozgalmi, magyarosan csengő nevét. Péter Gábor bátyja, Sámuel a visszaemlékezések és iratok szerint bolond volt, az ÁVH vezére egy ismert pszichoanalitikussal raboltatta haza. Péter nővére, Katalin pedig végül Lipótra került, s annak férjét, a szerencsétlen asztalosmestert, aki az egész Péter családot támogatta korábban, kihallgatás közben verték agyon. Őrült volt-e Péter Gábor? Bemutatjuk az Eisenberger családot.
Major Ákos történetét ott hagytam abba, hogy elvállalta Péter Gábor (és Farkas Mihályék) védelmét. De most felmerül egy igazán érdekes kérdés: elmebeteg volt-e Péter Gábor? Mert, hogy velejéig elvetemült, saját bűneivel szembenézni képtelen ember volt, az vitathatatlan.
Müller Rolf idén megjelent, nagy publicitást kapott művében történészként nem foglalt állást Péter őrültségének kérdésében, és ebben nincs is semmi kivetnivaló. Ehhez több megbízható irat és erre alkalmas szakemberek (pszichológusok stb.) kellenének. Én még annyira sem tudnék dönteni, de azért érdemes kicsit körüljárni a kérdést. Természetesen nem azzal a céllal, hogy a felelősségét csökkentsük, de nem érdektelen utánajárni, milyen elmeállapotú ember volt, milyen démonok álltak mögötte, éltek benne.
Kezdjük egy Péterhez képest ismeretlenebb figura, Bálint István, az ÁVH rettegett orvosának bemutatásával. Bálintot joggal tartjuk Péter rossz szellemének, utóbbi a börtönben írt feljegyzésében ezt írta róla:
Zinner Tibor jogtörténész, aki a nyolcvanas években az idős Bálinttal és Péter Gáborral is interjút készített, azt mondta, hogy a két férfi órákat töltött Péter úszómedencéje mellett sétálgatva, ahol az ÁVH vezetője meghallgatta az idegorvosból lett ÁVH-s tanácsait. Ehhez képest érdekes igazán az, hogy amikor Péter után (vagyis velük együtt) Bálintot is letartóztatták, a következő jegyzőkönyv készült el:
„Bálint beleegyezik abba, hogy a házkutatás során talált tárgyak közül megsemmitsítenek: 5 db Bibliát, […] 8 dosszié háborús bűnösökkel foglalkozó anyag […] 7 boritékban háborús bünösökkel foglalkozó anyag […]
Egy darab kortörténet – Eisenberger Benőé, Benjáminé, azaz Péter Gáboré.
Ezek a feltevések még izgalmasabbak, ha megemlítjük, hogy Péter Gábor bátyját bolondnak tartották, nővérét pedig elmegyógyintézetbe vitték – jóllehet, utóbbit politikai okokból is. (Ahogyan Péter egyik főembere, Janikovszky Béla szintén Lipótra záratta első feleségét – bővebben cikkemben és a Hamvas Intézet folyóiratába írt tanulmányomban).
Most hadd térjek át Péter Gábor fivérére, Eisenberger Sámuelre. A fiatalembert is megpróbálták beleszőni Péterék ügyébe, de később elengedték, mert nem tudták igazán felhasználni.
„Arra, hogy Péter Gábor kém, az egyik bizonyíték, hogy hazahozatta Amerikából a bátyját, a >titkos ügynök< Sámuelt, amint azt Vég Béla említette – írta Pünkösti Árpád. – A félnótás Eisenberger Sámuelt betegsége miatt csempésztette haza a PB Rajkkal és Kádárral, mert kellemetlen lett volna, ha az USA-ban kiderül, kinek a testvére. Itthon aztán Sámuel egy szabónál dolgozott a Lövölde tér környékén, s az utcán nem egyszer meztelenre vetkőzött. Testvére után letartóztatták őt is. Mivel voltak tiszta pillanatai, Farkas Mihály úgy vallathatta, mint bárki mást. Sámuel elmondta: Amerikában valami intézetben volt és ott tanították valamire. Ez a kémiskola! Dühöngései pedig azt bizonyítják, hogy rafinált kém”.
