Elhunyt Jane Goodall brit etológus, antropológus és állatvédő szaszifanni2025. 10. 02., cs – 08:22
91 éves korában elhunyt Jane Goodall, a világ legismertebb primatológusa és természetvédője. Életműve nem csupán a tudományt formálta át, hanem milliók szívét is megérintette. Intézete közleménye szerint természetes okok miatt, az Egyesült Államokban halt meg, miközben előadókörúton járt.
Jane Goodall 1934-ben született Londonban. Már kisgyermekként rajongott az állatokért: kétévesen kapta játékcsimpánzát, Jubileet, akit egész életén át megőrzött. Négyévesen órákon át ült a tyúkólban, hogy saját szemével lássa, hogyan születik a tojás, tízévesen pedig Tarzanról és Dr. Doolittle-ről olvasva Afrikáról álmodott. Anyagi okok miatt nem tanulhatott tovább, titkárnőként kezdett dolgozni.
Az első lépések Gombéban
1960-ban Louis Leakey antropológus segítségével érkezett Tanzániába, a Gombe Stream csimpánzrezervátumba. Felsőfokú végzettsége nem volt, de kíváncsisága és bátorsága határtalan volt. Kezdetben a csimpánzok elfutottak előle – „még sosem láttak fehér majmot” – emlékezett később mosolyogva.
Fordulópontot jelentett találkozása David Greybearddel (Szürkeszakálú Dávid) egy nagy, hím csimpánzzal. Amikor egy pálmadiót nyújtott felé, David finoman megszorította az ujjait – ahogyan a csimpánzok szokták egymást megnyugtatni. „Abban a pillanatban egy olyan nyelven kommunikáltunk, amely az emberi beszéd előtt létezett” – mondta később.
Forradalmi felfedezések
A kezdetben félénk állatok lassan megszokták, majd közel engedték magukhoz. Goodall így vált a világ első kutatójává, aki testközelből figyelte meg a főemlősök életét. Nevet adott nekik, barátainak tekintette őket, és dokumentálta személyiségüket, érzéseiket. Ez sok tudóst megdöbbentett, de Jane kitartott módszerei mellett – és bebizonyította, hogy az együttérzés a tudományban is helyet kaphat.
Ő volt az, aki először dokumentálta, hogy a csimpánzok nemcsak használják, hanem készítik is az eszközöket – például ágakat tisztogatnak le, hogy termeszeket halásszanak. Másik nagy felismerése, hogy vadásznak is, és húsfogyasztók.
Azt is megfigyelte, hogy a csimpánzoknak személyiségük, érzelmeik, családi kötelékeik vannak. Ez a szemlélet alapjaiban változtatta meg a tudomány és a közvélemény hozzáállását az állatokhoz.
Tudósból aktivista
1965-ben, különleges engedéllyel, egyetemi előtanulmányok nélkül doktorált etológiából Cambridge-ben. Életét a tudomány mellett egyre inkább a környezet- és állatvédelemnek szentelte.
Felszólalt a fogságban tartott csimpánzok szabadságáért, és az erdők pusztulása ellen.
1986-ban egy konferencia után döntötte el: tudósként érkezett, de aktivistaként távozik. 1977-ben létrehozta a Jane Goodall Intézetet, amely azóta is a természet és a közösségek szolgálatában áll. Programjai közé tartozik a Roots & Shoots, amely fiatalokat bátorít környezetvédelmi cselekvésre.
Még nyolcvanévesen is évente közel 300 napot utazott, világvezetőkkel találkozott, és mindenhol reményt adott. A járvány idején online szólt a világhoz, és arra figyelmeztetett: ha túl közel kerülünk a vadállatokhoz, újabb vírusokat szabadíthatunk magunkra.
Életművét a világ minden részén elismerték: 2002-ben az ENSZ békenagykövetének nevezték ki, 2004-ben lovaggá ütötték, így viselhette a Dame címet, 2021-ben pedig elnyerte a rangos Templeton-díjat.
Jane Goodall története nemcsak a tudományos világot formálta át, hanem millióknak adott erőt és reményt. Szerinte a legnagyobb örökség, amit hátrahagyhat, az a fiataloknak adott üzenet: „Soha ne adjátok fel, mert minden apró cselekedet számít, és együtt képesek vagyunk megváltoztatni a világot.”
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
