Ünnepi hangulatban emlékeztek meg Komáromban is az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 178. évfordulójáról. Komárom különleges helyet foglal el a szabadságharc történetében: a várat Klapka György vezetésével a végsőkig védték a honvédek, s a város a magyar ellenállás egyik központjává vált. Nem mellesleg ez a település Jókai Mór szülővárosa is, akinek alakja és öröksége ma is szorosan összefonódik a márciusi forradalom emlékével.
A március 15-i délutáni rendezvénynek elsőként a Duna Menti Múzeum előtt álló Jókai Mór-szobor adott méltó keretet. A koszorúzás előtt Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke mondott ünnepi beszédet.
Beszéde elején a történelmi emlékezet és a nemzeti ünnepek jelentőségéről szólt. Mint fogalmazott, a magyar történelem évezredes múltja azt bizonyítja, hogy a nemzet nem gyermek, ugyanakkor március 15-e azt is megmutatja, hogy „nem vagyunk elaggott nemzet sem”. Kossuth Lajos gondolatait idézve köszöntötte a jelenlévőket, majd rámutatott: a nemzeti ünnepek között vannak olyanok, amelyek a magyar államiság hosszú történetére emlékeztetnek, mások pedig arra, hogy a szabadságvágy mindig él a nemzetben.
„Lelkünkben, szívünkben és elménkben mindig él a szabadságvágy, mindig él az a fiatalos érzés, amely március 15-ét a történelmünk legszebb napjává tette”
– hangsúlyozta a pártelnök.
Gubík László megköszönte a meghívást a Csemadoknak, és kiemelte: külön megtiszteltetés számára Komáromban, „abban a városban” szólni az ünneplőkhöz, amely a szabadságharc szellemiségét talán a legmélyebben őrzi.
„Éljen Komárom, éljen Klapka szellemisége, éljen Jókai és éljenek a márciusi ifjak”
– fogalmazott.
Beszédében tudatosan kerülte a hagyományos történelmi felsorolást: mint mondta, nem „történelemórát” szeretne tartani, hanem a hősök mögött az embert keresi.
Felidézte, hogy
a márciusi ifjak is hétköznapi emberek voltak – fiatalok, akik szükségletekkel, gyengeségekkel, ugyanakkor nagy álmokkal rendelkeztek. Példaként említette a Pilvax kávéházban összegyűlt fiatalokat, akik az események sodrában váltak a történelem alakítóivá.
A Magyar Szövetség elnöke több anekdotán keresztül idézte fel a forradalmi nap eseményeit. Szólt a Landerer-nyomdáról, ahol a 12 pontot és a Nemzeti dalt kinyomtatták, s ahol – mint megjegyezte – még egy üzletét féltő kereskedő is a forradalom ügyét segítette egy „fifikás” megoldással. Felidézte Táncsics Mihály kiszabadítását is, rámutatva, hogy a hősök sokszor épp hétköznapi emberi helyzetekben mutatják meg valódi nagyságukat.
A történelmi példákon keresztül Gubík a jelen kihívásaira is ráirányította a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy a 21. században is szükség van arra, hogy az emberek meghallják „az idők szavát”.
Mint fogalmazott, a felvidéki magyarság előtt számos komoly feladat áll.
„A közeljövőben itt lesz előttünk az iskoláinkat veszélyeztető úgynevezett optimalizáció, itt van már velünk a vidék és a falvak kiürülése, és ott vannak az önkormányzatok finanszírozásának gondjai is”
– sorolta. Hozzátette: olyan esetekkel is találkozni, amikor a történelmi emlékezés nyílt kimondása miatt egyesek akár büntetésekkel is fenyegetnék a közösséget.
A politikus szerint ezekre a kihívásokra csak úgy lehet választ adni, ha a közösség tagjai képesek lesznek a márciusi ifjak példáját követve „emberből hőssé válni”. Kiemelte: a történelem azt mutatja, hogy a magyar közösség a legnehezebb időkben is meg tudta őrizni tartását.
Ezzel kapcsolatban a komáromi példát idézte fel. Emlékeztetett: 1848 őszétől 1849 őszéig a város a szabadságharc egyik legfontosabb bástyája volt.
„Amikor már Világosnál letették a fegyvert, Klapkáék még mindig a magyar szabadságért küzdöttek”
– emelte ki, hozzátéve: a vár védői végül emelt fővel, tisztességes feltételek mellett hagyták el a várost.
„Valahogy ezt a tartást, ezt a makacsságot és ezt a kitartást kell nekünk is elsajátítanunk” – húzta alá.
Beszéde végén Gubík László egy személyesebb hangvételű példával zárta gondolatait, amely a közösség gyarapodásának fontosságára utalt. Felidézte, hogy a forradalmi nap után Petőfi Sándor hazatért Szendrey Júliához, és kilenc hónappal később megszületett fiuk, Zoltán. A történet kapcsán úgy fogalmazott: a szabadság és a bátorság mellett a közösség jövője szempontjából a gyarapodás is alapvető érték.
„Tudjuk hát a feladatunkat: éljen a magyar szabadság, éljen Komárom, éljen a gyarapodó felvidéki közösség”
– zárta ünnepi beszédét a Magyar Szövetség elnöke.
Gubík László beszéde teljes egészében itt tekinthető meg:
A megemlékezést – amelyen színvonalas kulturális műsorral és közös koszorúzással tisztelegtek a hősök előtt – a Csemadok Komáromi Területi Választmánya és a Csemadok Komáromi Városi Szervezete szervezte.
Gubík László beszéde előtt a jelenlévők Tárnok Katalin népdalénekes előadását, valamint Tóth Izabella, a Selye János Gimnázium diákjának szavalatát hallgathatták meg, amelyek tovább emelték az ünnepi megemlékezés hangulatát.
Az ünnepi beszédet követően az egyes szervezetek képviselői megkoszorúzták a Jókai-szobrot, majd a megemlékezés a Klapka-szobornál folytatódott.
(A komáromi március 15-i ünnepségről teljes egészében hamarosan egy külön cikkben számolunk be.)
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
