Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy 2022. december 30-án, életének 77. évében hosszan tartó, méltósággal viselt súlyos betegség után elhunyt Duray Miklós felvidéki magyar politikus, közíró, egyetemi tanár, Esterházy János óta a felvidéki magyar közösség és politikai élet legnagyobb formátumú, meghatározó alakja…
Duray Miklós 1945. július 18-án született Losoncon. Ahogy maga is gyakran emlegette, valódi „európai származék”: apai ágon három különböző gyökérből ered. A család Duray ága francia hugenotta származék. A női ág részben Welser német nagypolgári származék (Welser Philiphine II. Habsburg Ferdinánd főherceg hitvese volt), valamint Wertheimer német-zsidó eredetű gyökér (Wertheimer Samuel Magyarország rabbija volt).
Anyai ágon két gyökér követhető nyomon. Az egyik német. A 18. század végén telepedtek le Nógrád vármegyében, üvegfúvó mesterként. A másik ág szlovák. Az anyai nagyapa Túróc vármegyéből Nógrádba költözött lakatos szakember, aki a budapesti ipari árumintavásárokon számos elismerést nyert.
Felesége, a matematikus-informatikus dr. Szabó Zsuzsanna szintén 1945-ben született, Léván. 1973 óta voltak házasok, Zsuzsanna asszony 2018-ban bekövetkezett haláláig. Egyetlen fiuk Áron Bálint, 1989-ben született a Pennsylvania (USA) állambeli Indianában.
Aki ismerte őt, tudja, nem túlzás azt mondani: az a típusú ember volt, aki egy nap alatt legalább kettőt élt. Ritkán lehetett őt otthon találni, tétlenül pedig soha. Ismerősei, s azok, akiket barátságával tüntetett ki, számíthattak a néha egészen képtelen időpontokban érkező telefonhívásokra, melyek mindig izgalmas és tanulságos beszélgetést jelentettek, kezdve a kőkemény aktuálpolitikától a nemzetpolitikán-nemzetstratégián át a világ ügyes-bajos dolgaiig. Beszélt, írt, tanított, rendszert váltott, az élen állt, amikor ez akár életveszélyes is lehetett, de tudott háttérbe is vonulni, ha ezt kívánta meg tőle a közösség érdeke.
A gyász és fájdalom pillanataiban nehéz bármit is leírni, egy ilyen hatalmas életút hiánytalan összegzése pedig teljesen lehetetlen. Az alábbiakban csak pontokba szedve, fájdalommal eltelve mutatunk rá, ki is volt az az „oszlop”, aki ma Felvidék alól kidőlt…
Emlékét örökké megőrizzük, szellemi hagyatékát pedig a tőlünk telhető módon ápoljuk és tovább visszük:
A Szövetség a Közös Célokért és a Felvidék.ma munkatársai
1951–1959: a magyar tanítási nyelvű általános iskola (hivatalos elnevezés szerint: nyolcéves alapiskola) diákja, Losoncon.
1962-ben érettségizik a füleki magyar gimnáziumban (hivatalos elnevezés szerint: tizenegy éves középiskolában). Az iskola ifjúsági szervezetének elnöke, a színjátszó kör tagja, az iskola irodalmi szakkörének vezetője.
1962–1963: érettségi után egyetemen szeretné folytatni tanulmányait. Régészetre, második választásként néprajzra jelentkezik – sikertelenül. Származása miatt nem veszik fel autójavító ipari tanulónak sem. Rakodómunkásként dolgozik a Technomat vasnagykereskedési állami vállalat losonci raktárában.
1963 nyarán, mivel betöltötte 18. életévét, felveszik tagként a Csemadokba.
1963–1971 egyetemi tanulmányok a pozsonyi Komensky (Commenius) Egyetem Természettudományi Karán, geológia szakon.
1964-től aktív közéleti, politikai tevékenységet folytat a hivatalos hatalomtól független csehszlovákiai magyar ifjúsági szerveződésekben.
1965: egy magas-tátrai téli hegyi túrán vírusos májgyulladást kap, ami derékba töri aktív természetjárói, barlangászi, hegymászói és sziklamászói pályafutását. Egy évre meg kell szakítania egyetemi tanulmányait.
1967 nyarán munkásként dolgozik a Losonc melletti Pinc község mezőgazdasági üzemében, ahol maradandó térdsérüléses munkahelyi balesetet szenved.
1968–1969 közéleti tevékenysége miatt (prágai tavasz) egy évre megszakítja egyetemi tanulmányait.
1969: január–április: a Csemadok pozsonyi titkára
1969: május–szeptember: a Magyar Ifjúság Központi Tanácsának titkára ( 1968 decemberétől a MISZ – a Magyar Ifjúsági Szövetség országos végrehajtó szervének vezetője)
1969–1971: befejezi egyetemi tanulmányait. A pozsonyi Komenský (Commenius) Egyetem Természettudományi Karán általános geológusi diplomát szerez.
1972–1973: tudományos segédkutató a pozsonyi Talajtani és Növénytáp Kutató Intézetben. Az altalajokban előforduló nyomelemeket vizsgálja polarográfiás módszerrel. Ideiglenes kutatói státuszát megszüntetik. Munkaszerződését, akkor nem identifikálható külső nyomásra nem hosszabbítják meg.
1973–1977: a Szlovák Tudományos Akadémia Geológiai Intézete által felajánlott ösztöndíj keretében geo-ökológiai vizsgálatokkal, valamint a mélységi /kristályos/ kőzetek mállástermékeinek geokémiai vizsgálatával foglalkozik. Az 1968–1969-ben kifejtett közéleti tevékenysége miatt nem léphet tudományos kutatói pályára (nem kap engedélyt az ún. tudományok kandidátusi fokozatának – CSc. – megszerzésére).
1977: doktori vizsgát tesz geokémiából (a maradéktalajok altalajának geokémiai folyamatai és agyagásványi összetétele közötti összefüggések vizsgálatának tárgyában) a pozsonyi Komenský (Commenius) Egyetem Természettudományi Karán. Elnyeri a Természettudományok doktora (RNDr. – Rerum Naturárum Doctor) címet.
1978–1990: a Doprastav híd- és közútépítő állami vállalat műszaki tervezési igazgatóságának geológusa. Több szakmai opponentúrán helytállt szakmunkát dolgozott ki, pl.
– Az alsó-kubini elterelő út tengelyének geológiai jellemzői,
– A Csacát elkerülő gyorsforgalmi út geotechnikai problémái,
– A Túrócszentmártont elkerülő út töltéseinek építéséhez szükséges anyagjövesztési gödrök megtervezése,
– A Zólyom–Besztercebánya közötti gyorsforgalmi út zólyomi szakaszán (a zólyomi Őrhegy déli oldalán) a horgonypilléres támfal és az Őr-hegy déli oldalába vágott rézsű geotechnikai problémáinak elemzése geokémiai és ásványtani módszerrel,
– A Nagyszombat–Nyitra közötti gyorsforgalmi út nyitraújlaki (Báb-Kynek közötti) szakaszán épülő völgyhíd és a rávezető töltés geo-statikai problémái.
1988–1989: az Indiana University of Pennsylvania (USA) ösztöndíjas vendégtanára. Közélet-tudománnyal foglalkozik (politológia), számos tanulmánya jelenik meg az egyetemen.
1990-től hivatásos politikus: pártalapító, parlamenti képviselő. Érdeklődési területe a magyar nemzetpolitika és nemzetstratégia.
1990–1992: parlamenti képviselő Csehszlovákia államszövetségi parlamentjében, a Szövetségi Gyűlésben. A környezetvédelmi bizottság tagja. Parlamenti mandátuma Csehszlovákia megszűnésével véget ér.
1994–2010: parlamenti képviselő a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában. Az önkormányzati és közigazgatási, majd az emberjogi és kisebbségi bizottság tagja.
2010: befejezi aktív politikusi pályafutását. Szeptembertől tanítani kezd a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Karán, Sopronban. Előadásainak fő témája a nemzetpolitika és a nemzetstratégia, valamint az államhatárokkal szétdarabolt magyar nemzet fejlődési (szétfejlődési) folyamata.
2011: a Nyugat-magyarországi Egyetem címzetes egyetemi docense. Tantárgyát ettől kezdve „nemzetismeret” címen jegyzik. Meghívják óraadónak a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Pedagógiai Karára is, Győrbe.
2012: az őszi szemesztertől a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, Budapesten is megindul nemzetismereti tanfolyama.
1954: harmadikos elemista korában, a tanítók közbenjárására felveszik a csehszlovák pionír/úttörő/szervezetbe.
1958: tagja lesz a kommunista párt által ellenőrzött Csehszlovák Ifjúsági Szövetségnek.
1960: A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség iskolai szervezetének elnöke.
1963–1970: tagja a kommunista párt által ellenőrzött Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesületének (Csemadok).
1965–1968: a pozsonyi magyar főiskolások és egyetemisták József Attila Ifjúsági Klubjának elnöke. Egyik szervezője az 1965-ös dunai árvíz által sújtott területek segélyezésére indított ifjúsági közmunkának. Részt vesz a csehszlovákiai főiskolások és egyetemisták 1967-es prágai konferenciáján, ahol ugyan nem kap szót, de írásban kifogásolja, hogy a kommunista ifjúsági szövetség átalakításából tudatosan kihagyják a magyar fiatalokat. Emiatt politikai megrovást kap a kommunista párt szlovákiai központjától.
1965–1969: a csehszlovákiai magyar fiatalok alternatív fórumának, a hivatalos hatalomtól független Nyári Ifjúsági Találkozóknak egyik szervezője.
1966–1969: a Csemadok Központi Bizottságának tagja. A testületben, 1968-ban dr. Mede Istvánnal megalapítja a nem kommunisták (pártonkívüliek) csoportját.
1967–1968: a csehszlovákiai magyar fiataloknak a politikai rendszertől függetlenül működő klubjait (tömörüléseit) koordináló Módszertani Csoport megalapítója és vezetője.
1968–1969: a Csemadok Központi Bizottsága elnökségének tagja.
1968: egyik kezdeményezője a prágai tavasz hatására létrejövő magyar ifjúsági konferenciának, amelyen elhatározzák a Magyar Ifjúsági Szövetség létrehívását.
1968–1969: társaival megalapítja a csehszlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetséget (MISZ), melynek főtitkára, majd 1968 decemberétől elnöke. A szervezet 1969 novemberében megszűnik, mivel az újonnan megalakult szlovákiai belügyminisztérium nem engedélyezi a működését.
1969: decemberben lemond a Csemadokban viselt tisztségeiről. Egy éven belül politikai okokból kizárják a szervezetből. Nem publikálhat és nem vehet részt a közéletben.
1971: annak ellenére, hogy pártonkívüli volt, rákerül a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnöksége által 1971. január 8-án létrehozott ún. „fekete listára”. Hivatalos nevén: „A jobboldali opportunisták, a pártellenes, szocializmusellenes és a Szovjetunió elleni kampányok és akciók képviselőinek egységes központi nyilvántartása”. Ezen a jegyzéken a negyedik legfiatalabb tagként szerepelt. Összesen több mint 10 ezer személy került ebbe a nyilvántartásba, majd a felülvizsgálás után 6335-re csökkent a számuk. Szlovákiából 1500 nevet tartalmazott a nyilvántartás.
1974–1979: természettudományi és geológusi szakműveltsége okán készül a felvidéki ásványvizek és gyógyvizek monográfiájának megírására. Ennek a jegyzetanyagát a politikai rendőrség elkobozza egy házkutatás alkalmával. 1976-tól újra bekapcsolódik a közéletbe. Előadásokat tart magyarországi és szlovákiai magyar egyetemistáknak. Szembehelyezkedik azokkal a szlovákiai magyar értelmiségiekkel, akik aláírják a Charta ’77 ellen, a központi államhatalom által szervezett nyilatkozatot.
1978–1989: megalapítja a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, melynek 1989 decemberéig, a bizottság tevékenységének felfüggesztéséig szóvivője. A bizottság (CSMKJB) célja a magyar iskolák tervezett és szervezett felszámolása elleni küzdelem, a magyarellenes állami intézkedések elleni tiltakozás és általában az emberi jogok védelme.
1979: részt vesz egy tanulmányával a Budapesten szerkesztett Bibó-emlékkönyv létrehozásában, mely a Kárpát-medencei magyar szellemi élet 1956 utáni legátfogóbb, hatalomtól független vállalkozása. Bensőséges kapcsolatba kerül a Charta ’77 polgárjogi mozgalommal. Az államrendőrség folyamatosan megfigyeli és egyéb módon is zaklatja. Július 23-án, két nappal azt követően, hogy a „Kutyaszorító” kéziratát a román–magyar határon a román határőrség megtalálta egy japán állampolgár autójában, a csehszlovák államrendőrség elviszi őt munkahelyéről. Ezt követően hetekig tartó kihallgatások sorozata következik. Mintegy tucatnyi felvidéki magyar értelmiségit is kihallgatnak. Az államrendőrség megakadályozza, hogy érvényes útlevelével külföldre utazzon. Többször tartanak nála házkutatást, ami 1984-ig rendszeresen ismétlődik.
1982. június 3-án ismét elviszi őt az államrendőrség. Kihallgatása több hónapon át zajlik. Bevonják az útlevelét, büntetőjogi eljárást indítanak ellene az államrend felforgatásának vádjával, majd letartóztatják.
1982–1983: vizsgálati fogságban van 1982. november 10-étől. 1983. január 31-én és február 1-jén bírósági per folyik ellene a Pozsonyi Városi Bíróságon. A Magyar Írók Szövetségének egy része szolidaritást vállal vele, ami a szervezet politikai polarizálódásához vezet. A bírósági tárgyaláson részt vesz: Cseres Tibor, Csurka István és Mészöly Miklós, valamint Éva Mária Barki bécsi ügyvéd. Tiltakozik fogva tartása ellen a Charta ’77 polgárjogi mozgalom. A pert külföldi nyomásra felfüggesztik, majd 1983. február 22-én szabadlábra helyezik.
1983: aláírja a Charta ’77 polgárjogi nyilatkozatot. Folytatja tevékenységét a jogvédő bizottság szóvivőjeként.
1984–1985: ismét letartóztatják 1984. május 10-én az államrend felforgatása, a szocialista rendszer és a Szovjetunió, valamint szövetségesei ellen kifejtett tevékenység vádjával. Fogva tartása ellen nagy nemzetközi tiltakozás indul, pl. az Amnesty International és a PEN Club amerikai tagozata részéről. Többek között Norman Mailer, Arthur Miller, Kurt Vonnegut is tiltakozik fogva tartása ellen. Budapesten megalakul a Duray Bizottság. 1985. május 8-án Ottavában mintegy 3000 amerikai magyar részvételével tüntetnek az ellene folytatott per megszüntetéséért és fogva tartása ellen. Május 10-én átminősítik az ellene folyó büntetőjogi eljárást, melyet az akkori amnesztiarendelet értelmében megszüntetnek és szabadlábra helyezik. Összesen 470 napon át tartották fogva, ítélet nélkül.
1985–1988: folytatja tevékenységét a jogvédő bizottságban, egyre többet publikál a nemhivatalos ellenzék sajtójában. A budapesti Kulturális Fórum idején (1985 októberében) újabb zaklatásoknak van kitéve az államrendőrség részéről. Rendszeres kapcsolatot tart a szlovák ellenzékkel, akikkel közös nyilatkozatokat szervez. Részt vesz a Charta ’77 szóvivői testületének munkájában. Az államrendőrség kiutasítja Prágából.
1988: tagja a magyarországi „demokratikus ellenzék” által létrehozott Szabad Kezdeményezések Hálózatának, annak novemberi párttá (SZDSZ) alakulásáig – mivel számára elfogadhatatlan Károlyi Mihály örökségének a követése. Előadást tart áprilisban a Magyar Demokrata Fórum által szervezett ellenzéki politikai fórumon a budapesti Jurta Színházban. Itt még sikeresen csillapítja a liberális és a nemzeti konzervatív erők közötti ellentéteket.
1987–1989: visszakapja az útlevelét az EBEÉ bécsi utóértekezletén részt vevő USA-beli küldöttség nyilvános intervenciójának eredményeként, és feleségével kiutazási engedélyt kap „Nyugatra”. Egy évre, 1988. augusztus 15-én az USA-ba utaznak az Indiana University of Pennsylvania meghívására, mely a polgárjogi aktivista geológusnak szól. Ott-tartózkodását Chászár Ede, az egyetem politológiaprofesszora patronálja, anyagilag a Hungarian Human Rights Foundation és Soros György támogatja. Az amerikai egyetemen politológiával foglalkozik, ír és publikál. Az észak-amerikai kontinensen (USA, Kanada) mintegy száz előadást tart.