Az ÁVH nyomozása szerint személyesen Székács István pszichoanalitikus (1999-es méltatása itt) hozta haza Amerikából Eisenberger Sámuelt, az orvost is 1953-ban vették őrizetbe, természetesen őt is kémkedéssel vádolták. Péter Gábor bátyját január közepén hallgatták ki, az alábbiakban a vizsgálati dossziéjából fogok idézni. (Jegyzőkönyv, 1953. január 13.). Természetesen óvatosan kell kezelni ezt a vallomást, de több részlete (a letartóztatás, az internálás) valószínűleg igaz. A vallomás kezdete „9.50”, a vége: „23 óra”. „Eisenberger Sámuel, születtem 1903-ban, Ujfehértón. Hárman vagyunk testvérek, Péter Gábor /Eisenberger Benő/ öcsém és Eisenberger Kató növérem. […] 1930 végén elmentem dolgozni, mint szabó segéd Klaoben Gézához [Klauber Géza szabó szerepel egy 1912-es címjegyzékben – MG], ott dolgoztam 1 évig. […] 1932-ben dolgoztam Szeszárki nevezetü szabómesternél 10 hónapig. Onnan elmentem Kiss nevezetü szabómesterhez dolgozni, Dohány-ut 2, ahol 6 évig dolgoztam és onnan vándoroltam ki Amerikába.”
„Mikor ment ki Amerikába?” – kérdezte Eisenberger Sámuel vallatója. „1935. április 15-én mentem ki Amerikába.” [Ebből látjuk, hogy az évszámok nem igazán stimmelnek]. „Kinek a segitségével?” „Péter Gábor és Grajner segitségével. Ők szerezték be az összes szükséges dokumentumokat Amerikába való kivándorlásomat. Grajnert azelőtt én nem ismertem, nekem az őcsém Péter Gábor mutatta be 1935 januárjába. […] öcsém Péter Gábor azt mondta, hogy Grajner hazajött Amerikából látogatóba és kint neki kivándorló irodája van, ezért tudja hamar megszerezni az utleveleket. Krajneren keresztül mentem ki 1935 IV. 15-én.” [Jellemző az ÁVH-ra, hogy kétszer G-vel, egyszer K-val írták Grajner nevét.]
„Kikhez ment?” „Megérkezésemkor növérem és sógorom Lusztig Gyula és Lusztig Gyuláné vártak az állomáson. […] Sógoromnak önálló faesztergályos üzeme volt. […]”. [Sokáig ők is tartották el, ahogy a későbbi Péter Gábort is ők támogatták]. „Hányszor volt letartóztatva?” „Letartóztatva egyszer voltam 1948 október közepén. […]
[Aki ugye 1945-től már a Politikai Rendőrség (majd ÁVÓ, ÁVH) vezetője volt, így igazán érdekesen csengett kint is a neve – MG]. Kihallgatás után elvittek egy másik őrszobára, ahol 2 óra hosszát voltam. […] Onnan elvittek egy nagy kőépületbe, ahol 2 napig tartottak. […] míg ott voltam egy rendőr volt állandóan velem egyszobában, utána elvittek Belevanba. […] Onnan átvittek az internáló táborba, ami Belevánhoz tartozik. Ott voltam 5 hétig, onnan jöttem Magyarországra. Növérem a beleváni börtönbe kétszer volt, az internáló táborban 3-4-szer.
Ott fogok találkozni velük és egy fiatalemberrel. Engem kihivtak az irodából és közölték velem, hogy ott van egy autó és az magát kiviszi a repülőtérre velem egy odautazó fiatalemberrel. Kivitt a repülőtérre, ahol átadott a fiatalembernek, nevét nem tudom. [Ha minden igaz: Székács István] Először láttam utolsó vasárnap a növéremnél. Ott beszéltem vele és közölte, hogy meg fogja szervezni az utleveleket. Másodszor láttam őt a repülőtéren, amikor hazahozott. Növérem annyit közölt még velem, ha pénzre van szükségem, akkor kérjek mindig a fiatalembertől. […] Lizabet repülőtérről indultunk el 4-5 óra között. Milyen utvonalon jöttünk nem emlékszem, azt tudom, hogy háromszor szálltunk le. Az utolsó Prágában volt.
A teljes cikk a PestiSracok.hu oldalon olvasható el!
Mező Gábor – www.pestisracok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
