A napsütéses meleg időnek köszönhetően elkezdődött a kérészek rajzása a Tisza Szeged alatti, országhatárhoz közeli szakaszán, a napnyugta előtti órákban több helyen is megfigyelhetők a tiszavirágok (Polingenia longicauda) – tapasztalta a helyszínen az MTI tudósítója.
A tiszavirág a legnagyobb európai kérész; 2,5-3,8 centiméteres, a fehér farksertéivel 12 centiméter hosszú is lehet. A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéi rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek.
A faj első említése Arisztotelésztől származhat, ugyanakkor nem teljesen biztos, hogy a tiszavirágról beszélt a görög filozófus. Az viszont már teljesen bizonyos, hogy 1634-ben egy belga orvos megfigyelte, és le is írta a kérészfajt.
A kérész lárvái a nőstények által lerakott petékből fejlődnek ki a mederfenéken. A kikelő lárvák befúrják magukat a meder falába és a víz felé nyitott vájatban élnek három évig egymáshoz közel, tíz-százezres egyedszámú telepeken. Három év után június elején a lárvák előbújnak üregükből és a víz felszínére emelkednek.
A rajzás időpontja függ a vízhőmérséklettől, a napos órák számától, de egyes feltételezések szerint még a holdfázis is befolyásolhatja. A vízből kibúvó lárvák leginkább a folyó fölé benyúló faágakon, parti köveken, a stégeken vedlenek, a nőstények egy, a hímek két alkalommal.
A rovarokat már a vájatok szájánál békák várják, de lesben állnak a ragadozó halak, és a különféle madarak, köztük tőkésrécék, sirályok.
A kikelő szárnyas egyedek a víz felszíne közelében megkezdik rajzásukat. Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik a párjukat, a levegőben párosodnak. A párzás után a hím rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe rakja mintegy hétezer petéjét.
A tiszavirág és a vele rokon fajok az ipari forradalom előtt még egész Európában előfordultak, a szennyezések miatt azonban ma már csak a Tiszán és mellékfolyóin figyelhetők meg.
A faj védett, állományát a vízszennyezés mellett veszélyezteti a folyómeder kikövezése is.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