1989: intenzíven érdeklődik iránta az amerikai csehszlovák nagykövetség. Rejtélyes körülmények között, hazautazásának augusztus 9-ére tervezett időpontja előtt egy héttel, augusztus 2-án ellopják az útlevelét. A washingtoni csehszlovák nagykövetség vonakodik kiadni neki a hazatérésre feljogosító ideiglenes úti okmányt, melyet csak az amerikai ügyvédek emberjogi szervezetének közbelépése nyomán sikerül megszereznie október elején. November 28-án tér vissza feleségével és fiával Európába, Budapestre.
1989: decemberének elején az első, rendszerváltozás utáni csehszlovák Szövetségi Kormány miniszterjelöltje. A kormányalakítási tárgyaláson – december 8-án – a Csehszlovákia Kommunista Pártját képviselő Marian Čalfa, későbbi szövetségi kormányfő által vezetett csoport egyedül az ő jelölését vétózza meg, így nem válik a kormány tagjává.
1990: az előző év decemberében, majd az új év elején annak érdekében tevékenykedik, hogy az akkori Csehszlovákiában jöjjön létre egy önálló magyar párt. Erről igyekszik meggyőzni az akkor a kommunista hagyományok szerinti népfrontos betagozódásban működő „Független Magyar Kezdeményezés”-t. Az elutasítást követően, február 7-én megalapítja a csehszlovákiai népcsoportok politikai szervezetét (gróf Esterházy János példájára), az Együttélés politikai mozgalmat, amelynek elnöke a Magyar Koalíció Pártjának megalakulásáig, 1998-ig.
1990–1992: a csehszlovákiai Szövetségi Gyűlésbe 1990. január 31-én képviselővé iktatják (kooptálják). Az első demokratikus parlamenti választáson 1990 májusában, szlovákiai viszonylatban a második legnagyobb támogatottságot élvező politikus, 1992-ben újra megválasztják.
1991: egyedüliként illeti bírálattal Csehszlovákiát amiatt, hogy felkészületlenül akar az Európa Tanács tagjává válni. Nem ellenzi ezt a törekvést, de feltételekhez kötné az ország tagságát. Véleményét kendőzetlenül kinyilvánítja az ET küldöttségének, annak 1991. január eleji prágai látogatásán. Emiatt támadások érik őt, főleg a Független Magyar Kezdeményezés részéről. Egyik kezdeményezője a prágai szövetségi parlamentben a kommunista múltat vizsgáló átvilágítási törvénynek (a kezdeményezők között nem az ő neve jelenik meg, hanem képviselőtársának, Batta Istvánnak a neve).
1992: először veti fel az Együttélés Országos Tanácsának Český Těšín-i novemberi ülésén a három szlovákiai magyar párt egyesülésének gondolatát. Megfogalmazója annak a magyar képviselői indítványnak a prágai Szövetségi Gyűlésben, amelynek elfogadása lehetővé tette volna Csehszlovákia átalakítását egy többrétű, három (cseh-, morva-, szlovák-) szövetségi köztársaságból és kisebbségi autonómiákból álló állammá. A Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának utolsó ülésén Csehszlovákia megszűnéséről magyarul és szlovákul mond beszédet, aminek lényege: az állam megalakulásakor és megszűnésekor sem kérték ki az érintettek véleményét.
1993: a „szülőföldünk legyen a hazánk” szlovákiai magyar önkormányzati program, valamint a szlovákiai magyarság és a szlovákok közötti társnemzeti kapcsolatrendszer egyik megfogalmazója. Kimondatja: a szlovákiai magyarság a magyar nemzet Szlovákiában élő közössége – azaz nem kisebbség.
1993–1994: a szlovákiai magyar választott tisztségviselők (önkormányzati és parlamenti képviselők, polgármesterek) országos gyűlésének kezdeményezője (ún. Révkomáromi nagygyűlés, 1994. január 8.), melyen a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a magyar közösség önkormányzati jogainak törvényesítését követelik az európai önkormányzati charta szellemében. A Szlovák Információs Szolgálat tervet készít az országos gyűlésen kialakult szemléleti egység szétverésére és a szlovákiai magyar politika perszonális átalakítására, elsősorban a gyűlés azon kezdeményezőinek félreállítására, akik az Együttélés Politikai Mozgalom tagjai. Ezt követően fokozódik a lejáratására már 1990 kora tavaszán elindított tevékenység, amelyben részt vesz számos magyar közéleti személy is.
1994: a magyarországi parlamenti választást megelőző kampány során súlyosan bírálja az MSZP-t, mivel az a szomszéd államokban élő magyarok kárára folytatott kampányt az Antall–Boros-kormány és a kormánypártok ellen. Akkor hangzik el szájából a Magyar Televízió vasárnap esti publicisztikai műsorában az a kijelentés, miszerint „Isten óvja Magyarországot olyan kormánytól, amelyet az a párt hoz létre, amelyiknek képviselőjelöltje Hajdú János”. A két választási forduló között Tölgyessy Péter közli vele feltételezését, hogy az MSZP–SZDSZ kormány mindent megtesz a félreállítására. Egy évvel később egy pozsonyi kiküldetésben lévő magyarországi diplomata közli vele, hogy tűnjön el a politikából, míg nem késő.
1994–2010: a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában képviselő (újra megválasztva 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban).
1994–1996: a Magyar Koalíció parlamenti frakciójának elnöke
1995: elősegíti a magyarországi jobboldali parlamenti pártok (MDF, FIDESZ–MPP és a KDNP) közötti szövetség létrejöttét azáltal, hogy az Együttélés elnökeként Szlovákiában teremt számukra először lehetőséget együttes külföldi szereplésre és politikai tárgyalásokra.
Részt vesz és előadást tart a II. Magyar Paradigma konferencián, Székesfehérvárott. Úgy véli, hogy a magyar nemzet elszakított részei preparadigmális állapotban találtatnak, mert keresik átfogó nemzetpolitikai programjukat. A nemzet magyarországi része azonban a Brown-mozgásra emlékeztető posztparadigmális állapotban található, mert a tagadás került túlsúlyba. Véleménye szerint a paradigmális állapot kialakulása a politikai osztály és a nemzet kormányának részvétele nélkül nem képzelhető el.
1996: Kezdeményezője a magyarországi parlamenti pártok, valamint a Magyarországgal szomszédos államok magyar politikai és társadalmi szervezetei találkozójának – a magyar–magyar csúcstalálkozó létrehívásának, az ún. első magyar–magyar csúcstalálkozónak, amire 1996. július 5-én kerül sor. Ekkor kerül megfogalmazásra egy kettős paradigma: a szülőföldön maradás és a szülőföldön való boldogulás, ami 2002-ig érvényes.
Egyik kezdeményezője a Magyarok III. Világtalálkozója keretében megrendezésre kerülő nemzetstratégiai tanácskozásnak. Előadásában először kerül megfogalmazásra a magyar nemzet határok fölötti reintegrációjának gondolata. Megfogalmazza a magyar nemzet határmódosítás nélküli újraegyesítésének stratégiai célját, valamint kimondja: Magyarország nem lehet a vele szomszédos államokban élő magyarok anyaországa, mivel a nemzet egyes részei a Kárpát-medencében nem kitelepüléssel, hanem a történelmi Magyarország felosztásával, szülőföldjükkel együtt kerültek más államokba.
Nyíltan hirdeti „a kevesebb az több” jelszóval a szlovákiai magyar pártok unióját.
Kezébe kerül egy dokumentum, mely szerint a Szlovák Információs Szolgálat (hírszerzés) utasítást kapott erkölcsi és politikai megsemmisítésére, de ha ez eredménytelen lenne, szóba jöhet fizikai likvidálása is.
1996–1998: a Liberális Internacionálé alelnöke.
1996–2000: A Magyarok Világszövetsége nemzetstratégiai bizottságának elnöke
1997: elsőként fogalmazza meg, hogy törvénnyel kell rendezni az elszakított magyar nemzetrészek magyarországi jogállását.
