Elismerés az őrzőknek, akik elvetik a magvakat

Elismerés az őrzőknek, akik elvetik a magvakat

A magyar kultúra napja alkalmából Szepsiben emlékünnepséget tartottak, melyen átadták a Csemadok Magyar Helytállásért Torna Abaújban Díjakat.

Petneházy Attila színművész, volt országgyűlési képviselő ünnepi beszédében úgy fogalmazott, a Himnusz nemzetünk egyik tartóoszlopa. Hozzátette, nagyon nagy a felelősségünk, hogy mit adunk tovább az utánunk következő nemzedéknek, s ezt Kölcsey is tudta.

Kultúránk tündöklő sokszínűsége mutatkozik meg az évezredes egységben. A határon túli területek magyarsága az eltelt száz év során hittel végzett munkája eredményeként jelentős mértékben járult hozzá az egyetemes magyar művészet és kultúra gazdagításához

– mondta, hozzátéve, a világban mindenütt léteznek magyar közösségek, élükön őrzőkkel, elkötelezett emberekkel, akik elvetik a magvakat. Mulaszthatatlan feladat megköszönni tehát a jelen őrzőinek, a jelen magvetőinek mindennapi helytállásukat. A mai ünnepi alkalommal is elismeréssel, tisztelettel és hálás szívvel gondoljunk rájuk – hangsúlyozta Petneházy Attila.

Mihályi Molnár László, a Csemadok Kassa-környéki Területi Választmányának az alelnöke zárszavában úgy fogalmazott, egy nemzet él itt több mint ezerszáz éve, azért, mert soha nem adtuk fel.

Hírdetés

– Nem adtuk fel, mert voltak kiváló útmutató vezetőink, példaképeink, akik a hagyomány, a nyelv, a hit, a magyar kultúra alapértékeit védték, őrizték, táplálták és fejlesztették. S nem hódoltunk be csábító emberidegen ajánlatoknak.

Megbukott itt a kommunizmus, a fasizmus és a liberalizmus lélekromboló eszméje is. Ellenállunk, dacolunk, vagy amiként egyesek nevezik „hőbörgünk”, mert „annyi balszerencse közt” is, de elveink vannak: hitünk, kultúránk, nyelvünk és gerincünk!

Hozzáfűzte, összezsugorodott ugyan az ország, ám a lélek egy és oszthatatlan, a nemzet lelkét átható szellemiség nem feldarabolható.

 – A szentjeink által is vállalt dacot és hitet igazolja az, hogy még most is, ma is, 1100 esztendő múltán is ez a hittel és szeretettel megőrzött nyelv itt még mindig ennek a sorsüldözött, de mindig talpra álló népnek a közös titka, éltető forrása, megtartó ereje.  És miközben a környező népek már a behódolás és önfeladás útjára léptek, ránk a kultúrnépek újra Európa mentsváraként tekinthetnek. Örökségünk ez és birtoklevelünk! Miért tagadnánk meg azokat, akiktől kaptuk? Mert nem a hitvallásba, hanem a hitetlenségbe és jellemtelenségbe lehet belepusztulni – mondta.

Megjelent a Magyar7 2023/5. számában.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »