Életének 100. évében elhunyt Fülöp edinburghi herceg, II. Erzsébet brit királynő férje. A Buckingham-palota az uralkodó nevében tegnap, kora délután adott hírt a királyi házastárs reggeli haláláról.
Erzsébet yorki hercegnő csupán nyolcéves volt, amikor először találkozott az egyik harmadfokú unokatestvérével, Fülöp görög-dán királyi herceggel. A helyszín Marina görög-dán királyi hercegnő és György kenti herceg esküvője a londoni Westminster-apátságban, vagyis az első olyan királyi frigykötés, amelyet – a korabeli technikai feltételek segítségével – közvetítettek a nagy nyilvánosságnak. Nem tudhatjuk egész pontosan, mi zajlott le bennük, de öt évvel később, amikor 1939 júniusában, a dartmouthi Királyi Haditengerészeti Akadémián újra látták egymást, már egy életre megpecsételődött a tizenhárom éves Erzsébet és a tizennyolc éves Fülöp sorsa.
Meglátni és megszeretni, tartja a mondás. Minden bizonnyal így lehetett a fiataloknál is, mert a délnyugat-angliai katonai akadémián tett látogatását követően a hercegnő a jóképű, fess rokon képmását az ágya melletti szekrényre helyezte, Fülöp pedig szerelmeslevelek írásába és megválaszolásába fogott. Időközben kitört a második világháború: Erzsébet és Fülöp hat évig nem láthatta egymást, mert addig, amíg a trónörököst teherautó-sofőrnek és szerelőnek képezték, a Glüsckburg-házból származó herceg a Brit Királyi Haditengerészetnél a HMS Whelp romboló első tisztjeként szolgálat. „Ott lenni a Tokiói-öbölben, ahol a kétszáz méterre lévő hadihajón zajlott a fegyverletételi aktus, és látcsővel nézni, mi történik, nagy megkönnyebbülés volt” – nyilatkozta már egy nagyszabású támadás sikeres elhárítását és több tengeri ütközetet követően, arról a napról, amikor a HMS Whelp fedélzetén figyelte a japán haderő 1945. szeptember 2-i csendes-óceáni kapitulációját.
A szerelmesek kitartó hevülete a háború befejeztével sem csillapodott, ezért VI. György, miután meggyőződött arról, hogy valóban tántoríthatatlan az egymásnak fogadott hűségük, meghívta Fülöpöt a királyi család skóciai rezidenciájára, a Balmoral kastélyba. Fülöp pedig nem habozott: feleségül kérte Erzsébetet. A fülig szerelmes hercegnő igent mondott. Az uralkodó is beleegyezett, de egy kikötéssel: addig, amíg a yorki hercegnő eléri a nagykorúságot, vagyis betölti a huszonegyedik életévét, tartsák titokban az eljegyzést. A döntés meghozatalában nemcsak apai féltés, hanem dinasztikus szándék és politikai rutin vezérelhette a tüdőbetegséggel küszködő királyt.
Kétség nem fér hozzá, hogy az Egyesült Királyság trónörököse számára a német gyökerekkel rendelkező, ráadásul elszegényedett görög királyi család sarja nem bizonyulhatott elég jó partinak a második világégést követő években. Ugyan az 1921. június 4-én Korfu szigetén született Fülöp délcegnek, sudárnak és rendkívül jóképűnek, de pénztelennek és hontalannak számított, miután Andrée Lafayette – a családját magára hagyó édesapja, András herceg szeretője – elkótyavetyélte az örökségét, családját pedig addigra már nem először száműzték Görögországból. Az, hogy mind a négy nővére németekhez ment férjhez, és közülük hárman náci szimpatizánsnak bizonyultak, éppúgy nem lendítette előre az ügyét a Buckingham-palotában, mint édesanyja, Battenbergi Aliz német és brit származású hercegnő skizofréniája, nagyothallása és kétségbeejtő hitbuzgalma.