1998–1999: a három szlovákiai magyar párt egyesülése. Ennek feltétele volt, hogy Duray nem lehet az egyesült párt elnöke, ezért a Magyar Koalíció Pártjának tiszteletbeli elnökévé választják. A tisztséget az ő kérésére szüntetik meg 1999-ben és hozzák létre az MKP ügyvezető alelnöki posztját.
1998: a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) alapötletének megfogalmazója, létrehozásának egyik kezdeményezője.
1999–2002: a Magyar Koalíció Pártjának állandó képviselője a MÁÉRT-ban, amelynek Integrációs Bizottságában dolgozik. A Medgyessy-kormány idején az MKP elnöke megvonja tőle a MÁÉR-ban a párt által betöltött képviseleti mandátumát, de 2004-ben a MÁÉRT utolsó ülésén ismét részt vesz a testület munkájában.
1999: a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény (státustörvény) első kezdeményezője. Tőle származik a magyarigazolvány-rendszer alapötlete. A törvény elfogadása után az 1-es sorszámú magyarigazolvány birtokosa.
1999–2007: a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke. Feladatát azonban nem tudja végezni a párton belüli gáncsoskodások miatt. A párt 2007-ben azért szünteti meg ezt a tisztséget, hogy Duray ne tudjon beleszólni a pártszervezésbe.
2001: kezdeményezésére jön létre Szlovákiában a Szövetség a Közös Célokért, öt országos magyar szervezet (az MKP, a CSEMADOK, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Szlovákiai Magyar Cserkészek Szövetsége) által létrehozott jogi személyek társulása a magyarigazolványokkal és a státustörvénnyel kapcsolatos ügyek intézésére.
2002: beszédet mond Budapesten a polgári politikai erők Kossuth téri nagygyűlésén, kb. másfél millió résztvevő előtt. Emiatt a magyarországi posztkommunista erők és a szlovák ellenzéki és kormánypolitika részéről támadásoknak van kitéve. Kilencven szlovákiai magyar (közöttük két Kossuth-díjas író) is bírálja őt nyílt levélben és felszólítják a Magyar Koalíció Pártját, hogy szabaduljon meg tőle – ehhez a párt néhány magas rangú tisztségviselőjétől kapnak biztatást. Neves magyarországi alkotóművészek, értelmiségiek nyílt levélben, Szlovákiában pedig az „Európai jövőnk tízparancsolata” című dokumentummal mintegy ezer magyar értelmiségi kel a védelmére.
2004: a magyar közéletben ebben az évben két fontos esemény zajlik. Ekkor gyorsul fel Magyarország gazdasági és erkölcsi összeomlása a Gyurcsány-kormány megalakulásával, valamint megszűnik a magyarországi kormánypolitika vonatkozásában a magyar nemzetpolitika. Ehhez társul a Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett népszavazás a határon túli magyarok ún. kettős állampolgárságáról. Duray már 2000-ben, amikor az MVSZ stratégiai bizottságát vezeti, elutasítja, hogy az állampolgárság ügye kulcskérdéssé váljon. Fontosabbnak tartja a szülőföldön maradást és az ottani boldogulást, valamint a nemzeti összetartozást megteremtő státustörvényt. Többek között emiatt távozik az MVSZ-ből. Ennek ellenére teljes tekintélyével kiáll az ún. kettős állampolgárságról tartandó népszavazás mellett, mert a nemzetnek az emiatt bekövetkező megosztását még veszélyesebbnek tartja. Ezért vállal a televízió nyilvánossága előtt vitát 2004. december 3-án a hivatalban lévő magyarországi miniszterelnökkel, aki a határon túli magyarok magyarországi állampolgársága ellen foglalt állást. Az állampolgársággal kapcsolatos ellentétek miatt 2004. november 11-én a Gyurcsány-kormány a MÁÉRT tevékenységét felfüggeszti.
2005–2010: a Vajdasági Magyar Szövetség kezdeményezésére, válaszként a hivatalban lévő magyarországi kormány magatartására, megalakul Szabadkán a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma. Duray – egy kivétellel – a HTMSZF mindegyik találkozóján részt vesz.
Alapításától – 2004. szeptember 12-étől – tevékenyen bekapcsolódik a Magyar Országgyűlés keretei között működő Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának munkájába, 2008-tól a fórum Állandó Bizottságának tagja, 2008-ban az ő kezdeményezésére alakul meg a Külügyi és Európa-ügyi Albizottság mellett a szórvány munkacsoport és indul útjára a települési önkormányzatok közép-európai együttműködése.
A KMKF tagszervezeteinek kezdeményezésére 2008-ban megalakul az Alapítvány a Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Érdekképviseletéért. Duray 2010-ig tagja az alapítvány kuratóriumának.
2007–2010: a Magyar Koalíció Pártjának stratégiai alelnöke. Két év alatt kidolgozta a felvidéki magyarok társadalmi fejlesztésének stratégiai alapvetését és létrehozta a stratégiai tervezés műhelyeit. Az MKP azonban nem tartott erre igényt.
2009: a dr. Gémesi György gödöllői polgármesternek, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének, Komlóssy Józsefnek és Duray Miklósnak az együttműködése révén létrejön a Közép-európai Önkormányzati és Településfejlesztési Szövetség (KÖTESZ), bécsi bejegyzéssel. Durayt a szervezet tiszteletbeli elnökévé választja. A 2010-ben megalakult FIDESZ–KDNP-kormány idején azonban a kormánypártokon belüli intrikák miatt megszűnik a szervezet tényleges tevékenysége.
2010: megszűnik parlamenti képviselői mandátuma, mivel a Magyar Koalíció Pártja a választáson nem jut be a parlamentbe. Lemond a pártban viselt tisztségéről. Megszűnik eddigi, párttisztségén és parlamenti mandátumán alapuló részvételi joga az újraalakuló MÁÉRT-ban és a KMKF-ben, megszűnik tagsága a KMKF mellett működő szórvány munkacsoportban. Ezt követően a MÁÉRT-ban és a KMKF-ben csak megfigyelőként vehet részt.
2011: felkérést kap a KMKF-től, hogy szakértőként továbbra is vegyen részt a testület munkájában. A Regionális önkormányzati és a Szórvány-diaszpóra munkacsoportban dolgozik tovább.
Novemberben megválasztják a Szövetség a Közös Célokért társulás elnökévé.
December 20-án a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriuma „a kommunista ideológia ellen, az egyetemes emberi és nemzetiségi jogokért folytatott küzdelméért, a világ magyarsága nemzettudatának erősítéséért, a felvidéki magyar közösségek megtartásáért, a magyar nemzet határok feletti újraegyesítése érdekében végzett tevékenységéért, irodalmi munkásságáért” neki ítéli oda a 2011. évi Polgári Magyarországért Díjat.
Könyvek:
Gyűjtemények, antológiák, füzetek:
Folyóiratok:
Irodalmi Szemle, Pozsony, főleg 1966–1970
Beszélő, Budapest, az 1980-as években (szamizdat)
InfoCh, Prága az 1980-as években (szamizdat)
Střední Evropa, Prága 1990 után
Limes, Budapest, 1990 után
Pro Minoritate, Budapest, 1990 után
Magyar Szemle, Budapest, 1992-től
Magyarság és Európa, Budapest, 1993-tól
Hitel, Budapest
Trianoni szemle, Budapest, 2009-től
Magyar Kisebbség, Kolozsvár 2011
Gazdaság & társadalom, NyME, Sopron, 2011
Napilapok, hetilapok:
Magyar Nemzet, Budapest, 1990 után
Szabad Újság, Pozsony
Hídlap, Esztergom
Filmek (nem teljes áttekintés):
Együttélés – portré Duray Miklósról (beszélgetett Győrffy Miklós, szerk.: Szádvári Gabriella, rendező Csillag Ádám) MTV, 1990
Szülőföldem Losonc – portréfilm, MTV 1992
A szabadság ára – dokumentumfilm, rendező Koltay Gábor, Korona Film, 2010
Palócföld, az én tájhazám – Szerelmes földrajz sorozat, Duna TV, 2011
Egyéb elismerések:
Díszpolgára:
Tiszteletbeli polgára :
Tagja
a Szlovákiai Református Egyház lévai gyülekezetének, 2010
Rendi tagság:
Szervezeti tagság:
(Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
