Az adatok egészen mást mutatnak!
A számok makacs dolgok, meg a statisztikák is. Márpedig ezek azt mutatják, hogy a magyar emberek egyáltalán nem akarnak politikai átrendeződést.
Másfél hete megy a vita arról, hogy ki nyerte meg az önkormányzati választást. Az ellenzék azt mondja, hogy a ők, a kormánypártok viszont a saját sikerükről beszélnek. Sokan azt állítják, hogy mindkét oldalnak igaza van, márpedig a helyzet az, hogy ez egyrészt lehetetlen, másrészt pedig nem igaz.
A baloldal ugye a 2006-os országgyűlési választások óta nyert semmit. Ellenben a kormányoldal folyamatosan „behúzza” az összes voksolást, ráadásul nem is kicsit, hiszen immár a harmadik kétharmad korszakát éljük az országban. A HVG-ben – amelyet ugye nem nagyon lehet megvádolni azzal, hogy különösebben tolná a kormány szekerét – jelent meg egy elemzés, ami mindjárt azzal a megdöbbentő mondattal kezdődik, hogy
Egy most vasárnap rendezendő országgyűlési választáson a Fidesz kényelmes, bár nem kétharmados többséget szerezne. Amennyiben egy parlamenti választáson a szavazók ugyanúgy voksolnak, mint az egy hete lezajlott önkormányzatin, úgy – ebben a választási rendszerben – a jelenlegi 15 mellett további 20-25 egyéni választókerületben nyílik reális esély ellenzéki mandátumszerzésre.
A rendszer működése olyan, hogy az egyéni körzetek mandátumának változásai után a kormánypártok a kompenzációs listán kapna további 10 helyet, vagyis valóban nem változnának sokat az arányok, de semmiképpen sem lenne ellenzéki söprés.
A kormánypártok újabb sikerét az hozza, hogy stabil a szavazóbáziása. Emlékezhetünk arra, hogy tavaly 2,8 millióan választották a Fidesz-KDNP pártszövetséget. Nem felejthetjük el, hogy akkor extra magas volt a részvétel. Október 13-án is meghaladta a kétmilliót azok száma, akik a megyei listán és a nagyvárosokban a kormánypárti jelöltet támogatták.
És ez semmi!
Az ellenzékiek ugyan komoly erősödésről beszélnek, de ez is csak abból a szempontból igaz, hogy „látványgyőzelmeket arattak”, vagyis például Budapesten és több nagy városban is az összefogás nyert – ez ad okot a váratlan önbizalomnövekedésre. Az öt évvel ezelőtti voksoláshoz képest a szavazatok számát tekintve a Fidesz erősödött, az ellenzék százalékos eredménye gyengült.
százalékosan csak Budapesten esett vissza, de a főpolgármester választáson Tarlós István – darabszámot tekintve – több voksot kapott, mint öt évvel ezelőtt.
Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy az EP-választásokhoz képest is többen szavaztak a Fidesz-KDNP-re, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy kicsit sincs kormányváltó hangulat.
Az ellenzéki előrelépést – mert rájuk is többen szavaztak – maga a HVG is árnyalja, hiszen ez sem olyan egyértelmű.
Az ellenzéki pártok listái és jelöltjei összesen 230 ezer szavazattal gyarapodtak májushoz képest, ha az akkori eredménybe nem számítjuk bele a szavazólapokról időközben többnyire eltűnt MKKP, LMP és Munkáspárt eredményeit. Amennyiben beleszámítjuk, úgy a bővülés már csak ötvenezres, és három százalékos romlást mutat. Ha tehát a most összefogó ellenzéki pártok (DK, Jobbik, Momentum, MSZP és a logójával és jelöltjeivel csatlakozó LMP) tavaszi támogatottságát vesszük alapul, úgy azt látjuk, hogy nagyvárosi szinten az ellenzéki szavazók egyetlen fővel sem lettek többen, sőt 16 ezerrel fogytak.
Az is tény, hogy az ellenzéki oldal átrendeződik. A DK négyszázezerrel több szavazatot kapott, miközben a Jobbik például 300 ezerrel kevesebbet, de az MSZP is jelentős bukásban van, hiszen 190 ezret veszített az EP-választáshoz képest. A megyei listákon persze ez csak arra volt elég, hogy a második helyért küzdjenek. Persze nehéz vizsgálni a helyzetet, mert több megyében volt listás összefogás is, ám ez sem hozott győzelmet sehol.
A kisebb településeken nehezebb következtetéseket levonni, hiszen itt nem minden esetben számítanak a pártok. Már csak azért sem, mert sok helyen „kiugrott” szocik alapítottak civil szervezeteket és a választók megtévesztésével kerültek hatalomra, vagy csak gyűjtöttek szavazatokat. Aztán voltak olyan települések is, amelyeken a valódi civil egyesület mindkét oldal jelöltjét legyőzte és akad olyan város is, ahol már volt fideszes, a pártból kilépett ember áll az önkormányzat élén.
A nagyobb városokban egy új, de simán kezelhető jelenséggel szembesülhettünk: belharc bontakozott ki a fideszesek között. Ezt 2022-re nyilván kezelik és azért az egy másik pálya lesz.
Sokan összevetik a mostani helyzetet a 2006-ossal, amikor a Gyurcsány beszéd kiszivárgása után a Fidesz-KDNP elsöpörte a baloldalt az önkormányzati választáson. Bár azért utóbbi kijelentéssel is legyünk óvatosak. Akkor ugye baloldali maradt a főpolgármester és huszonegy polgármesteri helyet is megóvott a megyei jogú városokban, illetve a fővárosi kerületekben. Most ez a szám 24, de tudjuk mi következett 2010-ben a parlamenti választáson, vagyis ezekből az adatokból sem az tükröződik, hogy olyan nagy bajban lenne a kormánypártok oldala.
Szóval az adatok azt mutatják, hogy korai még elsöprő balliberális előretörésről beszélni, másként: nincs helyzet.
(statisztikák: hvg.hu)
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
