A német választások következményeiről még nem tudunk sokat mondani. A koalíciós tárgyalások kudarcba fulladtak, folytatás csak januárban várható, három lehetséges forgatókönyvvel:
újra összeáll a nagykoalíció
CDU/CSU kisebbségi kormányzás lesz
előrehozott választásokat tartanak
A képet árnyalja Martin Schulz legutóbbi kijelentése, miszerint nyílt végű tárgyalásokat szeretne, egyesek szerint ez azt is jelentheti, hogy az SPD csak kívülről támogatná Merkeléket, nem koalíciós partnerként.
Hettyey szerint az eredmények alapján kár a CDU bukásáról beszélni, mert a kevesebb szavazat ellenére könnyedén nyertek, a kancellárt továbbra is ők adhatják. Történelmileg gyenge szereplés, de arányos választási rendszerben nem kis győzelem, ha 13 százalékkal vered a másodikat. Merkel az első választásán, 2005-ben ennél rosszabb arányt ért el.
A CDU/CSU legnagyobb problémája az új felállásban (azon kívül, hogy nem sikerült egyelőre koalíciót kötni), hogy lett tőlük jobbra egy parlamenti párt, az Alternatíva Németországnak (AfD). A kereszténydemokraták alapvetése sokáig az volt, hogy ne legyen tőlük jobbra senki a Bundestagban, ez most megváltozott.
Azt sem felejthetjük el, hogy az egyéni körzetek közül annyit nyert a CDU/CSU, hogy önállóan is tudnának kormányozni, de az arányos választási rendszer és a második szavazatok (zweitstimme) miatt ez nem lehetséges.
A szociáldemokraták (SPD) szereplése katasztrofális volt. Újra kell definiálni magukat, mert a koalícióban eltűnt az egyéniségük, ráadásul a régi, hagyományos szociális témáik sem erősek már, mert jók a fizetések és nincsenek komoly gondok a szociális rendszerrel.
Hettyey szerint a néppártok általános gyengülése annak köszönhető, hogy felbomlóban van a hagyományos társadalmi miliő. A régi nagy pártok szavazókat veszítenek, ha nem tudnak alkalmazkodni az átalakuló társadalomhoz.
A többiek
A liberális FDP-ről nehéz megmondani, hogy melyik oldalhoz tartozik, de jelenleg inkább jobboldalinak nevezhető, már ha érvényesek még ezek a skatulyák. 2009-ben koalícióra léptek Merkelékkel, ebből aztán akkora bukás lett, hogy 2013-ban be sem jutottak a törvényhozásba. Elsősorban ezért ugrottak ki a potenciális koalícióból, nem a tárgyi viták miatt. Christian Lindner elnök már eleve óvatosan kezdett egyezkedésbe, nem vágytak újra kormányzati pozícióba a CDU/CSU mellett.
A merkeli taktika szerves része, hogy átemel programpontokat más pártok ötleteiből, így nyírja ki őket. Az FDP-t gyakorlatilag lenullázta, de az SPD-t is brutálisan meggyengítette a koalíciós kormányzás. A CDU a Zöldek pozíciója alól is elkezdte kihúzni a talajt, amikor bejelentették, hogy bezárják az atomerőműveket Németországban. Ez egyrészt taktika volt, másrészt Merkelnek a fukusimai tragédia után meggyőződésévé vált, hogy ilyen irányba kell menni. A Zöldek ezért is értek el aránylag gyenge eredményt, a saját témáik bekerültek a mainstream vonalba.
A német választások eredményeivel itt foglalkoztunk részletesen:
Az AfD rengeteg embert ki tudott mozdítani a közéleti passzivitásból, ez demokráciaértelmezésben nagyon jó dolog. Ők egyértelműen populista párt, de Hettyey nem „-izmusnak”, hanem stratégiának tartja a populizmust. Az elmúlt időszakban hajlamos a média a populizmust kizárólag jobboldali jelenségként kezelni, de a másik térfélen is ugyanúgy megjelenhet ez a forma.
Milyen egy populista párt? Szembehelyezi a morálisan tiszta, általa homogénnek tartott népet, az erkölcstelen, korrupt elittel. Kommunikációjuk szerint ők – és csak ők – ismerik fel a nép akaratát, ezáltal maguknak vindikálják a jogot, hogy képviseljék az egész népet. Valószínűleg több párt is ezt gondolja, de a különbség ott mutatkozik meg, hogy legitimnek tartják-e más párt hasonló elképzelését, vagy elvitatják tőle.
A populizmus egyik alapvető hibája, hogy elmondásuk szerint ők a nép akaratát követik, pedig csak értelmezni próbálják azt. A nép egyik országban sem homogén, másféle álláspontok léteznek, így csak elképzelt egységről lehet szó. Arról nem is beszélve, hogy, ha sokan gondolnak valamit, nem válik automatikusan igazzá is. Nem létezik olyan, hogy népakarat, nincs egy megfogható álláspont, mert a legtöbb kérdésben megosztottak vagyunk.
Összességében jobboldaliak, populisták, muszlim- és bevándorlásellenes jelszavakkal kommunikálnak. 1949 óta ők az első radikális jobboldali párt a Bundestagban, ráadásul rögtön a harmadik erőként. Gazdasági liberalizmust hirdetnek, visszaállítanák a nemzeti valutát. Euszkeptikusak, amit néha már-már orbáni magasságokban művelnek, ilyen kijelentésekkel:
„Aki Európát szereti, meg kell állítania Brüsszelt!”
Az AfD nem barátja a fékek és ellensúlyok rendszerének, nem szeretik a kontrollt, ellenben hiperdemokraták, radikális szabadságpártiak, felszabadítási retorikát alkalmaznak, nagyon sok kérdésben népszavazást szorgalmaznak.
Németország és a népszavazások
Furcsa leírni együtt ezt a két szót, mert Németországban 1949 óta nincs szövetségi népszavazás. Ez a weimari tapasztalatokból indul ki, az alkotmány nem igazán teszi lehetővé. Berlinben ódzkodnak a túl közvetlen demokráciától.
Elutasítják a felsőbbségeket, vagy minimum szkeptikusak azokkal: a NATO, az EU, az egyház, az elit ne szóljon bele az életükbe. Szakpolitika helyett pátosz, frakcióülés helyett felvonulás, ellenzékiség helyett forradalom, inkább ellenállási mozgalomként tekintenek magukra, az csak később derül ki, hogy a Bundestag változtat-e ezen a stíluson.
Mindenről szavaznak, mindenről együtt döntenek, ez lelassítja a munkájukat. A pártüléseken eleinte a hangosabb oldal győzött, így a mérsékeltek inkább távoztak, ezért is szűnt meg az AfD tudós jellege – indulásukkor a professzorok pártjának is nevezték őket, akiket a hiedelemmel ellentétben nem a migrációs válság (ami aztán kellett az erősödésükhöz), hanem Merkel eurózónás politikája hozott össze. Sok közgazdásznak, gazdasági szakértőnek nem tetszett, hogy német adóeurókból mentik meg Görögországot. 2013-ban egykori CDU-s politikusok, szakemberek alapították. A hangosabb győz elve miatt egyre markánsabb lett a párt, ami saját magát radikalizálta, ez 2015-ben már egyértelmű volt.
Internetpártnak is nevezhetjük őket, az egymástól távol élő euszkeptikusok a web2 nélkül nem nagyon tudnák megtalálni a hasonlóan gondolkodó közösségüket.
Egyik alaptézisük a Lügenpresse gondolat, a hazug sajtó elmélete. Az AfD szerint a média csak a saját és az elit érdekeit nézi, pedig ők is jól használták a médiát. Megfigyelhető volt a kampányban, ha kirobbant valamilyen botrány a párt körül, néhány tag azonnal elhatárolódott, ami újabb cikket ért, aztán valaki relativizálni kezdte a problémát, amiből újabb botrány lett, újabb megjelenés a sajtóban és így tovább. Arról megoszlanak a vélemények, hogy ez tudatos taktika volt-e.
Van egy olyan értelmezhetetlen tulajdonságuk is, hogy a párton belüli konfliktusok nem okoznak kárt nekik. Frauke Petry távozása sem indított el lavinát. A károkozás viszont a stratégiájuk szerves része. Az egyik fő cél, hogy az ellenfelet mindig a rossz oldalként állítsák be. Ez azt jelenti, hogy Merkel bármit csinálhat, kritizálni fogják. Ha tárt karokkal várja a menekülteket akkor is, ha szigorít a bevándorlási szabályokon, akkor is, ugyanúgy.
Felemelkedésükben a gazdasági tényezők harmadlagosak, ezt bizonyítja, hogy a déli, gazdag tartományokban is jól szerepeltek, a keleti szegényebb részekkel egyetemben, ami a fő bázisuk. Túlságosan leegyszerűsítjük a kérdést, ha azt mondjuk, hogy a globalizáció vesztesei szavaztak rájuk. Az sokkal helytállóbb, ha azt mondjuk, hogy a német egység által rosszul járók pártoltak hozzájuk. Támogatóik között többségben vannak az alacsony iskolázottságúak, de nem vallanak szégyent a diplomás támogatók számában sem.
Erősödésükhöz a kancellár stílusa is kellett. Angela Merkel személyében 2005 óta egy hűvös személyiség van az ország élén, ez segítette az érzelmes, szenvedélyes párt előretörését. Az is elhatárolja őket egymástól, hogy az AfD szeret ideologizálni, míg Merkel elveti ezeket a gondolatokat, ő inkább a megoldásokban hisz. Analizál, vizsgál, feltérképezi a lehetőségeket, mérlegel, így unalmasnak tűnhet. Ebből a stílusból kilóg a Willkommenskultur kezdetben korlátok nélkül történő meghirdetése.
Hettyey szerint az AfD problémái akkor kezdődhetnek, ha szakpolitikai vitákba kell bocsátkozniuk, mert ebben egyelőre nem mutattak sok mindent. Frauke Petry pont ezen terület erősítését szorgalmazta, de nem talált sok támogatót, elhagyta a pártot. A következő feladatuk az lehet, hogy úgy szocializálódjanak a német politikai rendszerben, hogy közben nem veszítik el anti-establishment arculatukat.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