A huszonegy éves Erzsébet végül 1947. november 20-án, kétezer előkelő vendég szeme láttára fogadott örök hűséget a huszonhat éves Philip Mountbatten tengerészhadnagynak a Westminster-apátságban. A jelenlegi királynő az első brit uralkodó, aki megünnepelhette gyémánt- és platinalakodalmát, miközben a Fülöppel eltöltött hetvennégy házas év alatt nem csak a világ bolydult fel, hanem az életük is fenekestül felfordult. Fülöp előbb lemondott a görög állampolgárságáról, a családnevéről és katonaéletéről, és megkapta az Edinburgh hercege címet; Erzsébetből az édesapja 1952-ben bekövetkezett halálával pedig igen fiatalon az Egyesült Királyság és Észak-Írország, valamint a Brit Nemzetközösségek királynője lett. Míg a hónap végén 95. születésnapját ünneplő II. Erzsébet a leghosszabb életű és a leghosszabb ideig regnáló brit uralkodó, addig az edinburghi herceg a leghosszabb ideig szolgáló királyi házastársnak (Prince Consort, az uralkodónő hercegi rangú házastársa), valamint a Windsor-ház valaha élt legidősebb tagjának számított.
II. Erzsébet férje 2017 nyarán már kilencvenhat éves volt, amikor legutolsó hivatalos programjaként szemlét tartott a tengerészgyalogosok felvonulásán a Buckingham-palota udvarán. Fülöp hercegnek ez volt a 2219. egyedül teljesített királyi kötelezettsége, hiszen az uralkodó házastársaként időt, energiát nem kímélve egy életen keresztül dolgozott a monarchiáért. Nemcsak férje, barátja, hanem társa és támasza volt a királynőnek.
Fülöp, akinek ellentmondásos alakja többeket zavarba ejtett, soha nem élt rendes, hagyományos királyi életet. Igaz, nem számított olyan kakukktojásnak, mint Margit hercegnő, a királynő boldogtalan húga vagy Harry herceg, a Kanadába, majd az Egyesült Államokba költözött unoka, de a maga elegáns módján megmaradt kívülállónak. Elutasította a pazarlást és a túlköltekezést, nem szívlelte a szócséplést, dühítette a teszetoszaság és a túlzott cicoma. Nem véletlenül, hiszen már gyermekként megtapasztalta az élet árnyoldalait.
„Nem gondolom, hogy bárki gondolná, hogy volt apám” – jelentette ki egyszer. Tudta, miről beszél: első tíz évében már megtapasztalta az országról országra vándorlást, hiszen megjárva az európai nagyvárosokat szinte „koloncként” adták tovább egymásnak a családtagok, mígnem Skóciában, a Gordonstoun magániskolában békére és önmagára lelt. Az 1930-as években alapított, „ridegtartásra” berendezkedett intézményben tanulta meg az önfegyelmet, és ott értette meg, mit jelent a közösség szolgálata, az egymás iránti felelősség és a másik iránti tisztelet. Az ott szerzett muníció határozta meg a közszerepléseit és a családban betöltött szerepét is. Szinte minden állami útjára elkísérte II. Erzsébetet, és valaha egyedül ő képviselte a Koronát a sorban elvesztett gyarmati területeken.
A szigetországban alapítványok, társaságok és katonai alakulatok patrónusa, tiszteletbeli elnöke és parancsnoka volt. Soha nem nyugodott: az ifjúságért, a tudományért, a sportért vállalt kötelezettséget, miközben elsajátította a repülést, és szenvedélyes lovaspóló-, krikett- és fallabdajátékos volt. Késő öregkoráig vezetett, fogatot hajtott és lovagolt. Miközben közszereplőként már akkor a modern társadalmak veszélyeiről, a klímaváltozás hatásairól beszélt, amikor ezek a fogalmak még egyáltalán nem számítottak trendinek, magánemberként ízléses festményeket készített és kitanulta a fotográfia csínját-bínját. Élete felén nagy műgonddal fogott a paloták korszerűsítésébe, a család téli rezidenciájának számító sandringhami kastélyt az évek során teljesen átalakította.
A csípős nyelvével és politikailag korrektséget nélkülöző megszólalásaival gyakran kisebb-nagyobb diplomáciai botrányokat okozó Fülöp herceg minden rezdülésével a királyi családot jelképezte. Biztos pontot kínált a zűrzavaros években, de megmaradt kétpólusúnak: egyszerre volt modern és konzervatív, alázatos és fennhéjázó, humoros és szigorú, ártatlan krakéler és szimpatikus nagy- és dédszülő. Mi sem bizonyítja jobban a Nagy-Britanniáért és az alkotmányos monarchia intézményéért vállalt elköteleződését, amint az, hogy még azok is tisztelték, figyeltek rá, akik nem szívlelték.
Navarrai Mészáros Márton
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
