Elillanó nagyromán álmok

Elillanó nagyromán álmok

Rövid és középtávon nem mutatkozik esély Románia és a Moldovai Köztársaság egyesítésére, mivel egyik országban sincs politikai konszenzus a kérdésben – állapította meg lapunknak George Jiglau kolozsvári politológus. A szakértő szerint a nemzetközi konjunktúra sem kedvez a Prut két oldalán észlelhető egyesüléspárti törekvéseknek.

Hangsúlyos revíziós törekvésekre engednek következtetni a romániai nagyvárosok épületeinek falára, hídfőkre, felüljárókra és az országút menti korlátokra öles betűkkel felfestett „Besszarábia Romániáé” feliratok. Az ország lakosságának többsége számára a Prut, a Dnyeszter és a Duna-delta által körülhatárolt volt szovjet tagköztársaság ősi román föld, amelyet a Molotov–Ribbentrop-paktum elszakított az anyaországtól, az újraegyesítés azonban nemzeti érdek.

A Prut túloldalán

De mekkora realitása van a Románia és a Moldovai Köztársaság egyesítését célzó, „a két önálló román államban” egyaránt tetten érhető törekvéseknek? Túl azon például, hogy közvélemény-kutatások szerint a romániai lakosság 60-70, míg a moldovai 50 százaléka támogatja a Nagy-Románia visszaállítását célzó terveket. George Jiglau kolozsvári politológus úgy véli, az unióról szóló döntéshez nem elegendő két, egyidejűleg hatalmon lévő kabinet akarata, amelyet a jelenlegi ellenzék kormányra kerülve módosíthat. Az egyesülés mindenekelőtt széles körű konszenzust feltételez a két ország politikai erőinek részéről, annak a bizonyosságát, hogy a folyamat visszafordíthatatlan.

„Márpedig jelenleg eléggé nyilvánvaló, hogy a romániai politikai szereplők között sincs egyetértés ebben a kérdésben, Moldovában pedig ennél is kevésbé. Romániában sokan kategorikusan támogatják az egyesülés gondolatát, néhányan elszigetelten ellenzik, a legtöbben viszont semlegesen viszonyulnak a témához. A Prut túloldalán sokkal nagyobb a megosztottság, ráadásul az ottani román-, illetve oroszpárti alakulatok közül előbbiek nem képesek kritikus tömeggé válni” – magyarázta a Magyar Nemzetnek a Babes-Bolyai Tudományegyetem politikatudományi karának adjunktusa.

Hírdetés

Hiányzó akarat

Szerinte nem kedvez az egyesülésprojektnek Moldova rendkívül változékony politikai helyzete sem, hiszen a Vladimir Voronin vezette kommunisták 2009-es bukása óta előre hozott választások, instabil kormánykoalíciók, pártszakadások követik egymást. Mindezt tetézi a magas rangú állami tisztviselőket érintő, letartóztatásokkal tarkított botránysorozat, valamint a több mint egymilliárd dolláros banki csalás által súlyosbított katasztrofális gazdasági helyzet is. Igaz, hogy nemrég a szervezők szerint több tízezren tüntettek Chisinau utcáin Nagy-Románia visszaállításáért, a szakértő szerint azonban a demonstrálók nem reprezentatívak a teljes besszarábiai társadalomra.

„Nehéz megítélni, mit akar valójában a két ország társadalma. Ha a választók egy-két cikluson keresztül mindkét ország élére olyan pártokat állítanának, amelyek vállalnák és nyílt kampánytémává emelnék az egyesülés kérdését, akkor elmondhatnánk, hogy mindkét társadalomban megvan az akarat. Ez azonban jelenleg nincs így” – állapította meg George Jiglau. Hozzátette, tetszik vagy sem, kevésbé számít, mit akar a két ország lakossága, illetve mit mutatnak a felmérések: a lényeg az, hogy mit akarnak a politikai vezetők. „Ám Romániában, amelynek meg kellene tennie a döntő lépést, ez a kérdés nem szerepel napirenden. Éppen ezért rövid és középtávon nem sok esélyt látok a két ország egyesülésére” – jelentette ki a politológus. Hozzátette, az EU- és NATO-tag Románia nyugati partnerei sem egyeznének bele egy Oroszország borítékolható rosszallását kiváltó lépésbe, amelyből ráadásul a nyugati hatalmaknak nem származna haszna.

A két ország egyesülése mellett már mandátuma idején síkraszálló Traian Basescu volt román államfő a napokban is úgy vélekedett, hogy Románia legfőbb politikai céljának a Moldovával való uniót kellene tekinteni. George Jiglau szerint az egykori elnök politikai tőkét kovácsol az egyesülés kérdéséből, konkrét lépést azonban tízéves mandátuma idején sem tett ez ügyben.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 06.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »