Az elmúlt hetekben rengeteg olyan döntés született Nyugaton, amelyek okkal töltik el nyugtalansággal és aggodalommal az embert. Ám ha sorra vesszük a történéseket és azokat egymásra épülő eseményekként szemléljük, akkor az eszkaláción és háborús retorikán túl mást is láthatunk. Ha a Nyugat (értsd: az USA) neki előnyös helyzetben akarná befagyasztani a konfliktust, akkor pontosan így és pontosan most kellene eljárnia.
A háborút épp azért kellett volna elkerülni, mert ha egyszer elindul, iszonyúan nehéz leállítani. Önálló entitásként kezd el létezni, amelyre üzleti modellek és korrupciós láncok épülnek fel. Mindenki, aki hasznot húz a harcokból és azok következményeiből (energiacégek, fegyvergyárosok, politikusok, jelenlegi és volt katonák különféle érdekeltségekkel), azoknak érdekében áll életben tartani a szörnyeteget.
Ha mégis úgy alakulna a helyzet, hogy visszább húznák a gyeplőt, ahhoz elképesztően nagy erőket kell megmozgatni, és rá kell bírni a döntéshozókat, hogy a kidolgozott háborús sémájukról lemondjanak. Persze mindezt úgy, hogy a szálakat mozgató hatalmak stratégiai előnyeit megtartsák.
Hosszú hónapok pesszimizmusa után legyünk kicsit (de csak kicsit) derűlátóbbak, és játszunk el a gondolattal. Ha a Nyugat (értsd: az USA) most akarná befagyasztani az ukrán konfliktust, akkor talán pont így kellene csinálnia.
Az USA stratégiai céljai jórészt teljesültek
Ez a háború azért tört ki, hogy eldöntsék Ukrajna sorsát, majd azért folytatódott, hogy meggyengítsék Oroszországot és Európát. És főleg: évtizedekre szóló éket verjenek Németország és Oroszország közé.
Ez nagyrészt sikerült is. Európa földbe döngölte magát a szankciókkal, nagyrészt lekapcsolódott az orosz energiahordozókról és drágább, bizonytalanabb beszállítók felé fordult. Az USA nyomására támadófegyverekkel látja el Ukrajnát, ami azt jelenti, hogy Oroszországgal szemben európai (benne német) fegyverek állnak, Vlagyimir Putyin orosz elnököt pedig háborús bűnösként kezelik, akivel a tárgyalás ezért elképzelhetetlen.
Ha Amerika volnánk, azt gondolhatnánk, hogy a német-orosz tandem dilemmáját egy időre most sikerült megoldani. Egy befagyott ukrán konfliktussal pedig tartóssá is lehet tenni. Ez az európai fegyverek ukrajnai jelenlétének kötelezettségét jelenti, ami megköti az európai hatalmak kezét – nem lehet csak úgy visszavonni, mert nem tudni, az oroszok meddig merészkednének. A következő feladat, a kijevi vezetés kontrol alatt tartása.
Az ukrán vezetésnek nincs hova hátrálnia
Egy háborúban álló ország, és egy olyan politikai vezetés, amelynek nincs hova hátrálnia, biztosan nem adná meg magát. Az utolsó kamaszt is behívnák, hogy a bőrüket mentsék, vagy egy újabb Bucsánál a sajtó hullámait meglovagolva további milliárdokat és fegyvereket követelhetnek. Esetleg elkövetnének valami még rosszabbat, hogy a végletekig eszkalálják a helyzetet, és ne maradjon más választása a NATO-nak, mint beavatkozni.
Mit ad Isten, épp most fejezik le a korrumpálódott ukrán politikai elit apraja-nagyját, benne Ihor Kolomojszkijjal, aki történetesen Volodimir Zelenszkij ukrán elnök fő mecénása volt. Az ukrán korrupciós botrányok azért pattanhattak ki, mert valakik szerint most jött el az idejük.
Az európai háborús uszítók újabb Afganisztántól tartanak
De még ha mindez igaz lenne is, a háborús retorika hőfoka olyan nagy, hogy nem lehet túlzottan reménykedni. Mégiscsak tankok mennek Ukrajnába, az amerikaiak pedig olyan rakétákat adnának át Kijevnek, amelyek hatóköre a duplája a korábban rendelkezésre bocsátott rakétákénál. Mindez sajnos igaz.
De akkor is így tennének, ha a háború befagyasztása lenne a cél. Mert csak a fegyverek adhatnak választ arra a kérdésre, hogy milyen demarkációs vonalnál fagyjon be a konfliktus. Abban a pillanatban, hogy elkezdődnek a fegyverszüneti tárgyalások, súlyosbodni fog a háború. Részben azért, mert az utolsó pillanatig mindkét fél minél többet akar elérni a harctéren, részben pedig azért, mert saját alkupozíciójukat javítanák a tárgyalásokon.
Ha Ukrajna tárgyalóasztalhoz kényszerül, ahhoz alkupozíció kell. Nem csak Kijev miatt, hanem a sok európai háborús propagandát folytató politikus miatt, akik mind attól rettegnek, hogy milyen hatással lenne karrierjükre egy olyan fiaskó, mint amit az USA szenvedett el Afganisztánban.
Az USA hamarosan ismét befelé fordul
A fegyverek kérdése is tisztázva. Jön a legbonyolultabb kérdés: az USA, és annak Ukrajnában is érdekeltségekkel rendelkező elnöke, Joe Biden. A szenilis bácsika, aki láthatatlan emberekkel ráz kezet, eltéved a színpadon vagy épp elfelejt beszélni. És akinek személye az Ukrajna melletti kiállás egyik biztosítéka.
Őt most sajátjai lincselik meg. Azzal az indokkal, hogy titkosított iratokat tartott magánál. Ez az ügy is azért lett ügy, mert valakik úgy döntöttek, hogy annak kell lennie. A balliberális amerikai sajtó gond nélkül rejtette el az agg Biden minden korábbi látványos hibáját, és most egy ilyen sokadrangú ügy fogna ki rajtuk?
Miért most? Mert az USA hamarosan csak saját magával akar foglalkozni. Elnökválasztási kampány lesz, a választók szemében azonban a külpolitika nem sokat számít. Szemben a megélhetési és oktatási kérdésekkel. De az is valószínű, hogy a háború túlságosan jó téma lenne a republikánusok számára, hiszen Donald Trump volt elnök a Közel-Keleten három békemegállapodást is nyélbe ütött.
Igen. Úgy vélem, hogy ha maradt még némi racionalitás a nyugati döntéshozókban, felismerik a lehetőséget. Számukra egérút, számunkra fegyverszünet, az ukránok számára túlélési lehetőség. Ha a fenti gondolatmenet teljesen alaptalannak bizonyul, akkor bizony kezdhetünk imádkozni. Mert az azt jelenti, hogy katasztrófa felé sodródunk kapaszkodók és mentőövek nélkül.
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
