Vajon elképzelhető, hogy egyes földön kívüli fajok emberi testet ölthetnek a társadalmunkban és olyan jól képesek álcázni magukat, hogy ebből szinte semmit sem veszünk észre? Mi lehet a valóság? Talán a földönkívüliek olyan tökéletes álcát fejlesztettek ki, hogy mi észre sem vesszük őket? Még a végén bebizonyosodik, hogy a sci-fi és az élet között nem is olyan vastag az elválasztó hártya.
A magasabb rezgésű világok intelligenciáinak létezését mind a vallás, mind a spiritualitás tényként, azaz valóságként fogadja el. Akár vallási szósszal öntjük le, akár csupaszon szemléljük a realitást, a leglogikusabb gondolat, hogy minden magasabb rendű megnyilvánulás mögött végeredményben ugyanaz a lény áll. Az emberek imádják ez elfelejteni, pontosabban elfeledtetni magukkal. Pedig a kiábrándító hírem az, hogy az angyalok, a földön kívüli lények és a spirituális hierarchia megannyi, számunkra még ismeretlen tagja, ugyanabból a Forrásból származik.
Az valahol természetes, illetve érthető, hogy a fénytestű lényeket nem érzékeljük a fizikai érzékszerveinkkel. Azonban, az már korántsem ennyire elfogadható, hogy a földönkívüli lényeket, miért nem. Talán nem léteznek. Nos, ezen lehet polemizálni, de számtalan tudós bebizonyította már, hogy a galaxisunk tökéletesen alkalmas az intelligens élet kifejlődésére. Így eljutottak odáig, számukra már majdnem biztos, hogy nem az emberiség az egyetlen intelligens faj. Másfelől, ha mi magunkat okosnak hisszük, akkor vajon helyénvaló dolog-e ugyanazzal a jelzővel illetni az idegeneket?
A fő kérdés azonban esetünkben az volna, hogy miként tudnak láthatatlanul mozogni a mi világunkban, a mi társadalmunkban ezek a lények? Erre az egyik lehetséges válasz szinte szemtelenül egyszerű, tudniillik, elrejtőznek előlünk. S teszik ezt oly módon, hogy kijátsszák az érzékszerveinket. Ne felejtsük el, hogy az emberek imádnak fantáziálni, szeretik a saját elméjük alkotta képeket. Így amiről szentül hiszik, hogy nem fordulhat elő, az olyan, mintha nem is létezne számukra.
Ennek illusztrálására említnék egy megtörtént esetet. Egyszer egy amerikai sztrádán egy autós száguldott magányosan az éjszaka közepén, amikor váratlanul egy hálóinges kislány rohant ki elé az úttestre. A sofőrnek annyira nem illet az elképzeléseibe, a „világképébe”, hogy éjszaka 90 mérföldes sebességnél egy ilyen jelenséget tapasztalhat, hogy elméje törölte a jelenetet, semmissé tette a képet. Emberünk a kislányt halálra gázolta, de csak bő száz mérfölddel később kapcsolták le a pasast. Amikor kifaggatták a történtekről, merő rágalomnak nevezte az egészet. Ezután elmeorvosi szakértő vizsgálta, aki teljesen rendben találta. Végül, hazugságvizsgálóra kapcsolták, amely negatív eredményt hozott. Tehát a baleset megtörténte és az egyértelmű vérnyomok ellenére semmi fizikai emléke nem volt a sofőrnek az eseményekről. Miért? Talán mert nem tudta az elméje a másodperc tört része alatt összerakni, hogy egy hálóinges hölgyemény átsuhanhat előtte a semmi közepén. Így fogta magát és törölte a dolgokat.
Ilyen a tipikus emberi gondolkodás. Ami szerintünk nem létezhet, arra azt mondjuk, hogy nincs, s erről még magunkat is képesek vagyunk meggyőzni. A földönkívülieknek nincs más dolguk, mint a mi értelmi szintvonalunkhoz illő köntöst magukra kapniuk és gyakorlatilag bármit megtehetnek, amit csak akarnak. Nincs szükség komoly technológiákra, álcázó-berendezésekre, mert elegendő beilleszkedniük, felvenni a szokásainkat, betartani a törvényeinket és minden olyan „átlagos” dolgot, vagy normát, amely megfelel a mi szokványos szellemi színvonalunknak. Így csak akkor leplezhetők le, ha ők akarják. Kinézetre emberek, de tartalomra idegenek.
A gondolatvilágunkon múlik minden – legalábbis ebben az esetben. Ha ezek után megvizsgáljuk az emberiség történelmét, kultúrtörténetét, vallásait és ősi hagyományait, akkor számos erre a feltevésre rímelő tapasztalatot találhatunk.
Szándékosan nem csodákról és istenekről beszélek ezúttal, hanem anyagi testről, amelynek a leple alatt tökéletesen beilleszkedve élhetnek az idegen lények. A vallási szent könyvek sem sokban különböznek ettől, amikor „megengedik” és hangoztatják, hogy egy-egy entitás emberi testet ölt. Én csupán kitágítom a szellemi horizontot oly módon, hogy elképzelem, mi van akkor, ha ez nem lokális és kivételes jelenség, hanem stratégia.
A mai paradigmák két korszakalkotó koponyája – David Bohm fizikus és Karl Pribram neurofiziológus professzor – holografikus univerzumról szóló teóriája is értelmezhető úgy, hogy a mi valóságunk egy magasabb realitás lepéződése, alászállása, avagy projekciója. Hogyan? Nos, ez külön történet, de lényegében azért, mert az agyunk felépítése és működése is holografikus. Az ember alkotta hologram persze illúzió, de miért hisszük el, hogy a mi világunk nem egy jól megkomponált hologram?
A földönkívüli intelligencia ez esetben nem más, mint egy fejlett lény, aki ismeri az eredeti valóságot és meg tudja különböztetni a hologramokon alapuló – például háromdimenziós – valóságtól. Mi, emberek, még csak ennél a felismerésnél tartunk, ám lehetséges, hogy más lények már túl vannak ezen, s most visszanéznek ránk és azt figyelik, hogy vajon, mi mikor és hogyan fogunk rájönni erre az összefüggésre. Lehet, hogy irányítják egynémely esetben a gondolatainkat, hogy ne túl hamar, de ne is túl későn jussunk bizonyos következtetésekre. S ez a legközvetlenebbül és a legnagyobb titokban úgy tehető meg, hogy ha közöttünk élnek, tevékenykednek és segítenek.
Boldog napot!
The post Élhetnek-e Földön kívüli életformák az emberek között? appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
