Elhunyt Brigitte Bardot – egy korszak ikonja távozott szaszifanni2025. 12. 28., v – 11:53
91 éves korában, december 28-án elhunyt Brigitte Bardot, a francia filmművészet egyik legismertebb alakja, a 20. század popkultúrájának meghatározó ikonja. Halálhírét alapítványa erősítette meg. Bardot neve egyet jelentett a szabadsággal, a női önállósággal és azzal a korszakváltással, amely örökre megváltoztatta a mozi és a divat világát.
A filmsztár, aki jelenséggé vált
Brigitte Bardot az 1950–60-as években robbant be a köztudatba, és rövid idő alatt nemzetközi sztárrá vált. Az És Isten megteremté a nőt (God Created Woman) című film hozta meg számára a világhírt: nemcsak színésznőként, hanem jelenségként is ünnepelték.
Játékstílusa, természetessége és lázadó kisugárzása új nőképet teremtett a vásznon – olyat, amely addig ritkán jelent meg a filmekben.
Karrierje során több tucat filmben szerepelt, együtt dolgozott kora legnevesebb rendezőivel, és rövid időre a világ egyik legtöbbet fotózott nője lett. Frizurája, öltözködése és életstílusa trendeket indított el, neve a Saint-Tropez-i életérzéssel forrt össze.
Visszavonulás a csúcson
Bardot mindössze 39 éves volt, amikor hátat fordított a filmvilágnak. Döntése akkor sokakat meglepett, ám ő tudatosan választotta a nyilvánosságtól távolabb eső életet.
A reflektorfényt az állatvédelemre cserélte: ettől kezdve szenvedélyesen és következetesen küzdött az állatok jogaiért.
Az állatvédelem arca
1986-ban hozta létre saját alapítványát, amely nemzetközi szinten is ismertté vált. Kampányai – legyen szó a prémviselésről, az állatkísérletekről vagy az állattartás körülményeiről – sokszor váltottak ki heves vitákat, de hatásuk vitathatatlan volt. Bardot ebben az életszakaszában is megosztó személyiség maradt: miközben sokan elismeréssel beszéltek elkötelezettségéről, közéleti megszólalásai gyakran kritikát és jogi következményeket vontak maguk után.
Brigitte Bardot egyszerre volt filmsztár, stílusikon és aktivista. Életútja jól példázza, hogyan válhat valaki a tömegkultúra részéből a társadalmi ügyek szenvedélyes képviselőjévé. Halálával nem csupán egy legendás színésznőtől búcsúzunk, hanem attól a női archetípustól is, amely generációkra hatott – a szabadság, az ösztönösség és a függetlenség szimbólumától.
Kapcsolódó cikkünk
A popkultúra egyik legfontosabb ikonja, ruhái és frizurái megszabták az 1960-as évek divatját. Ő a szexuális forradalom egyik legismertebb szimbóluma. Brigitte Bardot szeptember 28-án ünnepli kilencvenedik születésnapját: nézzük a nevéhez fűződő leghíresebb alkotásokat.
Párizsban, jómódú családban született, apja iparmágnás volt, anyja háziasszony. Szigorú nevelésben részesült, de járhatott balettórákra – szülei azt remélték, hogy hivatásos táncosnő lesz. Végül szöges ellentétben a szigorú nevelési elvekkel – vagy épp azok hatására – személyes életét és az általa megformált karakterek döntő többségét a hedonista életmód jellemezte.
A filozófus Simone de Beauvoir 1959-ben írta meg Brigitte Bardot, avagy a Lolita-szindróma című esszéjét, amelyben „a női történelem mozgatórugójaként” jellemezte a színésznőt, és Franciaország legfelszabadultabb nőjének nevezte.
Bardot 47 filmben és számos musicalben játszott, több mint 60 dalt rögzített. 1973-ban vonult vissza a szórakoztatóipartól, szeretett volna, szavaival élve, „elegánsan kiszállni.” Mindössze 39 éves volt ekkor. Visszavonulását követően állatjogi aktivista lett, és létrehozta a Brigitte Bardot Alapítványt. Szókimondó személyiség, híresek az állatvédelemről szóló beszédei.
És Isten megteremté a nőt (1956)
Ez volt az a film, amely nemzetközi sztárt csinált az akkor 22 éves színésznőből. A rendezést Bardot első férje, Roger Vadim jegyzi. A 15 éves Brigitte egy színészválogatáson találkozott Vadimmal, s bár ő volt az, aki később értesítette, hogy nem kapta meg a szerepet, egymásba szerettek. Bardot szülei hevesen ellenezték kapcsolatukat, apja egy este bejelentette neki, hogy vonatjegyet vett neki másnapra, Angliában fogja folytatni tanulmányait. A szerelemből mégis frigy lett, Vadim és Bardot pedig 1957-es válásukat követően is hosszú éveken át dolgoztak együtt.
Az És Isten megteremté a nőt a festői francia Riviérán játszódik, főszereplője Juliette, a szabad szellemű és érzéki fiatal nő, akinek gátlástalan természete megzavarja a lakosok nyugodt életét. Bardot alakítása a színésznő ikonikus státuszának kezdetét jelentette.
Egy párizsi nő (1957)
Ebben a romantikus vígjátékban Bardot komikus-erotikus személyiségét tökéletesítette. A francia elnök lányát formálja meg, akinek rosszra fordul a házassága, ezért úgy dönt, hogy mindent hátrahagyva a francia Riviérára költözik, hogy új életet kezdjen, és ahol megismerkedik egy bájos herceggel.
A vígjáték óriási siker volt, és azt is ékesen bizonyította, hogy Bardot a modern francia nő eszményévé vált – külsejét, ruháit és viselkedését tömegesen kezdték utánozni. A rendezői széket Michel Boisrond foglalta el.
Igazság (1960)
Egy bírósági dráma, melyet Henri-Georges Clouzot rendezett, és amely az igazság, az igazságszolgáltatás és a társadalmi elvárások témáját járja körül. Bardot ebben a filmben mutatta meg, hogy összetett és drámai szerepeket is képes megoldani. Dominique Marceau szerepében egy olyan nőt alakít, aki szeretője meggyilkolásáért áll bíróság elé.
Clouzot jellegzetes noir stílusában készült filmje a nő pártján áll, akinek karaktere túlmutat a személyes indítékokon: a francia patriarchális berendezkedés ellen tanúskodik. A film elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Golden Globe-ot.
Magánélet (1962)
Louis Malle rendezése nem volt nagy kasszasiker, ez a romantikus dráma leginkább azért emlékezetes, mert az egyetlen film, melyben Marcello Mastroianni tűnik fel Bardot filmpartnereként.
Bardot egy fiatal modell-színésznőt alakít, aki világhírű sztárrá válik, majd az összeomlás szélére kerül – végül beleszeret a Mastroianni által megformált Fabióba. Az olasz filmsztár egyébként szintén szeptember 28-án született, és pontosan tíz évvel volt idősebb Bardot-tól: idén ezen a napon lenne százéves.
A megvetés (1963)
A francia újhullám legendája, Jean-Luc Godard rendezésében készült film főszerepében Bardot egy ambiciózus drámaíró és rendező feleségét alakítja. Egy női – a korszak közönsége számára meghatározó – fejlődéstörténet áll a film középpontjában. Anyagi jólétük ellenére Camille rá kell, hogy döbbenjen, férje nem boldog, sőt a siker érdekében még feleségét is beáldozná. Camille úgy dönt, elhagyja férjét, csakhogy nem sokkal később meghal autóbalesetben.
Az alkotás már csak azért is film-történeti jelentőségű, mivel Godard és Bardot találkozásáról van szó. Bár együttműködésük a forgatáson nem volt idilli, az eredmény vitathatatlanul mindkettejük egyik legfontosabb filmje.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
