Ellen

Nem tudunk disztingválni, értelmesen különbséget tenni ellenfél és ellenség, barátság és bratyizás, barátságosság és szervilizmus között, szóval a hasonlót nem tudjuk megkülönböztetni a valóditól. A kommunisták olyan dühödten támadnak az ellenfelükre, mintha a halál karmaiból kellene a szegény népet kiragadni, holott az elvesztett hatalomért áhítoznak körömszakadtáig. A vak is látja, mit akarnak. De, őket nem akarja senki, legalább is a nép tanulékonyabb része azt mondja, köszönöm, nem kérem az áldásotokat. De csak erőltetik a finom kommunista világukat.

Most az EU oltárán áldoznák fel a magyar érdeket, csakhogy nekik is jusson valami. Így voltak a “szocialista internacionalizmussal” is, a béketábor leghűségesebb talpnyalóiként kiárusították az országot a szovjet elvtársaknak, megkérdőjelezhetetlen tényként szajkózták a szocializmus győzedelmes logóit, a végső győzelembe vetett vak hitet nemcsak hirdették, hanem meg is követelték az alattvalóiknak tekintett polgároktól. Szikrányi ellentmondást sem tűrhetett az “élcsapat”, a mindenható MSZMP, amelynek utódai most a kapitalizmussá vedlett szocializmust éltetik, szoc – liberális, zavaros, mocskos eszméket hirdetnek az MSZP színeiben.
Globalizáció, “liberalizmusnak” nevezett moslék, mindenféle sátáni eszmék.

Nem mintha maguk is ne tudnák, hogy csak a teljesen tudatlan, ezért tájékozatlan “tömegek”, a maguk kis hasznát számoló maroknyi csoportocskák hiszik azt, hogy szocialista lett egyik napról a másikra a kommunista fekély. Persze, az is igaz, hogy van egy réteg Magyarországon, amelynek érdekében áll a kommunista magvak kicsíráztatása: a sok lopott vagyonnak gazda kell. Mennyi, de mennyi lopott jószág, a néptől elbitorolt vagyon lapulhat ezekben a zsebekben, csak az Isten tudja! Az ismert mondás szerint, csak a jéghegy csúcsát jelenthetik a napfényre került, a pártfunkcionáriusok által rejtegetett milliók.

Mint a kerozinnal átitatott földek, olyan a mai társadalom is: itt-ott fel felbukkan valamilyen jól ismert név a múltból, a leszármazottak immár törvényesen birtokolják a vagyont, a státuszt, miegyebet. Pedig csak a joggal való visszaélés teszi lehetővé számukra a márványból készült kacsaúsztatóban való lubickolást, az amúgy bukásra ítélt életvitelt.

A múlt forgácsaiból, az árvák könnyéből, a meggyötört nép izzadságcseppjeiből nőnek ki ezek a dologtalan egyedek, és nőnek fel ez égig! A gyalázatos egük azonban nem terjed tovább a múlt ganédombjánál, ahová kerülnek mindannyian, csalárd őseikkel együtt. Erkölcs, bűntudat – ismeretlen fogalmak nekik, persze nem is olyan fajták, akiket lelkiismeret kínozna. Csak a gyalázkodás, amihez értenek, de ahhoz nagyon! A mocskolódás maga a mocsok.

Ebből áll a szocialista EU is: a zsidó finánctőke, a kommunista utódpártok, a talajt vesztett emberek “liberális” téveszmerendszere, a veszett kutyaként viselkedő kapitalizmus, a keresztényellenes sátáni világ. Égig érő szemétkupac mindez, nemzetgyilkos gőzt párologtató pszeudoképződmény.

Nem ilyen jövőre vágyik Európa, a népek büszke tárháza. Nem a zsidó finánctőke fogja nekünk elhozni a boldog jövőt, hanem a mindennapok hősei, az emberek munkájával épült valóság, a népek szabad közössége.

Igen. De ezek szavak. Ha akarom, szóvirágok. Aminek nagymesterei voltak a kommunista kertészek, és az utódoknak most Európa adja a terepet a kertészkedéshez. De nem virág fog kikelni átkozott ténykedésük eredményekét, hanem gaz, mindent elborító kapitalista dudva, kopár föld, sivatag, halál.

Nem hagyhatjuk, hogy az enyészet legyen úrrá szép hazánkon, Európán, a világon. A féktelen gonoszság, az embertelen eszmék után végre térjünk észre, ne hagyjuk magunkat félrevezetni. Cselekedni kell a jobbik oldalnak is az emberiség közös boldogulásáért!

Erdélyi János

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kategória:Publicisztika


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »