Jonáš J. Maxim eperjesi érsek március 21-én, a budapesti és főváros környéki hívek közös Előszenteltek Liturgiája keretében átadta Boldog Gojdics Péter Pál görögkatolikus püspök ereklyéjét a budapesti ferenceseknek. Minderre 120 évvel azután került sor, hogy Budapesten, a Központi Szemináriumban tanult a főpásztor, akinek tisztelete összeköti a szlovák és a magyar görögkatolikusokat.
Immár hagyomány, hogy a budapesti és főváros környéki hívek közös Előszenteltek Liturgiájára gyűlnek össze nagyböjt egyik péntekén a pesti ferencesek templomában, a Ferenciek terén. Idén az alkalmat egy szlovák görögkatolikus küldöttség részvétele is különlegessé tette. Az Előszenteltek Liturgiáját Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita vezette, a prédikációt a szlovák görögkatolikus egyház metropolitája, Jonáš J. Maxim tartotta.
Noé galambja
Beszédében arra irányította a figyelmet, hogy mindenkinek az életében vannak leküzdendő távolságok, amiket meg kell tennünk, ha el szeretnénk érni életünk célját.
Az olvasmányban Noé történetét hallottuk: negyven nap és negyven éjjelen át esett az eső, majd ugyanennyi idő kellett, hogy a víz felszáradjon. Ekkor az Ararát hegyénél megállt Noé bárkája. „Milyen szép is lehetett, amikor eljött a nap, hogy Noé a galambot el tudta ereszteni – mondta a korábban sztudita szerzetesként élő Jonáš J. Maxim. – Legelőször a madár nagyon hamar visszatért, hiszen nem talált helyet, ahol meg tudott volna pihenni, ahova le tudott volna szállni. Másnap azonban a galamb már csak éjszaka tért vissza. Milyen gyönyörű kép, hogy egy olajágat tartott a csőrében, amely az új élet kezdetét jelentette, és egyszersmind azt is, hogy ő biztosan megtalálta az élet fáját, meg tudott rajta pihenni, sőt fészket is készített rajta. Ez a történet számunkra is fontos üzenetet hordoz. Nekünk itt a földön életünk távolságait kell megtennünk, és közben tudnunk kell, hogy vár minket egy ígéret.
Az ereklye az új élet jele
Boldog Gojdics Péter Pál élete igazán szép volt – folytatta Jonáš J. Maxim a szentbeszédet. „Amikor itt, Budapesten tanult a központi szemináriumban, biztos, hogy ebben a templomban is megfordult. Sokat tudunk róla, de mégsem ismerjük a privát életét: a gondolatait, a problémáit, hogy mik foglalkoztatták. Csak azokról a pillanatokról tudunk, amiket a történészek megörökítettek. Számára 1947-ben érkezett meg az a nagy sötét felhő, ami úgy tűnt, soha nem fog elvonulni. Olyan lehetett ez neki, mint a galambnak, amikor elindult a végtelenbe, és nem tudta meddig és hova fog repülni.
Boldog Gojdics Péter Pál az összes többi boldoggal együtt jelek, akik megmutatják a zöld ágat és tanúságtételt hordoznak: eltelhet az idő és bezárulhat a tér is, de mindig van új kezdet. Ő és a többi mártír is mind az Úr második eljövetelének a jelei. Példát mutatnak arról, hogy megéri az életet hívő emberként, Krisztusba vetett hittel, szeretettel és reménnyel élni. Az ő ereklyéje úgy érkezik ide mint az új élet jele, mint a galamb, ami visszatér a zöld olajággal, hogy megmutassa nekünk: még ha sokszor fáradtsággal teli is az élet, megéri a keresztény utat járni.
A szertartás végén Boldog Gojdics Péter Pál ereklyéjét a templom előcsarnokában lévő Mária-oltárnál helyezték el más huszadik századi vértanúktól származó ereklyék mellé.
Boldog Gojdics Péter Pál életéről
Ahogy az alkalmon tartott előadásában Janka György atya is elmondta, Gojdics Péter görögkatolikus papi családban született 1888. július 17-én az Eperjesi járásban. Korán felébredt benne a papi hivatás vágya, így a középiskola befejeztével rögtön megkezdte teológiai tanulmányait az eperjesi görögkatolikus szemináriumban. Kiváló eredményeinek köszönhetően Budapestre, a Központi Papnevelő Intézetbe került, majd 1911-ben, Eperjesen szentelték pappá.
Szerzetesi életre vágyott, de más feladatra szánták
1922-ben sokak nagy meglepetésére belépett a Nagy Szent Bazil Rendbe, mert szerette volna még inkább Istennek szentelni az életét. 1923-ban öltözött be, ekkor vette fel a Pál nevet. A szerzetesi életforma jobban illett visszahúzódó személyiségéhez, mint a világi papi pálya, vágyott az aszketikus szerzetesi életre, ám elöljárói más feladatra szánták: 1926-ban kinevezték eperjesi apostoli adminisztrátorrá, 1927-ben pedig harpasi püspökké. Főpásztorként is fontos volt számára a hívek támogatása. Élete során folyamatosan segítette a szerencsétlen sorsú és szegénységben élő híveket.
Püspökként parókiákat alapított többek között Prágában, Pozsonyban, Léván, illetve árvaházat és görögkatolikus általános iskolát is nyitott Eperjesen. Kora szokásait megelőzve támogatta a katolikus sajtót. A második világháború alatt sokat tett a szenvedőkért, több zsidónak is segített. 2007-ben posztumusz ki is tüntették zsidómentő tevékenységéért.
Ellenállt a beolvasztásnak
Életének sötét napjait a kommunizmus hozta el, mivel Gojdics püspök ellenállt annak a központi kezdeményezésnek, amellyel a görögkatolikusokat be akarták olvasztani az Orosz Ortodox Egyházba. 1950-ben a kommunista vezetés Eperjesen törvényen kívül helyezte a görögkatolikus egyházat, „kikiáltották” elszakadását Rómától, és csatlakozását a moszkvai pátriárkához. Ekkor történt meg, hogy Gojdics Pál megtagadta a székesegyház kulcsainak átadását, amiért letartóztatták. Mivel raboskodása alatt a folyamatos kínzások ellenére sem változtatott álláspontján, 1951-ben a Szovjetunió elleni kémkedés és hazaárulás vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Ezt követően még egyszer felajánlották neki a csehszlovák ortodox egyház pátriárkai tisztségét, de ezt szintén elutasította, mert hűséges akart maradni a pápához és egyházához.
A folyamatos fizikai és lelki kínzások ellenére sem panaszkodott soha. Életének utolsó éveit már betegségben töltötte, végül 1960. július 17-én, a hetvenkettedik születésnapján hunyt el. Jeltelen sírba temették a börtön temetőjében. Nyolc évvel később földi maradványait átszállították Eperjesre, ám sírja csak a szovjet megszállás megszűnésével vált látogathatóvá.
A vértanú főpásztort II. János Pál pápa avatta boldoggá 2001-ben.
Szöveg: Hekler Melinda
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
